2013. február 16., szombat


Andi és Dóri! Mivel mindig ti várjátok a legjobban a részeket még ma hoztam nektek! Remélem tetszik is. :) 
Nem lett a legjobb, de szerintem elmegy. :D.  És akik még mindig olvassák a blogomat, nagyon szépen köszönöm nekik. Imádlak titeket! ♥ xx. 
Tehát Jó olvasást! :) ♥! 

17. fejezet - Back Home!


- Ne hisztériázz, nem fogsz lovagolni mostanában, ezt a fejedből ki is verheted. - förmedt rám apa mérgesen. - Nagyon megiiedtünk és még egyszer nem fogjuk meg engedni, hogy ilyen legyen. - mondta apa már
mérgesen miközben már a sírás fojtogatott.
- DE fogok! - kiabáltam fel, majd kijött rajtam minden, megfogtam a kis párnát amibe a fejemet temettem. Az elmúlt egy nap. Végig gondoltam és úgy éreztem, hogy ezzel az esetemmel még jobban kötődtem a lovakhoz.
 És most úgy éreztem, hogy ha nem engedik meg, hogy lovagoljak belehalok. Miközben nagyjából megnyugodtam. Füleimet hegyezni kezdtem hiszen valakik a kórterembe léptek, a sok topogást figyeltem majd a beszédükből felismertem őket.
Felmosolyodtam  hiszen ismerősek voltak a hangok, amiket már nagyon régen hallottam, felnéztem és nekem rohantak és megöleltek.
- Amy! Úristen jól vagy? - kérdezték aggódva, majd vissza öleltem őket.
- Én jól, és ti? - kérdeztem kisírt szemekkel, de már teljesen nyugodtan.
- Mi miért ne lennénk jól, mi nem lovagolunk, és nem kerültünk kórházba. - magyarázta a bátyám, és a nővérem.
- Jó de te motorozol, te meg táncolsz. Nektek is ugyan így lehet ám bajotok. - magyaráztam nekik miközben egymásra néztek és nevetni kezdtek.
- De mi ügyesek vagyunk. - Nevettek továbbra is.
- Na! én sem vagyok ám béna! - jelentettem ki durcásan, majd kezeimet karba raktam.
- Úgyis tudod, hogy viccelünk, a mi szemünkben te vagy a legjobb lovas. - mondta Nick és egy puszit adott a homlokomra, majd Debby követte az ő példáját és ő is puszit adott.
Eközben az orvos bejött, köszönt majd mi is. Illedelmesen megkérte a testvéreimet, hogy picit álljanak félre hiszen vizsgálni visznek. Ők persze alrébb is álltak.
Az orvos az ágyat akarta tolni miközben én megszólaltam.
- Nem kell! megyek én magától is. - majd felpattantam az ágyról belebújtam egy papucsba és már is az ajtó fele igyekeztem. Majd hátra fordultam, hiszen nem láttam, hogy
az orvos jönne velem. Mikor hátra néztem mindenki elmosolyodott. Aztán az orvos utánam indult.
- Arra tessék menni! - mondta mosolyogva.
- Rendben. - bólintottam, és igyekeztem tovább.
Kerek tíz perc múlva már ki is jöhettem a vizsgálóból. Az orvos vissza kísért és remek híreket közölt.
- Nos úgy vélem, hogy a kisasszonynak semmi komolyabb baja nincsen. Tehát nyugodtan vissza mehet a táborba. - elindult kifele majd hirtelen megfordult. - És hagyják lovagolni, biztos tehetséges. - Visszafordult és tovább fojtatta útját kifele.
Anyáékra néztem, majd ők egymásra, majd anya rábólintott apára. Ez azt hiszem azt jelenti, hogy igen, vissza mehetek. Tehát levettem azt a piszit amit arra az egy napra kaptam, fogtam a lovas felszerelésem és elmentem felöltözni.
Mikor készen lettem megálltam és végig mértem magamat. - Igen, ez az amit én szeretek. - gondoltam magamba majd boldogan kiléptem a fürdőszobából.
- Indulhatunk, kezdtem kifutni a szobából mikor eszembe jutott. - Ó hát Rosali. - csaptam a fejemre ami nagyon megfájdult közbe, de nem baj. Tehát sarkon fordultam és vissza futottam hozzá.
- Azt hittem már elfelejtettél. - mosolygott majd rajta is kijött egy pár könnycsepp.
- Téged soha. - nyugtattam meg. Mivel nagyon megszerettem ez alatt az egy nap alatt. Lassan elengedtem és egy cetlit nyújtott át nekem.
- Hívj bármikor, és még találkozunk. - mondta kicsit meghatódva majd rám kacsintott.
- Az biztos. - majd én is rákacsintottam és kifele mentem az ajtón. De még gyorsan vissza kiabáltam neki.
- És gyógyulj meg hamar! -
- Igenis! - mondta mosolyogva majd végleg elköszöntünk egymástól.
Kiérve a kórházból a szememmel kerestem a kocsit amit egy közeli parkolóban meg is láttam oda futottam, apa kinyitotta és én voltam az első, aki bepattant.
Mikor mindenki beszállt apa elindította a kocsit és izgatottan ültem a hátsó ülésen. Minél hamarabb ott akartam lenni a lovak között.
Fél órás út után sikeresen oda értünk. Gyorsan kipattantam a kocsiból és az istállóba igyekeztem. Mikor beléptem a lányokat láttam meg miközben a lovakat ápolták le. Megálltam ott egy helyben
majd észre vettek és felém futottak.
- Amy! Szia! úgy vártunk! minden rendben? jól vagy? - ezekkel a kérdésekkel leptek el miközben össze-vissza ölelgettek.
- Persze, hogyne lennék jól. - mondtam vigyorogva.
- Látom már járni is tudsz, tehát irány a nyereg. - Mondta Sam, majd Kalifa felé húzott.
- Várj Sam! most nem ő a fontos. Most meg kell néznem Twistert. - magyaráztam, elengedte a kezemet és bólintott. Tehát megértette a dolgot. A boksz felé igyekeztem ahol
Twistert láttam meg, éppen a szalmát majszolta. Elhúztam az ajtót oda mentem hozzá és a nyakába borultam! - Ne haragudj rám drága Twister! neked semmi rosszat nem akartam SOHA! - kezdtem megint a sírást, de most hamar megnyugodtam.
Olyan lett volna mintha megértette volna, mint mondok neki, mert a fejét a vállamra rakta, majd oda szorított magához, és én is jobban megszorítottam amire felhorkantott.
Elengedtem, végig mértem a lábait, hogy fel van e dagadva, de úgy nézett ki hogy nem. Tehát még egyszer megsimogattam és kimentem a bokszból nem is zavartam tovább.
Most Kalifához vezetett az utám, ahol anyáék álltak, feléjük igyekeztem, de valaki megszakította azt. A derekamat megfogva fordított magához. Majd semmi beszéd, semmi köszönés nélkül
magához húzott és megcsókolt. Eközben a háttérből hangok szűrődtek. Asszem Nick és Debby lehetett, mert csak ilyeneket lehetett hallani: - Oda nézz! barátja van? ..stb. Ezek hallatán bele mosolyodtam csókunkba, mire ő is.
Elengedtük egymást, a szembe nézett majd megszólalt. - Lehet hogy csak egy napig nem láthattalak, de majdnem bele haltam. - mondta majd elmosolyodott és megölelt.
Aztán elengedtem és Kalifához mentem.
- Beengednétek? - kérdeztem a tesóimtól majd nevettem.
- Igenis. - mondta Nick majd kérdőn nézett rám.
- Mert nekem nem lehet barátom? - kérdeztem önelégült mosollyal az arcomon és a Kalifához mentem.
- Látom veled minden rendben pajtás. - mondtam neki majd megveregettem a nyakát. - Úgy látom te semmit nem változtál. Igaz én sem csak kicsit rozsdás lettem. - mondtam neki nevetve, mikor ő hirtelen felnézett az ebédjéből és körülbelül olyan pofát vághatott, hogy mit csináltál?, dehogy is. Erre elnevettem magamat, majd megöleltem és beleszippantottam selymes sörényébe.
Szeretlek Kalifa! - öleltem meg még szorosabban.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése