Hát nem sok hozzászólást kaptam, aminek nem is nagyon örültem. :( És nem sokan írtátok, hogy legyen e Kalifa szemszögéből rész..ezért úgy döntöttem nem lesz. De itt a rész. :) Szóval jó olvasást. :) ♥

13.fejezet

-Mit akar tőlem? Tünnyön el innen. SEGÍTSÉG! -hiába kiabáltam senki nem hallotta meg. Gyorsan befutottam a fürdőszobába amit magamra zártam.
-Azt akarom hogy......- mire befejezhette volna Jason hangját halottam kintről ahogyan betör az ajtón és  ordítani kezd.
- Takarodjon vagy külömbe....- és hirtelen csönd lett. Lassan kinyitottam az ajtót. Senkit nem láttam tehát kiléptem. Majd valaki hirtelen elém jött. Sikítva ugrottam vissza a fürdőbe.
- Csak én vagyok, Jason. - mondta nyugtatóan.
- Úristen mit keresel itt? - majd ugrottam a nyakába.
- Én...az most mindegy..Mi volt ez? - kérdezte ijedten és összezavarodottan. Majd leültünk a székekre és mindent elmeséltem. Nagyon féltem ezek után minden kis zörrenéstől is.
- És a férfi hova tűnk mikor te már itt voltál. - kérdezősködtem.
- Nem tudom, csak kifutott az ajtó és közbe engem is fellökött. - felelte idegesen. - Ez nem maradhat így szólnunk kell Joshnak.
- Ne! csak azt ne. - könyörögtem.
- Hát jó de ha még egy ilyen akkor már tényleg szólunk neki! - jelentette ki.
- Hát jó legyen.- feleltem.
- Na öltözz fel aztán menjünk lovagolni. - mondta. Majd felálltunk és ő az ajtó felé indult.- Akkor majd találkozunk. - intett. Amire csak bólintani tudtam.

*Edzés*

Nagyon ideges voltam és ez Kalifának is feltűnt. De le kellett nyugodnom hiszen ettől ő is ideges lett. A bemelegítésen nem mentünk jól..mindentől megijedt. Két nap múlva verseny, és mi teljesen össze vagyunk omolva Kalifával. Mikor már végeztünk a bemelegítéssel ugrottunk. Majd a vége fele pályát is lovagoltunk. És asszem az idegességnek meg is lett az eredménye. Jó nagyot estem. Mivel kedves Kalifa előre engedett ezért szálltam egy nagyot. Nem lett semmi bajom. Felálltam és leporoltam magamat, majd vissza ültem a nyeregbe. És újra próbálkoztunk. Megint meg állt, de erre már számítottam. Viszont mikor harmadszorra próbálkoztunk már sikerült. és teljesítettük a pályát. Megdicsértem mert végül is megérdemli végig vitt. Sammal lesétálttuk a lovakat. Ők Nagyon jó formában voltak. Remélem jól mennek majd versenyen is. Leszálltunk a lovakról és bevittük őket.
Mikor már Kalifa a bokszban állt. Adtam neki egy almát amit nyugodtan el is rágcsált. Aranyos volt. Majd Sam oda állt elém és kihívott a karámokhoz.

- Mi van veled Amy? - kérdezett idegesen. - Sosem voltatok ilyen rossz formában.
- Hát nekünk is vannak rossz pillanataink. - feleltem, nem akartam szegényt ilyennel terhelni verseny előtt.
- Hát jó. - felelt majd csöndben maradt. Majd 10 perc után megszólaltam.
- Na jó..nem tudom azt megcsinálni, hogy pont neked nem mondom el. - már sírtam
- Hallgatlak. - felelt. Aztán elmeséltem neki az egészet.

- Uram atyám Amy! - ijedt meg ő is.
- Na jó hagyjuk is, mert rosszabb lesz - inkább menjünk vissza a lovakhoz. Majd bólintott. Gyorsan szedtem füvet Kalifának aztán mentünk hozzájuk. Egész délután velük voltunk. Samnak sikerült elterelni a gondolataimat a reggeli történtekről. Aminek nagyon örültem. Mikor a bokszokban álltunk a lovakkal Jason termett ott mellettem. - Felülök Twisterre gyere ki te is. - mondta. Erre csak bólintottam. Aztán indultam is.

mire én kiértem a bokszból Jason már lóháton is volt. Ők a szokásos formájukat hozták. Nagyon jól mentek. Ők is ugrottak hiszen nekik is készülni kellett versenyre. Mivel én is indulok vele nekem is fel kellett ülni rá. Mivel nap végére nyugodtabb voltam már egész törhetően lovagoltam. Az ugrás is ment most. kb 120 cm-ig ugrottunk vele..nem sokat. - Végeztünk. - szólt Josh. -Rendben. - majd megdicsértem és már csak sétáltam vele.

Bevittem a bokszba és neki is almát adtam. Twister is nagy élvezettel majszolta. Mivel a nap hosszú volt el is fáradtam ezért Sammal úgy döntöttünk, hogy aludni megyünk. Hét óra lehetett mire bementem a szobámba. Nagyon féltem ott egyedül. Gyorsan lefürödtem és az ágyba bújtam mikor valaki kopogott. Megijedtem. Mivel volt egy kis ablak ezért kinéztem hátha látni lehet hogy ki áll ott. De nem jártam sikerrel. Ezért az ajtóhoz álltam.
- Ki az? -kérdeztem félénken.
- Jason. - felelte. Ajtót nyitottam, beengedtem és újra bezártam.
- Hát te? - kérdeztem.

- Csak szerettem volna tudni, hogy jól vagy e. - válaszolt közbe a földet kémlelte.
- Hát jobban..de még mindig félek. -
- Nem kell ne aggódj, majd megoldódik, de én szerintem hagylak is. Majd holnap Találkozunk Szia és jó éjszakát. - ezzel elindult az ajtó felé.
- Jason várj! - szóltam utána. - Maradj! Ezzel vissza jött és közelebb húzott magához.