Sziasztok! :) Bocsánat a késésért mostanában elég elfoglalt voltam. Úgy gondoltam mivel sokáig nem volt           rész próbálok kicsit hosszabbat írni ami remélem sikerült, és tetszeni is fog nektek.  :) 

                                                                   Jó olvasást. :) ♥                                                                     

14. fejezet - Love U!

Megcsókolt. A három és fél hét alatt először. Miután elvette a száját az enyémtől a kínos csend következett. Közben leültünk az ágyra. Majd megszólalt.
- Amy mi van köztünk? - kérdezte zavartan. Mire én csak a vállamat rántottam. Ismét közelebb jött hozzám és a lábamon pihentette a kezét.
- Mi legyen? - kérdeztem.
- Nézd Amy én szeretlek és én szeretnék veled lenni. - mondta. Mire én lehajtottam a fejemet és a földet kémleltem. Az ajkamat megfogva felemelte a fejemet majd ismét
megcsókol.
- Ezek szerint igen? -kérdezte.
- Igen! - jelentettem ki. És újra megcsókolt. Mikor már legközelebb az órára néztünk 23:58 volt.
- Mennem kell. -
- NE! - kértem.
- De muszáj. - Lassan beletörődtem aztán hagytam elmenni. Az ajtó előtt megálltam és elköszöntünk egymástól.
- Vigyázz magadra! reggel korán jövök. - köszönt és elment. Egy darabig néztem aztán ajtót csuktam, hiszen féltem. Féltem minden kis zajtól. Eszembe jutott a reggeli incidens.
És féltem attól, hogy vissza jön. Jason sem volt a közelemben, hogy megvédjen vagy vigyázzon rám. Pár perc gondolkodás után bebújtam az ágyamba és rövid időn belül aludtam.


Reggel ajtó kopogtatásra keltem. Egy pici félelem volt bennem de lassan oda mentem és felkiáltottam.
- Ki az? -
- Csak én vagyok! Nyugodtam nyisd ki. - mondta egy halk nevetéssel. Majd ajtót nyitottam neki. Üdvözöltük egymást aztán bementünk. Én gyorsan meg reggeliztem és elkészültem.
Felvettem a szokásos ruhámat. Lovaglónadrág, lovaglózokni, lovaglócipő...stb. A hajamat még gyorsan Copfba kötöttem, mert ma különösen meleg volt. Ezek után kézen fogva
elindultunk az istállók felé. Az istálló előtt szét váltunk ő az istállóba indult én meg a karámokhoz Kalifáért. Mikor megláttam a lányokat sétálni kifele csatlakoztam hozzájuk.
- Sziasztok. - futottam melléjük és köszöntem nekik.
- Szia Amy! - köszöntek egyszerre. - Régen láttunk. - Mondta Sam.
- Hát igen. -
- Amúgy mizu Jasonnel? Láttuk reggel bemenni hozzád. - mondták utalgatva.
- Hát igen. Este megbeszéltük a dolgokat és.. - mondtam közbe már kipirultam.
- Együtt vagytok? - kérdezte Sarah reménykedve. Mire én csak bólogattam majd ők a nyakamba ugrottak.
- VÉGRE! már ideje volt! - kiabálták mikor ölelgettek engem össze vissza. Úgy körülbelül tíz perc után elengedtek. És ismét a lovak felé indultunk. Mint mindig Kalifa
már a hangunkra felfigyelt és a többi lóval a karám elejére sétáltak. Oda mentem és üdvözöltem és ő is engem. mikor oda fordultam hozzá közelebb lépett és állát a
vállamon pihentette meg és a hajamat kezdte birizgálni.
- Holnap Verseny Kalifa! Mit szólsz? - beszéltem hozzá. Mire ő csak horkantott. Aztán levette a fejét a vállamról rácsatoltam a vezetőszárat a kötőfékre és indultunk az istálló fele.
Mikor nagy nevetgélés közben vezettük előre a lovakat Sandy jött velünk szembe és rontotta el a jó kedvünket vagyis jobban mondva az enyémet.
- Jó illata van Jasonnek! ugye Amy? - mondta majd egy gonosz vigyort ejtett felém. Én csak mentem tovább de megtéptem volna. A lányok észre is vették a dühtől vörösödő
fejemet.
- Nyugi van! - állított meg Jane. - Tudod nagy levegő, csak engedd el a füled mellett. - Sam és Sarah is helyeselték amit Jane mondott. Én pedig hallgattam rá és
nagy levegőket vettem. Kicsit jobb lett tőle a helyzetem és kicsit normálisabban fogtam fel a helyzetet, de még mindig nem volt az igazi. Mikor már semmi idegesség nem volt bennem
és körülbelül a világ legnyugodtabb embere lettem valaki jól ellökött. Hát ki más lehet az a valaki, mint Sandy.
- Hupsz bocsi meghozták a lovamat. - mondta majd Jasonnek kiabált majd oda ment hozzá és puszit adott neki. - Na most van elegem. - engedtem el Kalifát és rohanni kezdem,
de a lányok gyorsan cselekedtek.
- Nyugi ilyenen ne kapd fel magad tudod, hogy miért csinálja. - nyugtatott Sarah. Majd Szintén megfogadtam Jane tanácsát és nagy levegőket vettem. Vissza mentem Kalifához.


*Edzés*

Mit sem foglalkozva Sandyval teljes nyugodtsággal felnyergeltük a lányokkal a lovakat. Aztán siettünk ki a pályára.
- Lányok ma díjlovagolunk! - Jelentette ki Josh! Kénytelenek voltunk bele egyezni. Mikor már épp hogy elkezdtünk ügetni Sandy jött be a pályára az új lovával. Még mindig
olyan lovat vettek amiket nem nagyon tudott ellovagolni. Meg is lett ennek az eredménye. A ló nem viselte el a hátán és puff Sandy már a földön is találta magát.
Nem foglalkoztunk vele, mi hárman ugyan úgy lovagoltunk tovább. Kalifa nagyon nyugodt volt, laza. Büszke voltam rá, mint mindig. A lovaglás végén képeket csináltunk, Hogy
otthon megtudjam mutatni szüleimnek milyenek voltak a lovak, a hely, a táj. Egész jól sikerültek. Ezek után bevittük a lovakat. Megetettük őket, majd elköszöntünk tőlük.
Majd Josh szólt mindenkinek, hogy a körkarámnál gyülekező. Senki nem tudta, hogy miért vagy, hogy mit akar mondani. Tehát elindultunk. Útközben összefutottunk Jasonnel
aki velünk tartott. Már ott volt mindenki. Josh körbe nézett aztán elkezdte a mondandóját.
- Tehát holnap verseny. Szeretném ha mindenkinek jól sikerülne. - mondta. - A nevezéseket leadtam, már senki nem mondhatja vissza. Akikkel ez alatt a négy hét alatt
gyakoroltunk vagyis szinte mindenki egy-két ember kivételével mindenki indul ami azt jelenti, hogy harminchatan. - jelentette ki. - Holnap reggelre mindenkit kérek
az istállóba félhétre. Mivel a mi feladatunk lesz a pályát megépíteni. Miután megcsináltuk körülbelül nyolcra végzünk mindennel tehát utána a megérdemelt finom reggelit
közösen esszük meg. Ez után mindenki elmegy pihenni és fél kilenckor itt találkozunk verseny felszerelésben. Köszönöm a figyelmet holnap találkozunk! Sziasztok. - köszönt el és
az istálló fele igyekezett. Mivel ma nagyon meleg volt a lovakat is a hűs bokszban hagytuk. Mi úgy döntöttünk, hogy négyen a piciket nézzük ahogyan gyakorolnak a holnapi ügyességi versenyre.
Mikor ők végeztek úgy döntöttünk kicsinosítjuk a lovak farkát, és sörényét. Ezzel el is ment az egész délutánunk. Este fele járt. Megbeszéltük, hogy közösen megnézünk egy filmet. Úgy döntöttünk Sam szobájában. Tehát a szobámba mentem lefürödtem felöltöztem.
A tervek szerint az volt megbeszélve, hogy Jason ide jön hatkor és innen indulunk Samhez. Már egy negyed órája készen voltam mikor kopogást hallottam. összeszedtem azt ami kell
kinyitottam az ajtót, üdvözöltük egymást és indultunk is. Oda értünk igaz csak 5 percet sétáltunk hiszen a szobák nincsenek messze egymástól. Sam ajtót nyitott nekünk, a

lányok már ott voltak, és asszem a filmet is kiválasztották ami az Álmodó című film volt. Mivel hamar végeztünk vele még egy filmet megnéztünk. Az pedig a Hidalgo a tűz
óceánja volt.

Végeztünk ezzel is.  Még egy picit beszélgettünk aztán mindenki aludni ment hiszen tizenegy óra volt. Elköszöntünk a lányoktól és a szobám fele igyekeztünk. Jason oda kísért.
- Hát akkor jó éjt! - mondta majd megcsókol. Tehát elköszöntünk egymástól. És ő is én én is aludni mentünk. Bementem átvettem a pizsimet és ittam egy pohár vizet. Mivel még
egy picit sem voltam álmos úgy döntöttem megnézem Kalifát és Twistert. Óvatosan belopakodtam az istállóba nehogy megzavarjam valamelyik lovat. Először Twisterhez mentem aki
éppen feküdt. Úgy hogy inkább őt nem is zavartam. Kalifa felé indultam. Ő természetesen tömte a hasát.
- Hát te ilyenkor is eszel? Vigyázz ám az alakodra, holnap nagy nap lesz. - mondtam neki mosolyogva. - Jó éjt Kalifa aludj jól! Pihend ki magad! - majd egy puszit nyomtam az orrára
és indultam vissza a szobába. Ahogy vissza fele mentem zajokat hallottam, kezdtem meg ijedni. Körbe néztem senkit nem láttam. Gyorsabb tempóra váltottam majd befutottam a szobába.
Majd kulcsra zártam az ajtót.