Sziasztok! :) Kicsit késtem a résszel de mostanában sokat kellett tanulni. De mindegy most meghoztam és nem tudom, hogy gondoltátok e, hogy ez lesz. :D De mivel (remélem) már kíváncsiak vagytok, hogy mi történt. nem húzom az időt. 

Jó olvasást. :) ♥! 

16. fejezet - Accident.



Mikor a pálya szélén a könnyeimet letörölve vágtáztam végig a hosszú falon hirtelen a nevemet kiáltva valakik integettek nekem. - Anya és Apa, tehát eljöttek. - gondoltam
és örültem mikor megláttam őket. Mikor elfordítottam Twistert, hogy kivágtázunk a pályáról hirtelen csak egy nyomást éreztem a lábamon és a fejem. Majd sikítást hallottam.
Nem tudtam mit történt, nem tudtam hol vagyok, nem tudtam, hogy élek e még egyáltalán.


Mikor felébredtem egy ágyon voltam egy fehér szobában. Lassan feljebb emelkedtem és egy lányt láttam meg aki velem szembe feküdt egy ágyon, majd megszólított.
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.
- ööö persze, de hol vagyok? - kérdeztem aggódva mikor lassan felültem az ágyon. Mire a velem szemben fekvő lány megszólalt volna más tette meg.
- A kórházban, ugyanis leesett a lóról kedvesem. - Szólított meg egy fehér köpenyes magas férfi.
- Jobban van már? - érdeklődött.
- Asszem...vagyis igen. - nyögtem ki majd elgondolkodtam a történteken. Igazából nem nagyon jutott eszembe semmi különös dolog amiről tudnom kellett volna.
- És mire emlékszik a balesetéből? - kérdezte, gondolom, hogy  felmérhesse milyen súlyos bajom van.
- Hát semmire nem emlékszem, csak arra hogy valaki sikított egy nagyot aztán ott megszűnt a világ. - válaszoltam értelmesen.
- Értem. - majd kiment és pár perc múlva aggódó szüleimet és Josht, Jason, Samat, Janet és Saraht
láttam bejönni az ajtón. Hirtelen mindenki nekem rohant. Majd egy halom kérdéssel bombáztak meg engem. - Hogy vagy?, Emlékszel rám?, és rám, tudod ki vagyok?, nem fáj semmid? .....stb.
- Álljatok már le! - kiáltottam fel, mert a fejemet egyenlőre szét hasította a fájdalom. - Először is én szeretném tudni, hogy mi történt és hogy nyugodtak legyetek, mindenkire
emlékszek. Csak éppen arra nem hogy mi történt. Szóval valaki elmesélné nekem? - már kiabáltam az idegességtől és a feszültségtől.
- Jó nyugodj meg, mindent elmondunk. - gugolt le mellém Jason és megfogta a kezemet. Kicsit nyugodtabb lettem a halk,selymes hangjától, és ahogyan beszélt velem, nem úgy mint a többiek...idegesen.
- Szóval. - kezdett bele Jason és örültem, hogy ő mondja el, nem más. - Mikor te éppen kiakartál vágtázni a pályáról Twister hirtelen, de annyira hirtelen, hogy még mi sem eszméltünk fel, hogy
mi történt ott. Tehát a lényeg az hogy olyan hirtelen megbotlott és elesett, hogy nem volt időd leugrani róla és felbuktatok, majd Twister rád esett, ő gyorsan felállt.
A te lábad pedig bele akadt a kengyelbe és egy darabig húzott magával de kicsúszott a lábad és így fogjuk rá hogy megmenekültél. - magyarázta el nekem a történteket.
Csodálkozva hallgattam végig az egészet.
- És Twister Jól van ugye? - kérdeztem aggódva. Csak abban reménykedtem, hogy neki semmi baja nem lett, ha bármi baja lett az soha, de soha nem bocsájtanám meg magamnak. Hiszen ő az életem. Neki köszönhetek mindent,
hogy most ott tartok ahol. Miatta nem lehettem volna tapasztalt lovas. Ő tanított meg arra, hogy bármi történjen soha nem adhatod fel. Küzdeni kell érte, a célodért amit kitűztél
magad elé. A legkedvesebb, és a legjobb tanítót ismertem meg ebbe a lóba. És leginkább a lgjobb barátomat.
- Nyugodj meg! Semmi baja nem lett. Az első lábaira kicsit sántít, de az orvos azt mondta, hogy pár napon belül megjavul. Nagyon nem rázhatta meg a dolog mert mikor bevittük a boxába, már vígan falatozott. - magyarázta Josh.
- Az én hibám nem szabadott volna felülnöm rá, és akkor ez mind nem történik meg, nem sántul le miattam, és nem okozok neki fájdalmakat - Majd arcomat a kezembe temetve a sírás öntött el.
- Oda kell mennem, bocsánatot kell kérnem tőle. - próbáltam fel állni, de ez nem sikerült a lábaim teljesen elgyengültek, használni sem tudtam őket, összeestem.
Jason gyorsan összekapart a földről. Majd ilyedten néztem rám.
- Mi van a lábaimmal? - féltem a gondolattól is, hogy lebénultak.
- Csak pillanatnyi, mivel Twister a lábadra zuhant. - mondta Sam. Közbe átgondoltam az egész napomat. Egész jól indult, sőt tökéletesen. Hogyan történhetett ilyen? Nem így terveztem.
De így sem vagyok mérges Twisterre, sőt hálás vagyok neki. Ezek után anyáék kicsit maradtak aztán elköszöntek tőlem és elmentek, megígérték, hogy holnap vissza jönnek és megint meglátogatnak.
Tehát lassan mindenki otthagyott igazából egy ablak volt az ágyam mellett és mivel mást úgy sem tudtam csinálni rákönyököltem és elbambultam közben elgondolkodtam ismét a dolgokon.
- Ha nem találok rá erre a táborra talán jobb lett volna, akkor nem találok rá Twisterre vagyis ennek örültem, hogy rá találtam, de miért engedtek fel rá, Miért lovagolhattam újra rajta?
Akkor most nem lennének fájdalmai. Igaz nem életveszélyes helyzetbe hoztam, de nem érdekel, bűntudatom van. Minden az én hibám. - miközben ezek jártak a fejemben egy könnycsepp
gurult végig az arcomon. Lassan oda nyúltam és letöröltem az. Majd próbáltam vissza tartani a könnyeimet.
- Amy! - fogta meg valaki a derekamat és hirtelen megfordultam. Olyan közel voltam hozzá hogy ajkaink szinte összeértek és lassan felnéztem és a nézésünk össze akadt.
- Csak azt akartam még, hogy holnap jövök, és ne sírj. - majd megfogta ajkaimat és megcsókolt ezek után kiviharzott a kórteremből és eltűnt a látószögemből.
- Aranyosak vagytok. - szólalt meg a velem szemben fekvő lány.
- Köszönjük szépen. - elmosolyodtam a dicséreten majd lefele szegeztem a teintetem. Ezek  után nagyon jóba lettünk. Az egész napot elbeszélgettük. Közbe bemutatkoztunk egymásnak.
Őt Rosali Reed-nek hívják és ő deszkás lány tehát miután elmondta ezt gondolkodnom sem kellett, hogy miért van itt. Neki a csuklója és a térde ment ki. Ő sajnos még egy darabig itt lesz.
Elbeszélgettük az egész napot mire észhez kaptunk az orvos jött be, hogy egy kicsit csendesebben és, hogy pihenjünk hiszen egyikőnknek sem ártott. Nagyon kedvesen szólt ránk.
De engedelmeskedtünk mert már tényleg késő volt. Fél kilenc körül járt az idő. Lassan betakaróztunk a fejünket lehajtottuk a párnára és aludni próbáltunk.
- Jó éjszakát Rose! -
- Neked is Amy! - szólt vissza kedvesen. Ezek után már majdnem aludtam mikor a telefonom kijelzőjének fénye vert fel. Igazából azt sem tudtam, hogy itt van, de úgy látszik anyáék erre is gondoltak.
Lassan oda nyúltam érte és felnyitottam.
Önnek 1 új üzenete érkezett:

- Nagyon megijedtem, gyógyulj meg hamar. Remélem már holnap újra látunk itt a lovardába. Hiányzik a mosolyod innen. Siess vissza! Szeretlek! : Jason. 

Ettől az üzenettől elmosolyodtam. Nagyon jól esett a mai nap után valami jót is hallani vagyis olvasni. Ez után még egyszer elolvastam majd leraktam a telefonomat és
nagy mosollyal aludtam el.

Az éjjel közepén felkeltem, ránéztem az órára, háromnegyed négy múlt 6 perccel. Próbáltam vissza aludni, de sajnos nem ment. Tehát úgy döntöttem sétálok egyet. Felültem, az ágyszélén lógattam a lábaimat. Féltem, hogy rátudok e állni,
féltem, hogy lebénult a lábam már féltem mindentől. De erőt vettem és nagy nehezen de leraktam a lábujjaimat a földre utána már az egész talpam a földön volt és ránehezedtem a súlyommal.
Sikerült rá állnom. Nagyon örültem. Igaz még nem volt a legjobb még néha összerogytak a térdeim, de sikerült az ajtóig eltudtam sétálni. Kitudtam menni a fürdőbe egy pohár vizet inni.
Büszke voltam magamra. Még lemostam az arcomat és még egy pár percig a fürdőben álltam. De vissza sétáltam mert a lábaim hamar elfáradtak. Vissza feküdtem az ágyba és újra
álomra hajtottam a fejemet.

*reggel*
- Jó reggelt Amy! - keltett fel anya és apa. - Gyere az orvos meg akar nézni, ha jól vagy haza jöhetsz.
- Haza? - kérdeztem értetlenül hiszen még volt 4 nap a táborból arról már nem fogok lemaradni.
- Igen haza, ilyen állapotban nem mehetsz vissza a lovak közé, és nem is nagyon örülnénk ha mostanában lovagolnál ezután az este után. Nagyon megijedtünk. - mondták el a mondandójukat amit csak tátott szájjal hallgattam végig.
- Nem anya! nem! én vissza fogok menni, ha tetszik ha nem. Én nem ijedtem meg, vissza merek ülni és ezt senki nem fogja megtiltani.

Ez az életem és nem fog ez a kis dolog elrettenteni tőle és senki ne féltsen engem! 

Sziasztok! :) próbáltam ezt a rész kicsit hosszabbra írni mint az eddigieket. Remélem össze is jött valamennyire :D És remélem kicsit élmény dúsabb lett. De ezt majd ti eldöntitek. És nagyon szépen köszönöm a vissza jelzéseket, hogy olvassátok a blogomat, nagyon örültem neki. ÉS imádlak titeket. 

Köszönöm még egyszer, de nem is húzom az időt. 

Jó olvasást. :) ♥!

( Amy és Twister) 

15. fejezet - The Competition



Nem nagyon tudtam aludni. Egyrészt a verseny miatt másrészt pedig a hangok amik kívülről szürödtek be a vékony falakon. Féltem, hogy vissza jön este az a férfi. Most senki nincs a közelembe
aki megvédene, és én egyedül egy senki vagyok. Mivel villanyt nem akartam kapcsolni ezért a telefonom fénye mellett nagy nehezen elaludtam.


*On Race Day/A verseny napja*

Reggel fél 7-kor keltem, hogy időben elkészüljek. Ami asszem sikerült is. Mert gyorsan magamra rángattam egy rövidnadrágot mert már most meleg volt, és egy toppot. Reggelizni
semmit nem reggeliztem, csak egy pohár vizet ittam. Aztán ez idő alatt már is 7 óra lett. Tehát felálltam a székről amin eddig várakoztam, a zsebembe raktam a telefonom és már indultam is.
Mikor beértem az istállóba már majdnem mindenki ott volt.Persze a piciknek nem kellett, hogy jöjjenek, hisz tudjuk milyenek, hamar kifáradnak meg amúgy is nagy nap áll előttük.
Körülbelül 15-en voltunk, a lányok is meg érkeztek. Mi négyen a pályaépítés feladatát kaptuk ami nagyon tetszett nekünk. Szóval a kezünkbe nyomták a "tervrajzot" és

( A pálya a versenyre) 

Sam,Sarah,Jane és én a pályára igyekeztünk ahol már az ugrások szana-széjjel voltak rakva. Tehát elkezdtük. Jó fél órába telt, hiszen a pálya nem volt kicsi és az ugrató is sok volt. De mi nagyon
élveztük és sokat nevettünk eközben. Még utoljára végig néztük hogy mindent jól csináltunk e.
- Hát lányok jó munkát végeztünk. - szólalt meg Sarah. Mi csak helyeseltük amit mondott és csak bólogattunk a fejünkkel.
- Na még kettő darab ugrás a melegítőpályára aztán végeztünk. - mondtam nekik majd elindultunk és az állásból ugratókat és rudakat hoztunk. Mivel kicsit porosak voltak már, mert régen használták őket.
Fogtam egy vödröd és elmentem vízért, hogy lemossuk őket. Ahogy beértem az istállóba csillogott-villogott minden. - Hát ilyet se láttam még. - gondoltam magamba. Majd
oda léptem Josh mellé hogy valami rongyot tudna e adni amivel letudjuk törölni az ugrásokat.
- Szólj Jasonnek ő biztos tud majd adni. - mondta majd vissza tért a dolgához. Ő izgult szerintem a legjobban, a lovasokért és a lovarda tisztaságáért és a rend miatt.
Míg ez leforgott a fejembe megtaláltam Jasont is.
- Na jó reggelt. - néztem be az egyik boxba ahol éppen egy lovat ápolta le.
- Neked is jó reggelt. - köszönt majd oda jött és megcsókolt.
- Jason!? nem tudsz valami rongyot adni? az állásból hoztunk ugrásokat a melegítőbe és kicsit porosak. - magyaráztam.
- de! asszem...ott van bent, gyere. - majd megfogta a kezemet és behúzott egy ajtón amit magunkra zárt.
- Most miért zárod be? - erre már nem válaszolt inkább közelebb jött megcsókolt és a falnak nyomott. Pár perc után leállítottam.
- Jason maradnék, de sietnem kell mert nem végzünk az ugrásokkal van még tíz percünk. - magyaráztam neki aminek nem nagyon örült, de elfogadta. Majd megfordult benyúlt
egy dobozba és vett nekem elő egy rongyot és oda nyújtotta.
- Köszönöm. - vettem ki a kezéből és vigyorogtam. Mikor kiszerettem volna menni ő még mindig csak nézett. - Kiengednél? - kérdeztem, hiszen a kulcsot a zsebébe rakta.
Majd adott a számra egy puszit és kiengedett és ismét a pályára mentem. Mikor oda értem a lányok ezzel a kérdéssel vártak.
- Hát mi tartott eddig? - kíváncsiskodtak.
- Mindegy. - mondtam majd elpirultam és a lányok nevetni kezdtek.
- ÓÓÓ akkor Jason vagy a dologban. - mondta Jane majd megölelt és nevetni kezdtünk. Gyorsan lemostuk az ugrásokat és előre mentünk.
- tudjátok még mi a jó abba, hogy mi építettük a pályát? - szólalt meg Sam, és mi csak kérdőn néztünk rá.
- Mert nem kell pályát bejárni mert tudjuk. - mondta vidáman.
- LUSTA! - kiáltottunk fel Sarah, Jane és én. - Nem is. - vigyorgott. Mikor beértünk a lovardába már mindenki a reggeliét ette egy box előtt ülve vagy egy ládán, de volt
olyan is aki a lova hátán ülve ette a reggeliét. Nekünk nagyon tetszett ez hogy itt az istállóba eszünk. Tehát mi is megkaptuk a reggelit ami szendvics volt. Beültünk
négyen kalifa boxába és elkezdtünk reggelizni. Már majdnem végeztünk mikor Jason betoppant hozzánk.
- Tudtam, hogy itt vagytok, egyébként jó étvágyat. -
- Ja köszönjük. - mondtuk mind a négyen vigyorogva majd Jason leült mellém és a számra puszit adott.
- Egy óra múlva verseny, izgultok? - kérdezte tőlünk és mind a négyen megráztuk a fejünket.
- Mert te? - kérdezte Sam Jasontől.
- Kicsit, ez lesz az első versenyem Twisterrel. - magyarázta majd Jane rá nézett az órájára és kijelentette, hogy indulni kéne hiszen fél óra múlva verseny. Tehát fogtunk magunkat,
felálltunk a földről és mindenki a szobájába indult öltözni a verseny felszerelésébe.

Háromnegyed kilenckor már mindenki fehér gatya,zakó, szépen kipucolt lovaglócsizmába sürgött forgott a lova körül. Én szépen nyugodtan leápoltam, felszereltem Kalifát hiszen, ha
én is ideges vagyok ő is az lesz és nem szeretném, hogy élete első versenye már stresszel kezdődjön. Mikor már mind az öten készen voltunk szépen kivezettük a lovakat a
pálya elé. Még volt időnk hiszen az ügyességi verseny zajlott a másik pályán. Lassan kezdtek már gyűlni az emberek  Versenyre és más lovardákból más lovasok is.
 Mivel Josh már elintézte a nevezést és minden ilyen ügyet nekünk nem kellett mást csinálni csak lovagolni és hibátlanul teljesíteni. Mikor már bele merültünk a nagy beszélgetésbe
egyszer csak Sandy jött az új lovával teljes pompában.
- Hát ti nem jöttök? Már az első induló megy a pályán és asszem hogy te vagy az 5. - nevetett gonoszan. Én gyorsan a lányokra néztem ijedten. Mivel a verseny start listája pont
mellettünk volt gyorsan rá pillantottam és a nevemet kutattam szememmel. Amit meg is találtam a 28. helyen. Majd Sandy nevét kerestem aki a 4. induló volt.
- Ömm Sandy, de ha jól látom te a 4. induló vagy nem kéne melegítened? - kérdeztem majd egy önelégült mosolyt ejtettem felé.
- Mi van? - lökött félre és a start listát kémlelte.  - Basszus. - Kiáltott fel majd gyorsan felszállt a lovára és a melegítőbe igyekezett. 5 perc után már az oxereket ugrotta.
Mi is lassan befáradtunk a pályára és elkezdtünk melegíteni. - Egész laza. - gondoltam és elkezdtem ügetni. Nem éreztem, hogy ideges lenne, sőt nagyon is nyugodt volt.
Viszont amennyire ő megnyugodott és annyira lettem ideges. Fogalmam sem volt miért, hirtelen jött. Egyszer csak a rossz gondolatok lepték el az agyamat. Csak arra tudtam gondolni
mi van, ha leesek Kalifa meg áll, nem bízik bennem, felbukunk. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, elég zűrös volt. Lehet, hogy Kalifa megérezte, kezdett egyre nyugtalanabb lenni
bakolt egy kettőt és a fejét is össze vissza rázta. Amilyen összeszedetten mentünk és amilyen nyugodtan most annál stresszesebben és feszülten. Josh a pályára lépett és
az ugrásokat rakta nekünk. Ahogyan az ugrásra lovagoltam rá kicsit nyugodtabb lettem. Mikor egyre nagyobbak lettek az ugrások vissza nyertem előző állapotomat.
Amit Jason észre is vett.
- Amy mi a baj? - kérdezte kicsit ijedt fejjel, gondolom látta, hogy nincsen minden rendben.

( Sam és lova, Kingston) 

- De minden rendben van, csak kicsit izgulok. - mondtam, mert nem akartam magyarázkodni. Miközben Jasonnel beszélgettem Josh mondta, hogy még ugorjak meg egy oxert és utána
már csak sétáljak vele amíg be nem megyek a pályára.  Tehát azt tettem amit mondott. Beugrasztottam vágtába és az oxer felé lovagoltunk, ami sikerült.
- Nagyon jó! sétálj vele. - dicsért meg minket Josh. Majd Sandyt láttuk a lova mellett kisétálni a melegítőről. Majd Jason utána ügetett gondolom megkérdezte mi volt a pályán, mert
mi nem figyeltünk. Mikor vissza jött a melegítőre mi is megkérdeztük.

( Sandy esése) 

- Hogy sikerült? - kérdeztük mosolyogva, semmi gonoszkodás nem jutott eszünkbe, de úgy látszik, hogy ő úgy vette.

( Jason és Tewister) 

- Mintha nem tudnád...leestem. - mondta gúnyosan majd hátat fordított nekünk és ott hagyott minket. Miközben a lányokkal egymásra néztünk. Jasont szólították a pályára.
Lassan beügetett, megállt, köszöntötte a zsűrit és vágtába ugrotta. Majd megugrotta az első ugrást hibátlanul. Nem csalódtam sem Twisterbe sem Jasonbe, mert nagyon ügyesek voltak
és hibátlan pályát lovagoltak. Mikor kiért a pályáról gratuláltunk neki. Ezután a lányok jöttek sorjában, egymás után. Jane, Sarah hibátlan pályát lovagolt.
Sajnos Sarahnak egyszer megállt a lova, de sikerült neki, de ő így is büszke volt a lovára. Két lovas után az én nevem hangzott el a mikrofonba. A gyomromba pillangók voltak.
Belovagoltam a pályára, köszöntöttem a bírókat és még egyszer végig mértem a pályát, majd ezután jött a vágta és az első számú akadályra lovagoltam rá.

( Amy és Kalifa) 

Mérhetetlen nagy idegesség lepte el az egész testemet, szinte remegtem. Kalifa egyre nagyobb lendülettel vágtatott az ugrás felé, szinte irányíthatatlan volt. Az ugrató előtt
behunytam a szememet, lassan éreztem ahogyan "lovam" szépen lassan el ugraszkodik a földről, én hátán ülve kikönnyítek, és a levegőben vagyunk. Teljesen megnyugodtam.
Mikor leérkeztünk kinyitottam a szememet. És olyan magabiztossággal buzdítottam Kalifát a második ugrásra, mint még soha se. Igazából az egész pálya szinte csak egy pillantás volt.
Olyan hamar eltelt ez az egy perc, de nagyon élveztem. Kiérve a pályáról a lányok gratuláltak és persze Jason és Josh is. Sandyre nézve csak egy olyan nézést kaptam amiből
teljesen tudtam, hogy mit gondol "remélem örülsz te undorító mocsok" körülbelül ezt gondolhatta. Míg mi kivezettük a lovakat a pályáról és megitattuk őket. Addigra az eredmény hirdetés következett.
Minden lovas a pályán gyülekezett. Körülbelül 25-30-an lehettünk. Sam a 20.helyen végzett, Sarah a 16. helyen, én a 11.-en, Jason az 5. helyen És Jane pedig megnyerte a versenyt.
Nagyon örült neki, mi pedig büszkék voltunk rá. Mivel mi több verseny számban nem indultunk elvittük a lovakat a boxaikba, lenyergeltük, és megetettük őket. Majd Josh is megérkezett
gartulálni a nyertesnek, és nekünk. Mivel én még egy pályát mentem Twisterrel ezért gyors felpattantam rá és a melegítőre siettünk. Rajta valahogyan nem izgultam, vissza tértek a régi emlékek
amit két éve éreztem utoljára. Mivel én a verseny szám 3. indulója voltam nem kellett sokat várakoznom. Itt az ugrások egy kicsit nagyobbak voltak. De szerintem ez nem jelent
majd nekünk nehézségeket. Belovagoltunk a pályára itt az eddigiek ugyan úgy történtek köszöntünk majd megkezdtük a pályát. Nagyon jó volt újra versenyezni azzal a lóval aki pár éve és még most is
a legtöbbet köszönhetek neki. Mikor az utolsó ugrásról leérkeztem Twisterrel pár könnycsepp csordult ki a szememen. Hihetetlen érzés volt újra vele lenni. És
még fel fogni sem tudtam, hogy én megtaláltam őt, és most vele vagyok csak vele.  

Sziasztok! :) Bocsánat a késésért mostanában elég elfoglalt voltam. Úgy gondoltam mivel sokáig nem volt           rész próbálok kicsit hosszabbat írni ami remélem sikerült, és tetszeni is fog nektek.  :) 

                                                                   Jó olvasást. :) ♥                                                                     

14. fejezet - Love U!

Megcsókolt. A három és fél hét alatt először. Miután elvette a száját az enyémtől a kínos csend következett. Közben leültünk az ágyra. Majd megszólalt.
- Amy mi van köztünk? - kérdezte zavartan. Mire én csak a vállamat rántottam. Ismét közelebb jött hozzám és a lábamon pihentette a kezét.
- Mi legyen? - kérdeztem.
- Nézd Amy én szeretlek és én szeretnék veled lenni. - mondta. Mire én lehajtottam a fejemet és a földet kémleltem. Az ajkamat megfogva felemelte a fejemet majd ismét
megcsókol.
- Ezek szerint igen? -kérdezte.
- Igen! - jelentettem ki. És újra megcsókolt. Mikor már legközelebb az órára néztünk 23:58 volt.
- Mennem kell. -
- NE! - kértem.
- De muszáj. - Lassan beletörődtem aztán hagytam elmenni. Az ajtó előtt megálltam és elköszöntünk egymástól.
- Vigyázz magadra! reggel korán jövök. - köszönt és elment. Egy darabig néztem aztán ajtót csuktam, hiszen féltem. Féltem minden kis zajtól. Eszembe jutott a reggeli incidens.
És féltem attól, hogy vissza jön. Jason sem volt a közelemben, hogy megvédjen vagy vigyázzon rám. Pár perc gondolkodás után bebújtam az ágyamba és rövid időn belül aludtam.


Reggel ajtó kopogtatásra keltem. Egy pici félelem volt bennem de lassan oda mentem és felkiáltottam.
- Ki az? -
- Csak én vagyok! Nyugodtam nyisd ki. - mondta egy halk nevetéssel. Majd ajtót nyitottam neki. Üdvözöltük egymást aztán bementünk. Én gyorsan meg reggeliztem és elkészültem.
Felvettem a szokásos ruhámat. Lovaglónadrág, lovaglózokni, lovaglócipő...stb. A hajamat még gyorsan Copfba kötöttem, mert ma különösen meleg volt. Ezek után kézen fogva
elindultunk az istállók felé. Az istálló előtt szét váltunk ő az istállóba indult én meg a karámokhoz Kalifáért. Mikor megláttam a lányokat sétálni kifele csatlakoztam hozzájuk.
- Sziasztok. - futottam melléjük és köszöntem nekik.
- Szia Amy! - köszöntek egyszerre. - Régen láttunk. - Mondta Sam.
- Hát igen. -
- Amúgy mizu Jasonnel? Láttuk reggel bemenni hozzád. - mondták utalgatva.
- Hát igen. Este megbeszéltük a dolgokat és.. - mondtam közbe már kipirultam.
- Együtt vagytok? - kérdezte Sarah reménykedve. Mire én csak bólogattam majd ők a nyakamba ugrottak.
- VÉGRE! már ideje volt! - kiabálták mikor ölelgettek engem össze vissza. Úgy körülbelül tíz perc után elengedtek. És ismét a lovak felé indultunk. Mint mindig Kalifa
már a hangunkra felfigyelt és a többi lóval a karám elejére sétáltak. Oda mentem és üdvözöltem és ő is engem. mikor oda fordultam hozzá közelebb lépett és állát a
vállamon pihentette meg és a hajamat kezdte birizgálni.
- Holnap Verseny Kalifa! Mit szólsz? - beszéltem hozzá. Mire ő csak horkantott. Aztán levette a fejét a vállamról rácsatoltam a vezetőszárat a kötőfékre és indultunk az istálló fele.
Mikor nagy nevetgélés közben vezettük előre a lovakat Sandy jött velünk szembe és rontotta el a jó kedvünket vagyis jobban mondva az enyémet.
- Jó illata van Jasonnek! ugye Amy? - mondta majd egy gonosz vigyort ejtett felém. Én csak mentem tovább de megtéptem volna. A lányok észre is vették a dühtől vörösödő
fejemet.
- Nyugi van! - állított meg Jane. - Tudod nagy levegő, csak engedd el a füled mellett. - Sam és Sarah is helyeselték amit Jane mondott. Én pedig hallgattam rá és
nagy levegőket vettem. Kicsit jobb lett tőle a helyzetem és kicsit normálisabban fogtam fel a helyzetet, de még mindig nem volt az igazi. Mikor már semmi idegesség nem volt bennem
és körülbelül a világ legnyugodtabb embere lettem valaki jól ellökött. Hát ki más lehet az a valaki, mint Sandy.
- Hupsz bocsi meghozták a lovamat. - mondta majd Jasonnek kiabált majd oda ment hozzá és puszit adott neki. - Na most van elegem. - engedtem el Kalifát és rohanni kezdem,
de a lányok gyorsan cselekedtek.
- Nyugi ilyenen ne kapd fel magad tudod, hogy miért csinálja. - nyugtatott Sarah. Majd Szintén megfogadtam Jane tanácsát és nagy levegőket vettem. Vissza mentem Kalifához.


*Edzés*

Mit sem foglalkozva Sandyval teljes nyugodtsággal felnyergeltük a lányokkal a lovakat. Aztán siettünk ki a pályára.
- Lányok ma díjlovagolunk! - Jelentette ki Josh! Kénytelenek voltunk bele egyezni. Mikor már épp hogy elkezdtünk ügetni Sandy jött be a pályára az új lovával. Még mindig
olyan lovat vettek amiket nem nagyon tudott ellovagolni. Meg is lett ennek az eredménye. A ló nem viselte el a hátán és puff Sandy már a földön is találta magát.
Nem foglalkoztunk vele, mi hárman ugyan úgy lovagoltunk tovább. Kalifa nagyon nyugodt volt, laza. Büszke voltam rá, mint mindig. A lovaglás végén képeket csináltunk, Hogy
otthon megtudjam mutatni szüleimnek milyenek voltak a lovak, a hely, a táj. Egész jól sikerültek. Ezek után bevittük a lovakat. Megetettük őket, majd elköszöntünk tőlük.
Majd Josh szólt mindenkinek, hogy a körkarámnál gyülekező. Senki nem tudta, hogy miért vagy, hogy mit akar mondani. Tehát elindultunk. Útközben összefutottunk Jasonnel
aki velünk tartott. Már ott volt mindenki. Josh körbe nézett aztán elkezdte a mondandóját.
- Tehát holnap verseny. Szeretném ha mindenkinek jól sikerülne. - mondta. - A nevezéseket leadtam, már senki nem mondhatja vissza. Akikkel ez alatt a négy hét alatt
gyakoroltunk vagyis szinte mindenki egy-két ember kivételével mindenki indul ami azt jelenti, hogy harminchatan. - jelentette ki. - Holnap reggelre mindenkit kérek
az istállóba félhétre. Mivel a mi feladatunk lesz a pályát megépíteni. Miután megcsináltuk körülbelül nyolcra végzünk mindennel tehát utána a megérdemelt finom reggelit
közösen esszük meg. Ez után mindenki elmegy pihenni és fél kilenckor itt találkozunk verseny felszerelésben. Köszönöm a figyelmet holnap találkozunk! Sziasztok. - köszönt el és
az istálló fele igyekezett. Mivel ma nagyon meleg volt a lovakat is a hűs bokszban hagytuk. Mi úgy döntöttünk, hogy négyen a piciket nézzük ahogyan gyakorolnak a holnapi ügyességi versenyre.
Mikor ők végeztek úgy döntöttünk kicsinosítjuk a lovak farkát, és sörényét. Ezzel el is ment az egész délutánunk. Este fele járt. Megbeszéltük, hogy közösen megnézünk egy filmet. Úgy döntöttünk Sam szobájában. Tehát a szobámba mentem lefürödtem felöltöztem.
A tervek szerint az volt megbeszélve, hogy Jason ide jön hatkor és innen indulunk Samhez. Már egy negyed órája készen voltam mikor kopogást hallottam. összeszedtem azt ami kell
kinyitottam az ajtót, üdvözöltük egymást és indultunk is. Oda értünk igaz csak 5 percet sétáltunk hiszen a szobák nincsenek messze egymástól. Sam ajtót nyitott nekünk, a

lányok már ott voltak, és asszem a filmet is kiválasztották ami az Álmodó című film volt. Mivel hamar végeztünk vele még egy filmet megnéztünk. Az pedig a Hidalgo a tűz
óceánja volt.

Végeztünk ezzel is.  Még egy picit beszélgettünk aztán mindenki aludni ment hiszen tizenegy óra volt. Elköszöntünk a lányoktól és a szobám fele igyekeztünk. Jason oda kísért.
- Hát akkor jó éjt! - mondta majd megcsókol. Tehát elköszöntünk egymástól. És ő is én én is aludni mentünk. Bementem átvettem a pizsimet és ittam egy pohár vizet. Mivel még
egy picit sem voltam álmos úgy döntöttem megnézem Kalifát és Twistert. Óvatosan belopakodtam az istállóba nehogy megzavarjam valamelyik lovat. Először Twisterhez mentem aki
éppen feküdt. Úgy hogy inkább őt nem is zavartam. Kalifa felé indultam. Ő természetesen tömte a hasát.
- Hát te ilyenkor is eszel? Vigyázz ám az alakodra, holnap nagy nap lesz. - mondtam neki mosolyogva. - Jó éjt Kalifa aludj jól! Pihend ki magad! - majd egy puszit nyomtam az orrára
és indultam vissza a szobába. Ahogy vissza fele mentem zajokat hallottam, kezdtem meg ijedni. Körbe néztem senkit nem láttam. Gyorsabb tempóra váltottam majd befutottam a szobába.
Majd kulcsra zártam az ajtót.

Hát nem sok hozzászólást kaptam, aminek nem is nagyon örültem. :( És nem sokan írtátok, hogy legyen e Kalifa szemszögéből rész..ezért úgy döntöttem nem lesz. De itt a rész. :) Szóval jó olvasást. :) ♥

13.fejezet

-Mit akar tőlem? Tünnyön el innen. SEGÍTSÉG! -hiába kiabáltam senki nem hallotta meg. Gyorsan befutottam a fürdőszobába amit magamra zártam.
-Azt akarom hogy......- mire befejezhette volna Jason hangját halottam kintről ahogyan betör az ajtón és  ordítani kezd.
- Takarodjon vagy külömbe....- és hirtelen csönd lett. Lassan kinyitottam az ajtót. Senkit nem láttam tehát kiléptem. Majd valaki hirtelen elém jött. Sikítva ugrottam vissza a fürdőbe.
- Csak én vagyok, Jason. - mondta nyugtatóan.
- Úristen mit keresel itt? - majd ugrottam a nyakába.
- Én...az most mindegy..Mi volt ez? - kérdezte ijedten és összezavarodottan. Majd leültünk a székekre és mindent elmeséltem. Nagyon féltem ezek után minden kis zörrenéstől is.
- És a férfi hova tűnk mikor te már itt voltál. - kérdezősködtem.
- Nem tudom, csak kifutott az ajtó és közbe engem is fellökött. - felelte idegesen. - Ez nem maradhat így szólnunk kell Joshnak.
- Ne! csak azt ne. - könyörögtem.
- Hát jó de ha még egy ilyen akkor már tényleg szólunk neki! - jelentette ki.
- Hát jó legyen.- feleltem.
- Na öltözz fel aztán menjünk lovagolni. - mondta. Majd felálltunk és ő az ajtó felé indult.- Akkor majd találkozunk. - intett. Amire csak bólintani tudtam.

*Edzés*

Nagyon ideges voltam és ez Kalifának is feltűnt. De le kellett nyugodnom hiszen ettől ő is ideges lett. A bemelegítésen nem mentünk jól..mindentől megijedt. Két nap múlva verseny, és mi teljesen össze vagyunk omolva Kalifával. Mikor már végeztünk a bemelegítéssel ugrottunk. Majd a vége fele pályát is lovagoltunk. És asszem az idegességnek meg is lett az eredménye. Jó nagyot estem. Mivel kedves Kalifa előre engedett ezért szálltam egy nagyot. Nem lett semmi bajom. Felálltam és leporoltam magamat, majd vissza ültem a nyeregbe. És újra próbálkoztunk. Megint meg állt, de erre már számítottam. Viszont mikor harmadszorra próbálkoztunk már sikerült. és teljesítettük a pályát. Megdicsértem mert végül is megérdemli végig vitt. Sammal lesétálttuk a lovakat. Ők Nagyon jó formában voltak. Remélem jól mennek majd versenyen is. Leszálltunk a lovakról és bevittük őket.
Mikor már Kalifa a bokszban állt. Adtam neki egy almát amit nyugodtan el is rágcsált. Aranyos volt. Majd Sam oda állt elém és kihívott a karámokhoz.

- Mi van veled Amy? - kérdezett idegesen. - Sosem voltatok ilyen rossz formában.
- Hát nekünk is vannak rossz pillanataink. - feleltem, nem akartam szegényt ilyennel terhelni verseny előtt.
- Hát jó. - felelt majd csöndben maradt. Majd 10 perc után megszólaltam.
- Na jó..nem tudom azt megcsinálni, hogy pont neked nem mondom el. - már sírtam
- Hallgatlak. - felelt. Aztán elmeséltem neki az egészet.

- Uram atyám Amy! - ijedt meg ő is.
- Na jó hagyjuk is, mert rosszabb lesz - inkább menjünk vissza a lovakhoz. Majd bólintott. Gyorsan szedtem füvet Kalifának aztán mentünk hozzájuk. Egész délután velük voltunk. Samnak sikerült elterelni a gondolataimat a reggeli történtekről. Aminek nagyon örültem. Mikor a bokszokban álltunk a lovakkal Jason termett ott mellettem. - Felülök Twisterre gyere ki te is. - mondta. Erre csak bólintottam. Aztán indultam is.

mire én kiértem a bokszból Jason már lóháton is volt. Ők a szokásos formájukat hozták. Nagyon jól mentek. Ők is ugrottak hiszen nekik is készülni kellett versenyre. Mivel én is indulok vele nekem is fel kellett ülni rá. Mivel nap végére nyugodtabb voltam már egész törhetően lovagoltam. Az ugrás is ment most. kb 120 cm-ig ugrottunk vele..nem sokat. - Végeztünk. - szólt Josh. -Rendben. - majd megdicsértem és már csak sétáltam vele.

Bevittem a bokszba és neki is almát adtam. Twister is nagy élvezettel majszolta. Mivel a nap hosszú volt el is fáradtam ezért Sammal úgy döntöttünk, hogy aludni megyünk. Hét óra lehetett mire bementem a szobámba. Nagyon féltem ott egyedül. Gyorsan lefürödtem és az ágyba bújtam mikor valaki kopogott. Megijedtem. Mivel volt egy kis ablak ezért kinéztem hátha látni lehet hogy ki áll ott. De nem jártam sikerrel. Ezért az ajtóhoz álltam.
- Ki az? -kérdeztem félénken.
- Jason. - felelte. Ajtót nyitottam, beengedtem és újra bezártam.
- Hát te? - kérdeztem.

- Csak szerettem volna tudni, hogy jól vagy e. - válaszolt közbe a földet kémlelte.
- Hát jobban..de még mindig félek. -
- Nem kell ne aggódj, majd megoldódik, de én szerintem hagylak is. Majd holnap Találkozunk Szia és jó éjszakát. - ezzel elindult az ajtó felé.
- Jason várj! - szóltam utána. - Maradj! Ezzel vissza jött és közelebb húzott magához.

12.fejezet

Reggel arra keltem, hogy valaki kopogtat az ajtómon. Nyolc óra volt. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és ajtót nyitottam. -Jó reggelt! - köszönt Jason. Amint megláttam, hogy ő az bevágtam előtte az ajtót. -Nem hiszem el. - motyogtam magamba, majd megint a sírás kerülgetett. De nagy nehezen visszatartottam. Aztán mikor a fürdő felé tartottam megint kopogást hallottam. Úgy gondoltam, hogy Jason az, de nem. -Amy! nyisd ki! Sam vagyok! - mondta miközben kopogott. Most kivételesen futottam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és Sam nyakába ugrottam és kitört belőlem a sírás. -Na mivan? Hallod Amy? figyelj rám! - kiabált! Nagy nehezen abba hagytam a sírást, és elmeséltem neki mindent. De lassan már készülni kellett mert mindjárt edzésünk lesz. Gyorsan össze szedtem magamat és már indultunk is. A bokszok felé tartva Sarahval és Janevel találkoztunk szóval már négyen siettünk a lovakhoz. Beérve a lovardába Jason és Sandy röhögcsélését hallottuk szóval elfordultunk. Jason észrevett úgyhogy oda jött, de nem voltam rá kíváncsi.
-Amy mi volt a bajod? - kérdezte
-Hát csak gondolkozz el rajta, hogy mit tettél aztán utána gyere csak. - majd bementem Kalifához.
- Amy jössz? - szólalt meg Sam.
-Hova? - kérdeztem vigyorogva
-Tudod a lóra nyereg meg kantár is kell. - felelt nevetve.
- ó tényleg - akkor menjünk. - nevettem
Mikor elindultunk a nyeregért Josh kiabált utánunk.
- Lányok! -
- Igen? - fordultunk meg
- Ma új feladatokat csinálunk amihez nem kell nyereg szóval csak kantárt,ínvédőt és bokavédőt tegyetek a lovakra. -
-őő rendben- mosolyogtunk
-úgyis tetszeni fog - vigyorgott majd sarkon fordult és elment.
Tehát fogtuk a cuccokat amiket felsorolt és mentünk vissza a lovakhoz. Kalifa kicsit fúrcsálta a dolgot.

*edzés*
A felszállás nem ment olyan gördülékenyen. Egyébként Kalifa nagyon kényelmes volt még szőrén is legalább is lépésben. Elkezdtünk ügetni és szerintem nem is volt olyan rossz. A vágta pedig nagyon jó volt, élveztem.

-Gyertek egyszer rá erre az x-re. - mondta Josh. Mi megegyeztünk a sorrendbe és már ugrottunk is. Már régóta lovagolok de még soha nem ugrottam szőrén. Ezek szerint itt az alkalom. Beugrattam vágtába Kalifát majd az x felé lovagoltunk. Sikeresen teljesítettük, és a többiek is. Eközben a pályára ért Sandy és Jason. Majd Josh be ment az istállóba majd 15 perc múlva ős is vissza jött egy lóval. -Gyertek! - kiabált a pálya széléről mi követtük őt.

Egy tóhoz vitt minket ahol a lovakkal úsztunk. Elmondhatatlanul jó volt. Szerintem mindenki élvezte. Még a lovak is. Kalifa először megnézegette de aztán végül is belement és a végén már tetszett is neki. Haza fele menet éreztem valaki tekintett rajtam. Mivel Sandy elől volt Joshal beszélgetett és Jason nem volt körülötte  gondoltam, hogy ő az. És hát milyen igazam lett.
-Amy! ezt nem csinálhatod örökre...egyszer úgyis meg kell bocsájtanod. - magyarázta.
-De igen is csinálhatom és nem nem kell! - majd előre ügettem.

Haza érve jutalom falatot adtam Kalifának. Elköszöntem tőle és kapott egy jó nagy puszit is. Aztán fáradtan haza döcögtem. Az első dolgom a fürdés volt mivel a tó vize nem a legtisztább volt. És hát mindenem olyan lett. Tehát gyorsan lefürödtem, hajat mostam. Mikor végeztem felkaptam magamra egy rövid gatyát és egy hosszú ujjú pólót. Majd kopogtattam. - Hirtelen milyen fontos ember lettem. - gondoltam. Tehát az ajtó felé vettem az irányt és kinyitottam, megnézni sem volt időm, hogy ki az hiszen az a személy hirtelen beugrott az ajtón és magunkra zárta azt.




Sziasztok! először is bocsi a késésért. :$ másodszorra pedig kommentbe írjátok le, ha szeretnétek Kalifa szemszögéből is egy részt. Tudom kicsit furcsa, hogy ló szemszögéből de szerintem jó. De ti döntsétek el! szóval kommentbe a válaszokat. ♥! ^^

 11.fejezet

Én kint maradtam a pályán egyedül a kettő lóval. Miután Sandyt elvitték Jason vissza jött a pályára és felüld De Javu-re. Úgy döntött, hogy meg ugorja azt a pályát amit Sandy "félbe hagyott". Én is vissza ültem Kalifára , de én már csak léptem. Figyelmesen néztem ahogyan a ló engedelmeskedik Jasonre. Miután kicsit összeszoktak vágtázni kezdtek majd egy pár x-et megugrottak egy kis pihenés és jött a pálya. De Javu remekül teljesítette. - Csak egy tapasztaltabb lovas kell rá és remek ló lesz belőle. - mondta Jason vigyorogva. Én csak bólogattam és mosolyogtam. Lesétáltattuk a lovakat majd bevittük őket az istállóba. Miután Kalifát leszereltem és betettem a bokszba bementem Josh-hoz megkérdezni mivan Sandy-val.
- Sandy hogy van? - kérdezősködtem.
- Hát nem egészen...agyrázkódásra gyanakszom. - felelte. Csak bólintottam és az ajtó felé léptem. Mikor az ajtón kiléptem Jasont láttam magam előtt. Kicsit felém lépett majd megölelt. 5 percig szótlanul öleltük egymást. Egyszer csak megszólalt.- Gyere! - majd megfogta a kezem és húzni kezdett. Twister bokszához mentünk. Én csak kérdőn néztem rá. Aztán Jason csak egy vigyort ejtett felém majd megfogta a kantárt és feltette Twisterre. Megint megfogta a kezem és a kantárszárat és kimentünk a pályához. Majd felszállt és utána én is.
- Kapaszkodj - mondta mosolyogva
- Hova megyünk? - kérdezősködtem.
- Majd meglátod - és a karámok felé vettük az irányt.

Fél óra séta után Jason bejelentette, hogy megérkeztünk egy gyönyörű hely volt. Egy kis tóval a közepén és sok virággal. Leszálltunk Twisterről őt kikötöttük egy fához mi pedig leültünk a fűbe. Körülbelül egy órát kint voltunk és indultunk haza. Ez alatt az egy óra alatt jobban megismertem és ő is engem. Nagy nehezen felkeltünk a fűből. Mikor már haza fele lovagoltunk Jason megszólalt.
- Este nem lenne kedved sétálni? - teljesen komoly arccal kérdezte.
- De - egyszerűen válaszoltam.

Vissza érve a lovardába Sandyt láttuk meg előttünk. Jason gyors lepattant a lóról és oda szaladt hozzá. Először csak kérdezősködött, hogy hogy van utána pedig már össze vissza kísérgette a lovardába. Twisterrel még egy picit sétáltam aztán leszálltam és bevittem a bokszba. Egy jutalom falatot adtam neki. Ezek után nem voltam senkire sem kíváncsi tehát fogtam magam vissza mentem a szobámba, lefürödtem,fel vettem egy pólót és befeküdtem az ágyba majd sírni kezdtem.

Nagyon-nagyon sajnálom, hogy eddig nem hoztam..csak hát nem jutottam 1-ről a 2-re. :S de most itt van a rész..nem is húzom tovább az időt jó olvasást. :) <3 xx

10.fejezet - 

Szeretlek! - nyögte ki. Én csak bambultam és semmi nem jött ki a számon. Persze szeretem Jasont meg minden, de úgy gondolom, hogy még nem igazán ismerem....ezek játszódtak le a fejemben. Aztán gyorsan kinyögtem valamit. 

- Én is, de nem - mondtam csalódottan hiszen erre vártam, hogy kinyögje nekem. Közben Jason értetlen fejet vágott felém.

- Értem, de mégis miért nem? -kérdezte csalódottan. 

- Mert még nem ismerjük egymást eléggé. - röviden válaszoltam. Ő csak lehajtotta a fejét és a földet kémlelte szemeivel majd elengedte a kezeimet. Egy darabig feszült csend uralkodott. De megszólaltam hiszen nem állhatunk itt egész éljel úgy hogy nem szólunk egymáshoz sem.

- Attól, hogy még nemet mondtam az még nem azt jelenti, hogy ez végleges. - erre a mondatra felkapta a fejét. 

- Vagyis akkor? - kérdezte reménykedve. 

- Ha jobban kiismerlek ebből a nemből lehet még igen is. - erre elmosolyodott, de nem válaszolt rá semmit. Majd ezek után elköszöntem tőle és aludni indultam. 

                                                                           ****

Ma reggel 8-kor ébresztett az ébresztőm. Felkeltem és elintéztem a szokásos reggeli teendőimet. Fogmosás,fürdés...stb. Fél kilencre készen is voltam. Felvettem a lovaglócipőm és már is a körkarám felé vettem az irányt ahol Sam már várt engem. 

- Jó reggelt - köszönt mosolyogva

- Neked is. - feleltem. 

- Indulhatunk? - kérdezte. 

- Persze mehetünk. Miután felállt a kispadról a lovarda felé vettük az irányt. Mivel a lovak kint voltak a karámban kisétáltunk értük és bevezettük őket, közben beszélgettünk,röhögcséltünk. Mielőtt elkezdtük volna a nyergelést Josh jött oda hozzánk. 

- Sziasztok lányok! - köszönt nagy mosollyal az arcán. 

- Szia Josh! - köszöntünk együtt. 

- Lányok mától kettes csoportokban lovagoltok. Sam te lovagolsz Sarah-val. Amy te pedig Sandy-val. 

- Hogy mi?! - éppen kiakartam nyögni de Sam befogta a számat a kezével majd megszólalt. 

- rendben, oké Szia Josh! - beszélt össze-vissza. 

- jól van lányok Sziasztok! - nevetett majd elhagyta a lovardát. 

- Na nyugodj meg! Egy órát csak kibírsz vele - mondta elég viccesen. 

- Jó oké - majd megölelt. Aztán indultam nyergelni. Közben megérkezett Sandy is...

*Edzés

Már a melegítés végén jártunk. Kalifának egész jó napja volt. Viszont Sandy-nak és a lovának nem nagyon. Egyébként nem változott a modora. Mikor szembe jött velünk pofákat vágott de hát nem baj, ha neki jól esik. Amúgy sem vele kellett foglalkoznom. Josh edzés elején bejelentette, hogy hétvégén versenyt rendeznek a lovardába és szeretné, ha a táborosok indulnának. Ezen a héten gyakorolunk. Mindenki a "saját" lovával indul vagyis én Kalifával. Nagyon örültem neki, de kicsit izgultam is hiszen neki ez lesz az első versenye kíváncsi vagyok már, hogy hogyan fog viselkedni a sok ismeretlen ló között. A pihenés után jött a járóiskola aztán az x-ek majd a meredekek és végül az oxerek. Kalifa csak úgy repült, de nagyon élveztem. Sandy-nak tényleg nem való ez a ló. Nem nagyon megy nekik. Az x-ek nagyjából mentek nekik a meredekek kevésbé és az oxerekre pedig vitte és néha még messziről is elugrott, de Sandy fent maradt.  Amíg megugrott még pár oxert Jasont láttam meg a pálya szélén nagy mosollyal az arcán köszönt oda nekem és megkérdezte, hogy hogyan megy ma Kalifa. - Remekül- feletem, többre már nem volt időm, mert ezek után egy kisebb pályát mentünk amit én kezdtem.Egy méter körül lehetett és 10 darab ugrásból állt. Mikor leérkeztünk az utolsó ugrásról kicsit előre lovagoltam Kalifát és megveregettem a nyakát. 

- Ma nagyon ügyes voltál! - suttogtam oda neki miközben megdicsértem. - Sandy te jösz. - szólalt meg Josh.

Közben én Jason felé vettem az irányt és beszélgetni kezdtünk miközben Sandyt néztük. Első ugrás egész jó a második nagyon jó volt a harmadik már nem annyira a negyedik már messziről volt és az ötödiket pedig már nem vállalta be a ló és megállt amire Sandy nem számított és lesett. Be kell valljam nagyon sajnáltam. tehát gyors ügetésben indítottam Kalifát és oda igyekeztünk hozzájuk. A ló elszaladt ezért Josh utána küldött. Leszálltam a lóról és utána mentem majd megfogtam. Vissza vezettem hozzájuk. Sandy nagy nehezen feltápászkodott. A feje nagyon fájt ezért inkább nem ült vissza hanem bevitték az irodába. Gondolom az apját vagy az anyját hívták mert tíz percet sem kellett várni de már itt voltak érte és az első út a kórházba vezetett.