tag:blogger.com,1999:blog-75396109889601351242024-03-21T07:16:34.844-07:00My Story with Horses.*♥Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.comBlogger23125tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-70491890658876839892013-05-22T06:55:00.003-07:002013-05-22T06:55:35.597-07:00<br />
21. fejezet<br />
<br />
<br />
Reggel arra keltem, hogy egy puha kéz az arcomat simogatva jó reggelet kíván. Szebb reggelem nem is lehetett volna.<br />
- JÓ reggelt! - mosolygott rám Jason, én nem szóltam semmit csak a vállára hajtottam a fejemet és mély lélegzetet vettem, hogy jól érezzem az illatát. DE ő egyszer csak felállt az ágyból. Lassan a székhez ment amire a ruháim voltak szórva, rám dobta majd megszólalt.<br />
- Öltözz fel és gyere! - mondta mosolyogva majd felhúzott az ágyból. - Igenis. - raktam a kezemet a homlokomhoz majd a ruháimat összekapkodva szaladtam a fürdőbe.<br />
Gyorsan lefürödtem felkaptam egy rövidnadrágot megy egy toppot fogat és arcot mostam. Az örömömet elrontotta az, hogy eszembe jutott minden, hogy ma mi fog történni. Én itt hagyok mindent, és mindenkit. Jasont, Josht, Sarah, Sam, Jane, És Twistert és Kalifát.<br />
El sem hiszem, hogy ilyen hamar szétválunk. Hiszen csak most találkoztam újra Twisterrel, nem is tölthettem vele sok időt. Sőt szinte a lehető legkevesebbet.<br />
Hirtelen a lábaim elgyengültek és összecsuklottak alattam. Jason biztosan halhatta a nagy koppanást hiszen egy pillantás alatt ott termett.<br />
- Jól vagy? mit csináltál? ugye nem vágtad meg magad? nézegette a kezeimet hátha megint megcsináltam volna a butaságomat.<br />
- Nem nem csináltam semmit! - szedtem le magamról Jason kezeit.<br />
- Akkor mi van? mondd, hallgatlak. - leült mellém a földre majd a hajamra egy puszit adott és magához szorított, ettől még jobban kellett sírnom.<br />
Negyed óra múlva már egészen kezdem megnyugodni. Összeszedtem magamat és megint lemostam az arcomat, hogy ne látszódjon annyira hogy sírtam, de ez a tervem is a semmibe veszett hiszen amint beléptem a lovardába megrohamoztam, hogy mi történt.<br />
SEmmi kedvem nem volt erről beszélni. Egy kis egyedüllétet szerettem volna, tehát bocsánatot kértem a többiektől és elsétáltam tőlük.<br />
- Hova mész? - fogta meg a kezemet Jason majd vissza húzott magához.<br />
- most egy kicsit hagyjatok egyedül, kérlek. - néztem rá reménykedő szemekkel.<br />
- Jó menj! - megpuszilt majd elengedett.<br />
Én a karámok fel igyekeztem hiszen láttam, hogy Kalifa és Twister nincsenek itt bent. Egy órám van még ahhoz hogy elköszönjek tőlük, remélem csak egy kis időre.<br />
<br />
Ezalatt az egy óra alatt hihetetlenül megszerettem sokkal jobban megszerettem Kalifát mint eddig. Én nem tudom itt hagyni. Ez olyan fájdalmas érzés amit nem tudok megmagyarázni.<br />
Szavakkal sem tudom kifejezni. Olyan mintha belém szúrnának egy kést: fáj minden porcikád, tudod, hogy mindjárt itt hagyod, lüktet a fejed, félsz. ..Félsz hogy mi lesz, hogy mi fog történni, hogy látni fogod e még valaha, és hogy ez a kapcsolat megmarad e még, ha viszont láthatod.<br />
Szörnyű érzés. Még oda bújtam utoljára Kalifához. Gyönyörű fehér sörényébe hajtottam a fejemet. Beleszagoltam dús sörényébe. Felejthetetlen érzés. Szintén a sírás fogott el..megint. Kalifa oda tolta az orrát hozzám. Majd furán nézett rám. Én csak megcirógattam az orrát. Már félig nevettem. De eljött a búcsú pillanata, puszit nyomtam az orrára majd még egyszer szorosan átöleltem. Pár perc után elengedtem lassan elindultam a karám kijárata fele és előre siettem. Mikor a lovarda ajtajában léptem egy ismerős autót láttam begurulni.<br />
Már nem tudtam sírni, hogy itt hagyom ezt a helyet én bíztam abban, hogy újra láthatok mindent, és mindenkit a lovakat a helyet, az embereket.<br />
<br />
*fél óra múlva*<br />
Már a kocsi csomagtartójába pakoltuk be a bőröndjeimet. Még egyszer körbe néztem a helyen, miután végeztünk a pakolással körbe néztem még egyszer a helyen és elbúcsúztam mindenkitől.<br />
A lányoktól Jasontől, Josht-tól és Kalifától, Twistertől. Remélem mi hamarabb itt lehetek újra. Lassan beszálltam az autóba anyával és apával együtt. Apa elindította a kocsit a gázra lépet és már itt sem voltunk.<br />
A ablakon kinézve láttam ahogyan integetnek utánunk. Vissza gondoltam arra mikor először megláttam ezt a helyet, mikor kiszálltam a kocsiból, mikor a szobámat láttam, az első találkozásom és beszélgetésem a lányokkal, Jasonnel.<br />
Az első felülés Kalifára, Mikor újra Twisterrel lehettem, mikor 2 év után újra lovagolhattam rajta. A terepek, a verseny, az esés. Minden ami itt történt velem az hihetetlen volt és ezért nagyon hálás vagyok, hogy itt lehettem.<br />
Életem legszebb és legjobb 1 hónapja volt itt. Mikor ezekre vissza gondoltam egy kicsit meghatódtam. Nagyon hamar eltelt ez az idő és sajnálom, hogy haza kell mennem.<br />
<br />
Mikor haza értünk nagyon fura volt, de jó is. Jó volt újra látni minden ismerős dolgot..ami nem idegen. Egyszerre jó és rossz dolgok kavarogtak bennem, de tetszett ez az érzés. Ez után az úgy mondd hosszú nap után felszaladtam a lépcsőn és letusoltam. Jól esett a bőröm érezni a vizet.<br />
Kiszálltam a meleg víz alól, magamra csavartam a törölközőt és az ágyamba vetettem magamat. Már a szemem majdnem leragadt mikor a telefonom csörgésére lettem figyelmes.<br />
Jason neve jelent meg a képernyőn. Gyorsan megnyomta a zöld gomocskát.<br />
- Szia. - köszöntem bele vidáman.<br />
- JÉzusom végre, hogy felveszed...komolyan már nem tudtam mi van..én..én..nagyon meg ilyedtem. Miért nem vetted fel? - aggódott, és hadart.<br />
- Nyugi, nyugi. - szóltam bele csendesen. - Minden rendben van csak zuhanyoztam.<br />
- Ohh értem akkor semmi baj ugye? amúgy mi volt haza fel? - kérdezte.<br />
- semmi baj, egyébként meg semmi különös nem volt. Váltottam pár szót anyáékkal aztán utána zenét hallgattam. -<br />
- Ja értem.. "jason gyere segíts" - hallottam a háttérzajt..Josh hangja volt. - Amy most mennem kell lehet, hogy valami baj van..majd még beszélünk szia szeretlek! - hangzott el egy kicsit ideges voltam meg hát boldog is.<br />
Pár perc múlva az idegesség uralkodott el rajtam. Mi van ha komoly a baj, de mi van ha csak egyszerű volt, de nem tudom. Egész nap cak vártam vártam és vártam, hogy Jason hátha felhív, de nem. Már tényleg kezdtem meg ilyedni.<br />
Majd este fél egy körül a telefonom megszólalt.<br />
- Igen? - vettem fel izgulva.<br />
- Amy baj van!...<br />
Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-6065695259162689682013-03-24T13:28:00.000-07:002013-03-24T13:28:00.376-07:00<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Sziasztok. :) bocsánat a rövid és unalmas részért. ezek után nem tudom, hogy hogyan lesz még, de megoldom. Fontolgattam, hogy itt vége lesz a blognak, de nem. Nem fejezem be! Van pár ötletem amiket majd felhasználok. ;) a következőkbe izgalmasabb részeket próbálok hozni, de ez most csak így jött ki. :S </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">. Na nem is húzom az időt</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Jó olvasást. ♥ :)</span></div>
<br />
<br />
20. fejezet -<br />
<br />
<br />
*Jason szemszöge*<br />
<br />
Tény, hogy nagyon nagyon megbántott azzal, hogy kiabált velem, mikor én teljesen normális módon kérdeztem tőle. Egy ideig mérges voltam, de miközben haza fele sétáltunka többiekkel<br />
elgondolkodtam a történteteken és rájöttem, hogy minden oka meg van arra, hogy ideges. Haza érve hozzá siettünk, nem nyitott ajtót. Én egyedül tíz perc után próbálkoztam, de semmi.<br />
- Amy, nyisd már ki! nem vagyok mérges és remélem te sem! Szeretlek! - dörömböltem az ajtón és már a köynneim is kezdetk kibuggyanni a szememből. Már nem bírtam egyszerűen nem tudtam, hogy miért nem nyit ajtót.<br />
Mivel nekem van egy kulcsom ami minden ajtót nyit ezért gyorsan előkaptam a kulcscsomómat. Az idegességtől remegett a kezem és egyre inkább pánikoltam. Egypárszor leejtettem a kulcsokat a sírástól sem láttam már, hogy melyik kulcs az, de nagy nehezen meglett.<br />
Gyorsan belevágtam a zárba a kulcsot és hihetetlen gyorsasággal elfordítottam és benyitottam. Akkor abban a pillanatban azt sem tudtam mit csináljak azt reméltem, hogy ez csak rossz álom, egy nagyon rossz álom.<br />
Szörnyen nézett ki csak feküdt a földön mozdulatlanul megdermedve vérrel körbevéve. Azt sem tudtam mit csináljak!<br />
- Amy! Amy! itt vagyok hallasz? Jézusom! - kijött minden fájdalmam. Lélegezni lélegzett és úgy látszott, hogy a hangomra kicsit felébred!<br />
- Jason te...te..te vagy? - dadogott majd rám mosolygott.<br />
- Én! - egyszerűen válaszoltam majd felraktam a ágyra. Körbe futottam a házban és madzagot és törölközőt kerestem. Ezeket mind megtaláltam szaladtam vissza hozzá és elszorítottam a csuklóját, hogy a vérzés kicsit csillapodjon.<br />
a törölközőt a ezére tekertem. Szerencsére nagyobb sérülése nincsen csak a tenyerét vágta meg.<br />
- Minden rendben lesz! szeretlek. - suttogtam neki miközben Josnak telefonáltam. Egy perc alatt itt termett. Gyorsan a kocsiba huppantunk és már indultunk is a kórházba. A lányok kérdőn,ijedten néztek.<br />
- Majd mindent elmesélek, most sietnünk kell! - hadartam el gyorsan majd a hátsó ülésre becsusszanva elindultunk.<br />
<br />
*Amy szemszöge*<br />
<br />
Mikor felébredtem egy kórházi ágyban találtam magamat.<br />
- Felkelt! - kiáltotta valaki aki egyből fölém hajolt. <br />
- Amy hogy vagy? - kérdezte josh.<br />
- én nagyon jól, de hol vagyunk? -<br />
- a kórházban...mert megvágtad magad. - felelte Jason majd a kezeimre néztem amik bekötözve voltak előttem.<br />
- Jézusom mit tettem! - kiáltottam fel, de eközben az orvos nyitott be.<br />
- Jó napot! - köszönt aztán mi is. - Ahogy látom jobban vagy! még egy órát bent tartanánk aztán ha minden rendben akkor haza mehetsz. - jelentette ki. - nagyon csúnyán elvágtad a kezedet, de viszonylag hamar meg fog gyógyulni. - nyugtatott meg az orvos majd kilépett a teremből.<br />
- Hála az égnek! amy ilyet többet ne csinálj! tudod, hogy mennyire megijesztettél minket? - magyarázta josh majd folytatta a beszédét. - most nekem vissza kell mennem a lovardába hiszen valakinek azzal is kell foglalkoznia. Szóljatok, ha van valami Jason te itt maradsz! - parancsolt rá Josh majd elviharzott.<br />
És a teremben bekövetkezett a hosszú, kínos csend. Amit végül én törtem meg.<br />
- Sajnálom. - nyögtem ki a szócskát, ezek után nem mertem felnézi és a kezeimet kémleltem.<br />
- Én sajnálom! teljesen megérthettelek volna, hogy miért kiabálsz. - magyarázta Jason lassan fel pillantottam majd a tekintetünk összeakadt. felállt a székről közelebb lépett<br />
és fölém hajolt majd gyengéden megcsókolt. Ezután hosszas beszélgetésbe kezdtünk és az egy óra nagyon hamar eltelt. A nagy nevetgélés közben az orvos lépett be egy papírral a kezében.<br />
- Nos Amy Raven! - szemeivel fürkészte a lapot. - Úgy néz ki, hogy jól vagy és haza mehetsz, de azért a kötést még egyszer átcserélnénk. Nyugodtan öltözz fel, a folyosón várlak titeket. - jelentette ki az orvos, nagyon kedves volt.<br />
Én gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat és máris kifele igyekeztem. Az orvos a kezével intett, hogy kövessük tehát gyors léptekkel az orvos után eredtünk.<br />
Egy szobába érkeztünk ahol egy ágyra kellett felülnöm. A kezeimet kitartottam. Mikor levették róla a kötést láttam, hogy a tenyerem köze össze volt varrva.<br />
Szégyltem magamat, hogy ilyet csináltam magammal.A könnyeimet nagy nehezen vissza tartottam. Tíz per alatt készen is voltunk mindennel. A kötözés után még kaptam egy papírt varratszedésre, ezek után már semmi keresni valónk nem volt ott. Elköszöntünk az orvostól és kifele indultunk.<br />
Telefonáltunk Josh-nak, hogy értünk jöhet aki pár perc alatt már itt is volt.<br />
- Na mit mondtak? - érdeklődött Josh miközben beszálltunk a kocsiba.<br />
- Vissza kell majd jönni varratszedésre, de egyébként azt mondták minden rendben és, hogy hamar fog gyógyulni. - magyaráztam miközben bekötöttem magamat.<br />
- Na akkor rendben, de tudod, hogy.... - és kezdődött a szövegelés, hogy ilyet többet ne csináljak vigyázzak magamra és a stb. Szerencsére nagyon hamar haza értünk és ezt nem kellett sokáig hallgatni.<br />
Miután kiszálltunk a kocsiból a lányok lerohamoztak a szokásos kérdéseikkel. Miután elmeséltem mindent ami körülbelül tíz percbe tartott utána elköszöntem mindenkitől és a lovak felé siettem.<br />
A boxban nem találtam Kalifát tehát gondoltam, hogy a karámban lehet. Tehát oda igyekeztem. Egyből észre is vettem őt. Egy hatalmas karámban legelészett a fa alatt a gyönyörű naplementében.<br />
Szőre csillogott, a sörénye és a farka mint a selyem. Most jövök csak rá igazán, hogy milyen csodálatos teremtmények vesznek körül. Lassan felé kezdtem lépegetni.<br />
Lassan felszegte tekintetét és engem követett a szemével ám egy hirtelen mozdulattal megpördült és felém ügetett. Szinte táncolt, párszor felcsapta a fejét és a tiszta szép fehér sörénye meglebbent a levegőben.<br />
Csodálatos volt. Még pár kört futkorászott a többi lóval aztán megállt és engem nézett feszülten. Közeledni kezdtem hozzá. Mire ő elfutott.<br />
- Szóval fogócskázni akarsz? hát legyen! - majd futni kezdtem vele. Pár perc után kifáradtam a hosszú karámból ide oda rohangálni. Ezért leültem az almafa alá.<br />
Letéptem egy-két darab almát és rágcsálni kezdtem. Hihetetlen..holnap indulok haza életem legszebb élményei itt voltak, megismertem Kalifát a lányokat, Jasont, Josht és a többieket.<br />
Rátaláltam Twisterre. Csak álomnak tűnt, egészen idáig, de nem volt az, ez a valóság. Voltak nehéz és szörnyű pillanatok. De voltak jobbnál jobbak. A gondolat menetemet<br />
Kalifa zavarta meg aki az orrával engem böködött. Elvonta a figyelmemet miközben az almát elcsente tőlem majd mint egy kiskutya, a szájában az almával elügetett tőlem.<br />
Én csak nagyokat nevettem rajta, hogy hogyan lehet ilyen kis csibész. Felálltam és alacsony faágakat kerestem ahol elérem az almákat, hiszen most fára mászni nem tudok a kezem miatt.<br />
Szedtem le még pár almát majd felé igyekeztem. Kíváncsian és kecsesen lépdelt felém. Oda adtam neki az almákat, ezek után vissza ültem a fa alá és el nézegettem a legelésző vágtázó lovakat.<br />
Még én is letéptem magamnak egy almát közben Kalifa megint ott termett mellettem. Egyszer csak hirtelen elterült a földön a hűs fa alatt. Az alma is kiesett a számból.<br />
Hirtelen oda ugrottam, féltem, hogy valami baja esett, de hála semmi, baja nem volt. Lassan rá helyezkedtem a hátára először nem csinált semmit, de egy kis idő után felpattant.<br />
Átöleltem a nyakát nehogy lecsusszanjak. Mikor felállt hátra nézett mintha azt kérdezte volna, hogy "mehetünk?".<br />
- Igen Kalifa mehetünk! - suttogtm neki miközben végig simítottam a kezemet a sörényén. Lassan megböktem kicsit a sarkammal amire ő vágtába ugrott. Körbe körbe vágtáztunk a karámba.<br />
Elmondhatatlan érzés volt. De Lassan megállítottam valahogyan és lecsusszantam róla hiszen már félig sötét volt. Elköszöntem tőle és egy puszit nyomtam a puha orrára. És a szobám fele indultam.<br />
Ahogyan közeledtem láttam, hogy valaki az ajtóban áll és kopogtat. Felismertem, Jason volt az. A háta mögé lopakodtam majd megöleltem, éreztem, hogy meglepte a dolog.<br />
- Szia! téged kerestelek! - mondta mosolyogva.<br />
- Na ne! gondoltam, hogy nem Josht keresed az én ajtóm előtt állva. - magyaráztam neki vigyorogva. Mire ő csak nevetett. Majd arrébb toltam és beengedtem magunkat a lakásba.<br />
Még pár órát beszélgettünk az ágyon nevetve aztán Jason kijelentette, hogy ő elindul az ő házába, mert fáradt.<br />
- Mennem kell! - jelentette ki, majd felhúzott az ágyról.<br />
- Ne menj! maradj, aludj velem! - egy percet sem gondolkozva vissza feküdtünk az ágyba és pár perc után együtt aludtunk el, nem várva a holnapot. <br />
Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-20119315017619679222013-03-10T09:47:00.000-07:002013-03-10T09:47:20.508-07:00<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Sziasztok! Bocsánat a késésért, de sajnos a láz és a betegség ágyba döntött. :S de már jól vagyok. De viszont asszem az ihletet elvette tőlem a torok fájás és a többi. Bocsánat az unalmas részért. A következőkben próbálok maximálisan teljesíteni. :) Viszont a befejezésért bocsánat. :D remélem tetszeni fog. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Jó olvasást. :)♥</span></div>
<br />
<br />
<br />
19.fejezet<br />
<br />
<br />
Reggel már sokkal boldogabb voltam és szinte teljesen kiment a fejemből, hogy holnap után irány haza. És..ki tudja, lehet, hogy soha többé nem fogom látni ezt a helyet.<br />
Soha többé nem látom Kalifát vagy Twister, de most ez nem lényeg, most ki kell haználni, hogy itt vagyok és még velük vagyok. Gyorsan előkaptam a szekrényből a lovaglógatyát,pólót, és egy zoknit.<br />
Felkaptam magamra és igyekeztem a lovakhoz.<br />
- Jó reggelt! - ölelt át mosolyogva Jason és a homlokomra nyomott egy puszit. Mindenki vigyorgott rám az istállóba. Nem értettem igazából semmit. Jason is tovább állt, majd vissza néztem rá.<br />
- Most mi van? - kérdeztem már én is nevetve.<br />
- Semmi! - szólalt meg Sam. - inkább hozd be Kalifát a karámból és nyergelj. - majd egy vezetőszárat nyomott a kezembe. - Hát jó! - kifelé vettem az irányt. Közben össze futottam a kicsikkel akik a pónikat vezették be<br />
a karámból. - Mindenki nyergel? mi lesz itt? - gondolkodtam, közben megláttam Kalifát aki már nyerítve vágtázott elém.<br />
- Hát szia Kis paci. - futottam már én is felé. - Gyere megyünk valahova, vagy edzésre vagy ne is tudom, de lovagolunk egyet. - mondtam neki majd megöleltem.<br />
Szinte futva mentünk már befele, mert nagyon sokan már a kinti pályán léptették a lovukat. Teljesen össze voltam zavarva és nem tudtam, hogy mi ez a nagy készülődés.<br />
Mikor betoppantunk az istálló nagy ajtaján Találkoztam Josh-al aki szintén már kifele indult a lovával.<br />
- óó Jó reggelt! - köszöntem meglepődve, hiszen majdnem neki mentem, de szerencse még időbe észre vettem.<br />
- Már akinek! - mondta nevetve. - egyébként neked is. - mondta viccesen és tovább állt.<br />
- Josh hova megyünk? siessek? - kérdeztem hadarva.<br />
- Meglepetés. Egyébként, csak nyugodtan, de azért kicsit siess. - mondta és gyorsan felpattant a lovára és már itt sem volt. Én is próbáltam sietni. Gyorsan elő szórtam a felszereléseket,<br />
leápoltam Kalifát. A nyergelni és kantározni is extra gyorsasággal végeztem el. A kezembe fogtam Kalifa kantárszárát és a kobakomat. Még fel sem vettem de már a lovon ültem. A pálya fele menet már az is a fejemen volt.<br />
Ahogy látta már mindenki készen volt, én voltam az utolsó aki kiért. Mikor felnéztem láttam, hogy a lányok engem tapsolnak, és rajtam nevetnek.<br />
- Na végre, hogy elkészültél, holnap én magam foglak felkelteni. - mondta Jane nevetve, amin nekem is nevetnem kellett, Közben Josh kiabálta el magát.<br />
- Na akkor mindenki készen van? - kérdezte. - Igen. - kiabált mindenki vissza, erre ő csak a kezével intett eggyet, ami azt jelentette, hogy menjünk utána, tehát követtük. Fél óra lépés és ügetés után egy rétre értünk.<br />
Nagyon nagy volt, sok farönkkel. Mikor megláttuk őket Sam-el egyből egymásra mosolyogtunk, és egyből tudtuk miért hozott minket ide Josh.<br />
- Na akkor ti - mutatott ránk. - militaryztok kicsit. És ha elnéztek jobbra akkor ott van egy másik rét ott a kicsiknek vannak bokrok és sokkal kissebb farönkök és velük megyek.<br />
Ti már elég tapasztaltak vagytok ahhoz, hogy egyedül ugrassatok. Tehát vigyázzatok magatokra, ügyesen! fél órátok van rá. - magyarázta el, majd a kicsikkel és pónikkal tovább ment.<br />
- Na hát akkor ki lesz az a nagyon bátor aki előszőr ugrik? - kérdezte jason.<br />
- Most ezzel a "nagyon bátorral" magadra gondoltál? - kérdeztem nevetve tőle, majd vágtam egy olyan " te eszetlen" féle fejet.<br />
- Igen képzeld. - oda jött mellém, át hajolt majd a számra egy puszit adott. Ezután vágtába ugratta Twistert és már az ugrásra lovagoltak. Úgy élvezte mint egy öt éves.<br />
Mi a lányokkal nagyokat nevettünk rajta. Egyáltalán nem vette komolyan ezeket az ugrásokat és el hülyéskedte az egészet, néha olyan fejeket vágott felénk, hogy úgy éreztem lecsúszok a nyeregből a nevetéstől.<br />
Mikor befejezte a bohóckodást megállt előttünk.<br />
- Na ki a következő? - kérdezte most már egész komolyan. - Na senki? jó...akkor majd én választok. Amy! gyerünk! - parancsolt rám, majd az ugrás fele mutogatott.<br />
- Mi vagyok én, hogy így rám parancsolsz mi? - nevettünk. - Amúgy meg igen is. - raktam a kezemet a kobakomhoz azt jelezve, hogy értettem a feladatom. Tehát vágtába<br />
ugrattam Kalifát. Innentől már teljesen komoly voltam. Éreztem, hogy Kalifa kicsit fél ezektől az ugrásoktól, nem tetszettek neki. Az elsőt még csak-csak átugrotta<br />
a második ugrásnál már rá kellett segíteni a harmadik meg maga volt a káosz. Nagyon nem akarta, tekeregve ment rá, azt hittem kifordulok a nyeregből ahogyan össze-vissza ment jobbra és balra.<br />
Ennek meg is lett a következménye, pár másodperc után már csak arra lettem figyelmes, hogy a rönk előtt fekszek, mint eg szerencsétlen aki nem tud magával mit kezdeni.<br />
- Amy jól vagy? - Amy figyelsz? itt vagy? nem ütötted meg magad? - ezekkel a kérdésekkel halmoztak el miközben az arcomat gyengéden ütögették, hogy magamhoz térjek.<br />
- Jól vagyok nyugi,csak hagyjatok kicsit levegőhöz jutni. - felálltam, közben a gatyámat poroltam. - Hol van kalifa? - kérdeztem majd Sarah nyújtotta át a kantár szárat.<br />
- Hát én tudtam, hogy ez lesz, ez a ló semmire nem jó, én a helyedben fel sem ültem volna rá. - mondta Sandy nagyképűen, majd elügetett.<br />
- Ne is foglalkozz vele. - javasolták a többiek.<br />
- Sosem érdekelt a véleménye, nem is fog. De azért kíváncsi lennék, hogy miét utál engem a kezdetektől. - magyaráztam közben elmerengtem a tájban.<br />
- Amy! - legyezett Sam a kezével az arcom előtt.<br />
- Ja, ja itt vagyok! - magyaráztam, majd bele helyeztem a lábamat a kengyelbe, fel küszködtem magamat a nyeregbe és irány az ugrás.<br />
- Amy mit csinálsz? Nem szabad! - kiabáltak utánam a lányok, de nem érdekelt én csak mentem az ugrásnak, tudtam meg kell csinálnunk. Most már kicsit nyugodtabban ment az ugrásra.<br />
Elbíztam magamat, hogy most átfogja ugrani, nem éreztem azt a feszültséget rajta, mint az előbb. Egy kis segítséggel, de sikerült. Ezek után kinéztem magamnak egy másik ugrást.<br />
Az az ugrás faágakból volt összedobálva ami persze kicsit ijesztően nézett ki, de nem baj, mi megoldjuk. Nagyon meglepődtem Kalifán mert ettől egyáltalán nem félt.<br />
Az előzőtől meg igen pedig csak egy sima kis rönk volt. Miután megugrottam még egy-két ugrást úgy gondoltam elég volt ahhoz, hogy ismerje ezeket, és hogy ilyen is van és nem kell tőle félni.<br />
- Szóval mehet a következő. - lihegtem, hiszen fárasztó volt. Azért egész sokat kellett segíteni, de megérte.<br />
- Te nem vagy normális! ezek után még rámertél menni? mostanában sokat esel drága! vigyáznod kéne magadra! - Sam az anyámra ütött most teljesen olyan volt, csak ő közben mosolygott. ÉS nem gondolta komolyan. ÉS ő nem hurcol haza egy esés után.<br />
Mindegyik lány kipróbálta az, hogy hogyan megy nekik a military pihentünk picit és máris Joshék jelentek meg a réten.<br />
- Ahogy látom mindenki épségben, ennek örülök. - ránk mosolygott és elindult. Majd mi is követtük őt.<br />
<br />
Haza érve fáradtan vezettük be a lovakat a boxba. Elraktuk a nyergeket,kantárokat és mindenki a szobájába igyekezett. A hőség akkora volt, hogy sajnáltam azokat a lovakat akik kint álltak a forróságba.<br />
Ahogyan az ágyamon ültem már rövid gatyában és egy toppan valaki megzavarta a gondolat menetemet ahogyan az ajtón kopogtatott. Lassan oda léptem és lenyomtam a kilincset és az ajtó nyílódott.<br />
- Már vártam mikor jössz. - mondtam Jasonnek.<br />
- Még jó. - majd megcsókolt. Pár perc múlva már az ágyamon pihentünk. A reggeli lovaglás fárasztó volt, az álmosság majdnem elnyomott, de nem sikerült neki ébren maradtam.<br />
- Mit szólnál, ha megkeresnénk a többieket és megkérdeznénk, hogy nincs e kedvük kijönni úszni. - magyarázta.<br />
- úszni? hova? - kérdezte, mert fogalmam sem volt, hogy hol lehet itt úszni.<br />
- Az már lényegtelen, majd meglátod. - mosolygott, majd felkelt és engem is magával húzott. - na gyere! - meg fogta a kezemet és kifele indultunk. Felkaptam a szoba kulcsát, hogy betudjam zárni. Aztán már indultunk is a lányok keresésére.<br />
Először Sam-et aztán Jane-t és végül Sarah-t kerestük meg. Mindenki beleegyezett. Ahogyan megbeszéltük negyed óra múlva az én házamnál, az úgy sem olyan feltűnő.<br />
Lassan mindenki megérkezett. Kiosontunk az erdő fele.<br />
- Most komolyan...ne már, hogy az erdőbe lehet úszni. - szólalt meg Jane.<br />
- Pedig de! - jelentette ki Jason majd tovább sétáltunk. Negyed óra gyaloglás után egy tisztáshoz értünk egy nagy tó volt a közepén ami mellett egy nagy fa volt és fenyők vették körül az egész tisztást.<br />
Néhány helyen a nap sugarai szűrődtek be a fák között. Leraktuk a cuccainkat a kis fa alá és már futottunk is a víz felé. Nagyon jól esett mindenkinek ez a hűsítő úszás. Mi Jasonnel pár perc után ki is jöttünk.<br />
Kerestünk egy napos helyet leterítettünk egy plédet és elfeküdtünk rajta.<br />
- Amy mi lesz velünk ha te haza mész? - kérdezte jason aggódva.<br />
- ilyeneket ne kérdezz! azt sem tudom mi lesz holnap. Nem hogy akkor mikor haza megyek. - háborodtam fel teljesen igazságtalanul és csak a düh jött ki rajtam amit anyáék iránt éreztem akkor mikor haza akartak vinni.<br />
És most megint az eszemben van az hogy holnap után haza megyek és megint elkövetem azt a hibát, hogy azon töltöm ki a mérgemet aki szeretek és akin egyáltalán nem kéne.<br />
Úgy érzem, hogy ezzel mindent elrontottam. Jason felállt és itt hagyott. Befutott a többiekhez a vízbe. - Hát akkor itt sincsen rám szükség! - gondoltam majd gyorsan felkaptam a cuccaimat és haza rohantam észrevétlenül ami úgy látom sikerült.<br />
<br />
Már otthon az ágyamon feküdve küszködtem a könnyeimmel. Hogy lehettem ilyen buta és meg gondolatlan. Miért azokon töltöm ki a mérgem akiket szeretek? nem értem magam egyszerűen nem.<br />
Az ajtó zörgésére lettem figyelmes és pár ismerős beszűrődő hangra, Jason és a lányok voltak azok. Az ajtót nem nyitottam ki most kevésbé volt kedvem magyarázkodni, hogy miért jöttem el és hagytam őket ott szó nélkül.<br />
Ám az ajtó kopogásának vége szakadt. Még pár szót hallottam ami ez volt : <i>Gyertek lányok hagyjuk..menjünk.</i><br />
Kicsit nyugtatóbb volt, hogy elmentek most semmi másra nem vágytam leginkább csak arra, hogy egyedül legyek. De az ajtón megint kopogtattak.<br />
- Amy nyisd ki! - kiabálta Jaso, de mit sem törődve vele a sírás eluralkodott rajtam. Hiába tudtam, hogy Jason azért jött hogy kibéküljünk...nem érdekelt engem most csak az az egy dolog érdekelt, hogy megbántottam.<br />
A konyhába sietve egy kést kaptam elő a fiókból majd egy cetlire a <i><b>Szeretlek</b></i> szót írtam fel majd az ágyra helyeztem. Éreztem, hogy megnyugszok és valami melegség tölt el. Már nem érdekelt semmi és senki nyugodtan rogytam a földre éreztem a kezemen végig folyó meleg folyadékot, és éreztem, hogy most jó! <br />
Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-75290772950275741792013-02-23T09:00:00.004-08:002013-02-23T09:00:28.511-08:00<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Sziasztok! :) próbáltam hosszúra írni és jóra, ami remélem sikerült. Ebbe a részben Josh egész sokat szerepel. Most kezdi komolyan venni Amy-t. Eddig is komolyan vette, de most hogy már hamarosan vége a tábornak. Kezdi észre venni, hogy érdemes ebbe a lányba időt fektetnie. Szóval majd meglátjátok, hogy mi lesz. ;) Viszont akkor most nem húzom az időt. :)</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Jó olvasást! :) ♥</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;"><br /></span></div>
<br />
<br />
18. fejezet<br />
<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR5zuxUldJofulXxNRZ5mgmgSprXf62sRZ1TTMogS8bm-pmNU47xG9YtLZSuFWVYKWqMbtLqN1eaVxEWVO9sRFzBXCp4DmoUF2YKhusWaFra4Re3M9IaxahgmhMHYa35ULQ92yZfsOPMVr/s1600/382474_395618847151836_924419139_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhR5zuxUldJofulXxNRZ5mgmgSprXf62sRZ1TTMogS8bm-pmNU47xG9YtLZSuFWVYKWqMbtLqN1eaVxEWVO9sRFzBXCp4DmoUF2YKhusWaFra4Re3M9IaxahgmhMHYa35ULQ92yZfsOPMVr/s320/382474_395618847151836_924419139_n.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Mikor hátra fordultam nagy mosollyal anya karba tett kézzel nézett rám majd megszólalt.<br />
- Na elköszöntél a "lovaidtól" ? - mondta kicsit morcosan, én pedig kérdőn néztem rá.<br />
- Miért? hogy? Mi van? - nem értettem semmit össze voltam zavarva. Egyszer csak vissza hoz és utána meg közli velem, hogy elköszöntem e tőlük?<br />
- Indulunk haza! - jelentette ki. Hála, hogy Josh pont jókor lépett be a lovardába. Majd anyához futott.<br />
- Ne, ne, ne ne...Csak ezt ne! - mondta kicsit lihegve. - Nézze Amy nagyon jól lovagol, és ahogyan Kalifára hat az...az valami hihetetlen. Ez a ló senkivel nem ment így,<br />
mint vele. Legalább csak ezt a négy napot engedjék meg neki. - könyörgött anyáéknak. Én csak reménykedve figyeltem őket a boxból, mikor még kalifát simogattam.<br />
- Szerintem hagyjuk a lányokat had lovazzanak menjünk be az irodába. Majd anya és apa egymásra néztek, beleegyeztek, tehát az iroda felé vették az irányt. Mivel a lányok<br />
meghallották ezért gyorsan oda futottak hozzám. Majd mindannyian aggódva vártuk a beszélgetés eredményét.<br />
Negyed óra múlva kiléptek az ajtón mind a hárman mosolyogva.<br />
- Na ez mit jelent náluk? - kérdezte Jason izgatottan.<br />
- Ez azt hiszem azt, hogy maradhatok. - mondtam majd én is vigyorogtam. Majd anyáék beléptek a boxba és közölték velem a hírt.<br />
- Maradhatsz kicsim. - mondták majd egy puszit adtak. Örömünkbe a lányoakkal össze ugrottunk. Majd anyáék nyakába vetettem magam.<br />
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm. - mondtam nekik örömömbe miközben lerángattak magugról.<br />
- De viszont mi akkor megyünk, nem is zavarunk titeket, négy nap múlva érkezünk. Sziasztok! - köszöntek el tőlünk apa Josh-al és Jasonnel kezet fogott, és elmentek.<br />
Jason nevetve jött vissza hozzánk.<br />
- Na mi van? - kérdeztük a lányokkal nevetve. - Apukád azt mondta, hogy vigyázzak rád. - mondta mosolyogva majd felnevettünk.<br />
- Ezek szerint kedvel. - mondtam neki. Majd kijöttünk Kalifa boxából, hogy ne zavarjuk meg az ebédjében. <br />
A kis teraszra igyekeztünk. Josh egy tálca limonádét hozott nekünk.<br />
- Amy a te szüleidet hamar meg lehet győzni. - mondta mosolyogva.<br />
- Szerintem nem. - feleltem.<br />
- Nekem sikerült pár perc alatt. -<br />
- Akkor mi tartott annyi ideig. - kérdeztem.<br />
- Semmi csak beszélgettünk. -<br />
- De mégis miről? már nevettem, kíváncsi vagyok -<br />
- Most nem az a lényeg, most az a lényeg, hogy itt maradhattál. És még az a lényeg, hogy ahol leestél Twisterről, ma ott kell lovagolnod. - magyarázta.<br />
- Jó én benne vagyok. -<br />
- Úgyhogy ha készen állsz mehetünk is. - jelentette ki.<br />
- Oké csak még had menjek be a szobámba és had fürödjek le, és had öltözzek át. - Josh csak bólintott, tehát futottam. Oda érve a kulcsokat kerestem, mindig a zsebemben van<br />
és elvileg most is ott kell hogy legyen. Tehát belenyúltam a lovaglónadrágom zsebébe és ott volt, gyorsan előrántottam és kinyitottam az ajtót. A fürdőszoba felé vettem az irányt.<br />
levetettem magamról mindent és a zuhanyzó alá léptem. Pár perc alatt készen is voltam. Utána a szekrényemet széttúrva kerestem magamnak egy normális lovagló gatyát.<br />
Egy sötét kéket választottam szürke pulcsival. Még gyorsan fel kaptam a lovaglócsizmámat és már siettem is ki a lovardába. Twister már kikötve állt és a cuccai is ki voltak rakva.<br />
- Hmm jól néz ki. - gondoltam, egy világos kék alátét volt 4 darab megegyező színű fáslival. Majd ezek után megfogtam egy kefét és végig húztam Twisteren, közben mind a négy lábát<br />
ellenőriztem. Sántítani nem sántított. Miközben még egyszer megnéztem őket, hogy biztosra menjek valaki a hátam mögül megszólalt.<br />
- Nyugodtan felülhetsz rá! orvos is volt nála. - mondta félig nevetve Jason.<br />
- Én csak biztosra akarok menni. - mondtam majd az utolsó lábat vizsgáltam. Ezek után nyergelni kezdtem.<br />
- A-a. - szólalt meg Jason. - Ne ezt nyerget. - vette ki a kezemből és adott helyette a díjlovas nyerget.<br />
- Óóó.. köszönöm. - tehát felraktam rá azt. Ezek után fásliztam, majd kantároztam.<br />
- Kész vagy? - kérdezte.<br />
- Persze, mehetünk. - csatoltam be a kobakomat, megfogtam Twister kantárának szárát és kifele indultunk. Amikor beértünk a pályára akkora boldogság töltött el mint még soha.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8L247iNZbPsx0aMVMYno5oiQG8KaNiGLPHAOiRrZRv04BTZ3byTB-EroFNjAVnjEwgAwkBYMoFQ0fbRbODga9rnfTfClZp2ovjq1aJPSwCOzfbdNRrkbHf7S6GqX8pJ_bevb46qon_is8/s1600/jhgvv.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8L247iNZbPsx0aMVMYno5oiQG8KaNiGLPHAOiRrZRv04BTZ3byTB-EroFNjAVnjEwgAwkBYMoFQ0fbRbODga9rnfTfClZp2ovjq1aJPSwCOzfbdNRrkbHf7S6GqX8pJ_bevb46qon_is8/s320/jhgvv.jpg" width="320" /></a>Mire felszálltam arra már Josh is kiért.<br />
- Tehát, ma csak Twisteren lovagolsz. De most ez az esés lehet, hogy mind a kettőtökben keltett egy kis félelmet hiszen e is és Twister is nagyon buktatok. - figyelmesen hallgattam<br />
végig a mondandóját, mert nem volt butaság. Egy kicsit én is félek. Azt viszont már nem tudom, hogy Twister mennyire...vagy fél e egyáltalán.<br />
Tíz perc után ügettünk. Mindenféle vonalat, ívet csináltunk. És elég laza volt. Aztán bemelegítő vágta is megtörtént. Miután sétáltam egy picit és Twister is pihent Josh oda hívott magához.<br />
- Na Amy figyelj. - szólt Josh. - Ahol állok itt buktatok fel. Csinálj vágtába egy egész lovardát. És mielőtt befordítanád ügetés és mikor ide értél állj meg itt. - az itt-re tette a hangsúlyt, tehát próbáljak meg ott megállni ahol felbuktunk.<br />
Beugrasztottam Twistert vágtába. A pálya nagyon nagy volt, tehát kellett egy 2- 3 perc amíg oda értünk. Felvettem ügetésbe szépen oda mentünk, mielőtt megállítottam volna<br />
ő elugrott arról helyről.<br />
- Tehát félsz! - suttogtam neki, majd megsimogattam. - Bízz magadba...vagyis bennünk. - majd ismét vágtába ugrattam. Most már kicsit galoppoztattam is. Majd kicsit<br />
visszafogtam, ismét oda értünk, tehát ügetés aztán koncentráció. És sikerült.<br />
- Most állj ott egy darabig, szólok ha elindulhatsz. - álltunk, álltunk és Twister egyre jobban menni akart de, nem.<br />
- Hello pajtás még nem, még itt maradunk picit.<br />
- Most indulj és állásból a vágtát próbáld meg vele és most másik kézen ugyan ezt. -<br />
- Akkor gyerünk pajtás. - elindultunk, és sikerült nei, büszke vagyok rá.<br />
- Lassú összeszedett vágtát. - kiabált utánam Josh. Szóval kicsit lelassítottam, és a zablát mozgattam. Már is szebben mentünk. Megint az ügetés következett aztán a megállás. És most már egyáltalán nem félt. Büszke voltam rá.<br />
- Jó elég lesz, ügyesek voltatok, és látod ez mennyit segített? - mondta Josh kedvesen.<br />
- Aha tényleg sokat, és asszem, hogy ez a díjlovaglás nem volt hülyeség. - magyaráztam.<br />
- Ugye, egyébként majd a Kalifát ki is hozhatnád lefutószárazni, meg szeretném, ha a héten még ugranál velük. -<br />
- Rendben, na én előre megyek Jason itt marad veled..meg gondolom a lányok is. - mondta majd az istálló fele vette az irányt. Jasonék bejöttek a pályára.<br />
- Jól ment. - dicsértek meg - köszönöm. Majd elfordítottam a lovat és lesétáltattam.<br />
<br />
<br />
Na hát akkor te is mozogsz egy kicsit. - mondtam Kalifának ahogyan a pályára vezettem ki, már naplementébe. Mivel a pálya nagyon nagy volt ezért hosszúra engedtem a futószárat.<br />
Gyönyörű volt ahogyan a nap rásütött ő pedig szépen lassan, kecsesen ügetett. Csodálatos volt.<br />
Mikor vágtázott még gyönyörűbb volt. Lassan oda húztam magamhoz, mikor oldalt akartam cserélni kicsit gondolkodtam és úgy gondoltam elengedem, majd futunk együtt. Tehát<br />
lecsatoltam róla a futószárat és futkorászni kezdünk jobban is élvezte. Aztán megláttam egy kissebb x-et. - Na gyere Kalifa. - futni kezdtem ő pedig vágtázott utánam.<br />
Egy párat bakolt, de nem zavart. Az x egyre közelebb volt mikor el ugrottam volna láttam Kalifa már be előzött ő már az akadály túloldalán várt, mint egy játékos kis csikó.<br />
- Na jól van ennyi volt a gyereknapból..már fáj mindenem. - megsimogattam nyakát és a pálya másik végébe sétáltunk, hiszen ott tudtunk csak kimenni. Mire oda sétáltunk pont elég is volt neki. Tehát az istállóba mentünk. Beraktam a boxba és<br />
elköszöntem tőle. Már beesteledett. Nagyon jó idő volt, kellemes. Tehát úgy gondoltam, hogy kiülök a kis faház elé amibe hála Joshnak még négy napig lakok. Tehát ezt tettem.<br />
Jó volt egy kis csend, jó volt nézni azokat a lovakat akik karámban voltak, ahogyan boldogan legelésznek. Nem gondoltam volna, hogy ennyi barátot találok, nem gondoltam volna, hogy be jön Jason a képbe, nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem Kalifát,<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7F66TQHY2yFmyaH-2b4R5xdiiy6PSkF8xY_NoHzXUm6TBaLahqkhzcxaJnFbA4aldiQqaO1Q2gsyshtfb6E_kVgeqhxyU85Uf-ECTJBVBBLktwl51Gw3aVuKaIw346BqccZ4QFwXsHIK_/s1600/fah..jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7F66TQHY2yFmyaH-2b4R5xdiiy6PSkF8xY_NoHzXUm6TBaLahqkhzcxaJnFbA4aldiQqaO1Q2gsyshtfb6E_kVgeqhxyU85Uf-ECTJBVBBLktwl51Gw3aVuKaIw346BqccZ4QFwXsHIK_/s320/fah..jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">(mivel még sosem hoztam képet a házról, most kaptok. ;)<br />Tehát Amy , és a többi táborozó ilyen házakban laktak<br />külön, külön.)</td></tr>
</tbody></table>
Nem gondoltam volna, hogy megtalálom Twistert, és azt sem gondoltam, hogy ennyire fogok kötődni ehhez a helyhez, és ennyire fogom szeretni. Fájni fog ha elmegyek innen.<br />
A legszebb nyári élményeim biztos, hogy itt történtek. De nem akarom itt hagyni ezt a helyet. Majd pár könnycsepp gurult végig arcomon a gondolat menetem után.<br />
<br />
Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-71756320111769887612013-02-16T13:00:00.005-08:002013-02-16T13:00:58.025-08:00<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Andi és Dóri! Mivel mindig ti várjátok a legjobban a részeket még ma hoztam nektek! Remélem tetszik is. :) </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Nem lett a legjobb, de szerintem elmegy. :D. És akik még mindig olvassák a blogomat, nagyon szépen köszönöm nekik. Imádlak titeket! ♥ xx. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Tehát Jó olvasást! :) ♥! </span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
17. fejezet - Back Home!<br />
<br />
<br />
- Ne hisztériázz, nem fogsz lovagolni mostanában, ezt a fejedből ki is verheted. - förmedt rám apa mérgesen. - Nagyon megiiedtünk és még egyszer nem fogjuk meg engedni, hogy ilyen legyen. - mondta apa már<br />
mérgesen miközben már a sírás fojtogatott.<br />
- DE fogok! - kiabáltam fel, majd kijött rajtam minden, megfogtam a kis párnát amibe a fejemet temettem. Az elmúlt egy nap. Végig gondoltam és úgy éreztem, hogy ezzel az esetemmel még jobban kötődtem a lovakhoz.<br />
És most úgy éreztem, hogy ha nem engedik meg, hogy lovagoljak belehalok. Miközben nagyjából megnyugodtam. Füleimet hegyezni kezdtem hiszen valakik a kórterembe léptek, a sok topogást figyeltem majd a beszédükből felismertem őket.<br />
Felmosolyodtam hiszen ismerősek voltak a hangok, amiket már nagyon régen hallottam, felnéztem és nekem rohantak és megöleltek.<br />
- Amy! Úristen jól vagy? - kérdezték aggódva, majd vissza öleltem őket.<br />
- Én jól, és ti? - kérdeztem kisírt szemekkel, de már teljesen nyugodtan.<br />
- Mi miért ne lennénk jól, mi nem lovagolunk, és nem kerültünk kórházba. - magyarázta a bátyám, és a nővérem.<br />
- Jó de te motorozol, te meg táncolsz. Nektek is ugyan így lehet ám bajotok. - magyaráztam nekik miközben egymásra néztek és nevetni kezdtek.<br />
- De mi ügyesek vagyunk. - Nevettek továbbra is.<br />
- Na! én sem vagyok ám béna! - jelentettem ki durcásan, majd kezeimet karba raktam.<br />
- Úgyis tudod, hogy viccelünk, a mi szemünkben te vagy a legjobb lovas. - mondta Nick és egy puszit adott a homlokomra, majd Debby követte az ő példáját és ő is puszit adott.<br />
Eközben az orvos bejött, köszönt majd mi is. Illedelmesen megkérte a testvéreimet, hogy picit álljanak félre hiszen vizsgálni visznek. Ők persze alrébb is álltak.<br />
Az orvos az ágyat akarta tolni miközben én megszólaltam.<br />
- Nem kell! megyek én magától is. - majd felpattantam az ágyról belebújtam egy papucsba és már is az ajtó fele igyekeztem. Majd hátra fordultam, hiszen nem láttam, hogy<br />
az orvos jönne velem. Mikor hátra néztem mindenki elmosolyodott. Aztán az orvos utánam indult.<br />
- Arra tessék menni! - mondta mosolyogva.<br />
- Rendben. - bólintottam, és igyekeztem tovább.<br />
Kerek tíz perc múlva már ki is jöhettem a vizsgálóból. Az orvos vissza kísért és remek híreket közölt.<br />
- Nos úgy vélem, hogy a kisasszonynak semmi komolyabb baja nincsen. Tehát nyugodtan vissza mehet a táborba. - elindult kifele majd hirtelen megfordult. - És hagyják lovagolni, biztos tehetséges. - Visszafordult és tovább fojtatta útját kifele.<br />
Anyáékra néztem, majd ők egymásra, majd anya rábólintott apára. Ez azt hiszem azt jelenti, hogy igen, vissza mehetek. Tehát levettem azt a piszit amit arra az egy napra kaptam, fogtam a lovas felszerelésem és elmentem felöltözni.<br />
Mikor készen lettem megálltam és végig mértem magamat. - Igen, ez az amit én szeretek. - gondoltam magamba majd boldogan kiléptem a fürdőszobából.<br />
- Indulhatunk, kezdtem kifutni a szobából mikor eszembe jutott. - Ó hát Rosali. - csaptam a fejemre ami nagyon megfájdult közbe, de nem baj. Tehát sarkon fordultam és vissza futottam hozzá.<br />
- Azt hittem már elfelejtettél. - mosolygott majd rajta is kijött egy pár könnycsepp.<br />
- Téged soha. - nyugtattam meg. Mivel nagyon megszerettem ez alatt az egy nap alatt. Lassan elengedtem és egy cetlit nyújtott át nekem.<br />
- Hívj bármikor, és még találkozunk. - mondta kicsit meghatódva majd rám kacsintott.<br />
- Az biztos. - majd én is rákacsintottam és kifele mentem az ajtón. De még gyorsan vissza kiabáltam neki.<br />
- És gyógyulj meg hamar! -<br />
- Igenis! - mondta mosolyogva majd végleg elköszöntünk egymástól.<br />
Kiérve a kórházból a szememmel kerestem a kocsit amit egy közeli parkolóban meg is láttam oda futottam, apa kinyitotta és én voltam az első, aki bepattant.<br />
Mikor mindenki beszállt apa elindította a kocsit és izgatottan ültem a hátsó ülésen. Minél hamarabb ott akartam lenni a lovak között.<br />
Fél órás út után sikeresen oda értünk. Gyorsan kipattantam a kocsiból és az istállóba igyekeztem. Mikor beléptem a lányokat láttam meg miközben a lovakat ápolták le. Megálltam ott egy helyben<br />
majd észre vettek és felém futottak.<br />
- Amy! Szia! úgy vártunk! minden rendben? jól vagy? - ezekkel a kérdésekkel leptek el miközben össze-vissza ölelgettek.<br />
- Persze, hogyne lennék jól. - mondtam vigyorogva.<br />
- Látom már járni is tudsz, tehát irány a nyereg. - Mondta Sam, majd Kalifa felé húzott.<br />
- Várj Sam! most nem ő a fontos. Most meg kell néznem Twistert. - magyaráztam, elengedte a kezemet és bólintott. Tehát megértette a dolgot. A boksz felé igyekeztem ahol<br />
Twistert láttam meg, éppen a szalmát majszolta. Elhúztam az ajtót oda mentem hozzá és a nyakába borultam! - Ne haragudj rám drága Twister! neked semmi rosszat nem akartam SOHA! - kezdtem megint a sírást, de most hamar megnyugodtam.<br />
Olyan lett volna mintha megértette volna, mint mondok neki, mert a fejét a vállamra rakta, majd oda szorított magához, és én is jobban megszorítottam amire felhorkantott.<br />
Elengedtem, végig mértem a lábait, hogy fel van e dagadva, de úgy nézett ki hogy nem. Tehát még egyszer megsimogattam és kimentem a bokszból nem is zavartam tovább.<br />
Most Kalifához vezetett az utám, ahol anyáék álltak, feléjük igyekeztem, de valaki megszakította azt. A derekamat megfogva fordított magához. Majd semmi beszéd, semmi köszönés nélkül<br />
magához húzott és megcsókolt. Eközben a háttérből hangok szűrődtek. Asszem Nick és Debby lehetett, mert csak ilyeneket lehetett hallani: - Oda nézz! barátja van? ..stb. Ezek hallatán bele mosolyodtam csókunkba, mire ő is.<br />
Elengedtük egymást, a szembe nézett majd megszólalt. - Lehet hogy csak egy napig nem láthattalak, de majdnem bele haltam. - mondta majd elmosolyodott és megölelt.<br />
Aztán elengedtem és Kalifához mentem.<br />
- Beengednétek? - kérdeztem a tesóimtól majd nevettem.<br />
- Igenis. - mondta Nick majd kérdőn nézett rám.<br />
- Mert nekem nem lehet barátom? - kérdeztem önelégült mosollyal az arcomon és a Kalifához mentem.<br />
- Látom veled minden rendben pajtás. - mondtam neki majd megveregettem a nyakát. - Úgy látom te semmit nem változtál. Igaz én sem csak kicsit rozsdás lettem. - mondtam neki nevetve, mikor ő hirtelen felnézett az ebédjéből és körülbelül olyan pofát vághatott, hogy mit csináltál?, dehogy is. Erre elnevettem magamat, majd megöleltem és beleszippantottam selymes sörényébe.<br />
<div style="text-align: center;">
Szeretlek Kalifa! - öleltem meg még szorosabban. </div>
<div>
<br /></div>
Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-42805754724816046632013-02-12T12:49:00.001-08:002013-02-12T12:49:12.826-08:00<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Sziasztok! :) Kicsit késtem a résszel de mostanában sokat kellett tanulni. De mindegy most meghoztam és nem tudom, hogy gondoltátok e, hogy ez lesz. :D De mivel (remélem) már kíváncsiak vagytok, hogy mi történt. nem húzom az időt. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #ea9999;">Jó olvasást. :) ♥! </span></div>
<br />
<br />
<br />
16. fejezet - Accident.<br />
<br />
<br />
<br />
Mikor a pálya szélén a könnyeimet letörölve vágtáztam végig a hosszú falon hirtelen a nevemet kiáltva valakik integettek nekem. - Anya és Apa, tehát eljöttek. - gondoltam<br />
és örültem mikor megláttam őket. Mikor elfordítottam Twistert, hogy kivágtázunk a pályáról hirtelen csak egy nyomást éreztem a lábamon és a fejem. Majd sikítást hallottam.<br />
Nem tudtam mit történt, nem tudtam hol vagyok, nem tudtam, hogy élek e még egyáltalán.<br />
<br />
<br />
Mikor felébredtem egy ágyon voltam egy fehér szobában. Lassan feljebb emelkedtem és egy lányt láttam meg aki velem szembe feküdt egy ágyon, majd megszólított.<br />
- Jól vagy? - kérdezte aggódva.<br />
- ööö persze, de hol vagyok? - kérdeztem aggódva mikor lassan felültem az ágyon. Mire a velem szemben fekvő lány megszólalt volna más tette meg.<br />
- A kórházban, ugyanis leesett a lóról kedvesem. - Szólított meg egy fehér köpenyes magas férfi.<br />
- Jobban van már? - érdeklődött.<br />
- Asszem...vagyis igen. - nyögtem ki majd elgondolkodtam a történteken. Igazából nem nagyon jutott eszembe semmi különös dolog amiről tudnom kellett volna.<br />
- És mire emlékszik a balesetéből? - kérdezte, gondolom, hogy felmérhesse milyen súlyos bajom van.<br />
- Hát semmire nem emlékszem, csak arra hogy valaki sikított egy nagyot aztán ott megszűnt a világ. - válaszoltam értelmesen.<br />
- Értem. - majd kiment és pár perc múlva aggódó szüleimet és Josht, Jason, Samat, Janet és Saraht<br />
láttam bejönni az ajtón. Hirtelen mindenki nekem rohant. Majd egy halom kérdéssel bombáztak meg engem. - Hogy vagy?, Emlékszel rám?, és rám, tudod ki vagyok?, nem fáj semmid? .....stb.<br />
- Álljatok már le! - kiáltottam fel, mert a fejemet egyenlőre szét hasította a fájdalom. - Először is én szeretném tudni, hogy mi történt és hogy nyugodtak legyetek, mindenkire<br />
emlékszek. Csak éppen arra nem hogy mi történt. Szóval valaki elmesélné nekem? - már kiabáltam az idegességtől és a feszültségtől.<br />
- Jó nyugodj meg, mindent elmondunk. - gugolt le mellém Jason és megfogta a kezemet. Kicsit nyugodtabb lettem a halk,selymes hangjától, és ahogyan beszélt velem, nem úgy mint a többiek...idegesen.<br />
- Szóval. - kezdett bele Jason és örültem, hogy ő mondja el, nem más. - Mikor te éppen kiakartál vágtázni a pályáról Twister hirtelen, de annyira hirtelen, hogy még mi sem eszméltünk fel, hogy<br />
mi történt ott. Tehát a lényeg az hogy olyan hirtelen megbotlott és elesett, hogy nem volt időd leugrani róla és felbuktatok, majd Twister rád esett, ő gyorsan felállt.<br />
A te lábad pedig bele akadt a kengyelbe és egy darabig húzott magával de kicsúszott a lábad és így fogjuk rá hogy megmenekültél. - magyarázta el nekem a történteket.<br />
Csodálkozva hallgattam végig az egészet.<br />
- És Twister Jól van ugye? - kérdeztem aggódva. Csak abban reménykedtem, hogy neki semmi baja nem lett, ha bármi baja lett az soha, de soha nem bocsájtanám meg magamnak. Hiszen ő az életem. Neki köszönhetek mindent,<br />
hogy most ott tartok ahol. Miatta nem lehettem volna tapasztalt lovas. Ő tanított meg arra, hogy bármi történjen soha nem adhatod fel. Küzdeni kell érte, a célodért amit kitűztél<br />
magad elé. A legkedvesebb, és a legjobb tanítót ismertem meg ebbe a lóba. És leginkább a lgjobb barátomat.<br />
- Nyugodj meg! Semmi baja nem lett. Az első lábaira kicsit sántít, de az orvos azt mondta, hogy pár napon belül megjavul. Nagyon nem rázhatta meg a dolog mert mikor bevittük a boxába, már vígan falatozott. - magyarázta Josh. <br />
- Az én hibám nem szabadott volna felülnöm rá, és akkor ez mind nem történik meg, nem sántul le miattam, és nem okozok neki fájdalmakat - Majd arcomat a kezembe temetve a sírás öntött el.<br />
- Oda kell mennem, bocsánatot kell kérnem tőle. - próbáltam fel állni, de ez nem sikerült a lábaim teljesen elgyengültek, használni sem tudtam őket, összeestem.<br />
Jason gyorsan összekapart a földről. Majd ilyedten néztem rám.<br />
- Mi van a lábaimmal? - féltem a gondolattól is, hogy lebénultak.<br />
- Csak pillanatnyi, mivel Twister a lábadra zuhant. - mondta Sam. Közbe átgondoltam az egész napomat. Egész jól indult, sőt tökéletesen. Hogyan történhetett ilyen? Nem így terveztem.<br />
De így sem vagyok mérges Twisterre, sőt hálás vagyok neki. Ezek után anyáék kicsit maradtak aztán elköszöntek tőlem és elmentek, megígérték, hogy holnap vissza jönnek és megint meglátogatnak.<br />
Tehát lassan mindenki otthagyott igazából egy ablak volt az ágyam mellett és mivel mást úgy sem tudtam csinálni rákönyököltem és elbambultam közben elgondolkodtam ismét a dolgokon.<br />
- Ha nem találok rá erre a táborra talán jobb lett volna, akkor nem találok rá Twisterre vagyis ennek örültem, hogy rá találtam, de miért engedtek fel rá, Miért lovagolhattam újra rajta?<br />
Akkor most nem lennének fájdalmai. Igaz nem életveszélyes helyzetbe hoztam, de nem érdekel, bűntudatom van. Minden az én hibám. - miközben ezek jártak a fejemben egy könnycsepp<br />
gurult végig az arcomon. Lassan oda nyúltam és letöröltem az. Majd próbáltam vissza tartani a könnyeimet.<br />
- Amy! - fogta meg valaki a derekamat és hirtelen megfordultam. Olyan közel voltam hozzá hogy ajkaink szinte összeértek és lassan felnéztem és a nézésünk össze akadt.<br />
- Csak azt akartam még, hogy holnap jövök, és ne sírj. - majd megfogta ajkaimat és megcsókolt ezek után kiviharzott a kórteremből és eltűnt a látószögemből.<br />
- Aranyosak vagytok. - szólalt meg a velem szemben fekvő lány.<br />
- Köszönjük szépen. - elmosolyodtam a dicséreten majd lefele szegeztem a teintetem. Ezek után nagyon jóba lettünk. Az egész napot elbeszélgettük. Közbe bemutatkoztunk egymásnak.<br />
Őt Rosali Reed-nek hívják és ő deszkás lány tehát miután elmondta ezt gondolkodnom sem kellett, hogy miért van itt. Neki a csuklója és a térde ment ki. Ő sajnos még egy darabig itt lesz.<br />
Elbeszélgettük az egész napot mire észhez kaptunk az orvos jött be, hogy egy kicsit csendesebben és, hogy pihenjünk hiszen egyikőnknek sem ártott. Nagyon kedvesen szólt ránk.<br />
De engedelmeskedtünk mert már tényleg késő volt. Fél kilenc körül járt az idő. Lassan betakaróztunk a fejünket lehajtottuk a párnára és aludni próbáltunk.<br />
- Jó éjszakát Rose! -<br />
- Neked is Amy! - szólt vissza kedvesen. Ezek után már majdnem aludtam mikor a telefonom kijelzőjének fénye vert fel. Igazából azt sem tudtam, hogy itt van, de úgy látszik anyáék erre is gondoltak.<br />
Lassan oda nyúltam érte és felnyitottam.<br />
Önnek 1 új üzenete érkezett:<br />
<br />
-<i> Nagyon megijedtem, gyógyulj meg hamar. Remélem már holnap újra látunk itt a lovardába. Hiányzik a mosolyod innen. Siess vissza! Szeretlek! : Jason. </i><br />
<br />
Ettől az üzenettől elmosolyodtam. Nagyon jól esett a mai nap után valami jót is hallani vagyis olvasni. Ez után még egyszer elolvastam majd leraktam a telefonomat és<br />
nagy mosollyal aludtam el.<br />
<br />
Az éjjel közepén felkeltem, ránéztem az órára, háromnegyed négy múlt 6 perccel. Próbáltam vissza aludni, de sajnos nem ment. Tehát úgy döntöttem sétálok egyet. Felültem, az ágyszélén lógattam a lábaimat. Féltem, hogy rátudok e állni,<br />
féltem, hogy lebénult a lábam már féltem mindentől. De erőt vettem és nagy nehezen de leraktam a lábujjaimat a földre utána már az egész talpam a földön volt és ránehezedtem a súlyommal.<br />
Sikerült rá állnom. Nagyon örültem. Igaz még nem volt a legjobb még néha összerogytak a térdeim, de sikerült az ajtóig eltudtam sétálni. Kitudtam menni a fürdőbe egy pohár vizet inni.<br />
Büszke voltam magamra. Még lemostam az arcomat és még egy pár percig a fürdőben álltam. De vissza sétáltam mert a lábaim hamar elfáradtak. Vissza feküdtem az ágyba és újra<br />
álomra hajtottam a fejemet.<br />
<br />
*reggel*<br />
- Jó reggelt Amy! - keltett fel anya és apa. - Gyere az orvos meg akar nézni, ha jól vagy haza jöhetsz.<br />
- Haza? - kérdeztem értetlenül hiszen még volt 4 nap a táborból arról már nem fogok lemaradni.<br />
- Igen haza, ilyen állapotban nem mehetsz vissza a lovak közé, és nem is nagyon örülnénk ha mostanában lovagolnál ezután az este után. Nagyon megijedtünk. - mondták el a mondandójukat amit csak tátott szájjal hallgattam végig.<br />
- Nem anya! nem! én vissza fogok menni, ha tetszik ha nem. Én nem ijedtem meg, vissza merek ülni és ezt senki nem fogja megtiltani.<br />
<div style="text-align: center;">
Ez az életem és nem fog ez a kis dolog elrettenteni tőle és senki ne féltsen engem! </div>
Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-89470662053457033572013-01-29T12:31:00.003-08:002013-01-29T12:35:05.350-08:00<div style="text-align: center;">
<span style="color: #e06666;">Sziasztok! :) próbáltam ezt a rész kicsit hosszabbra írni mint az eddigieket. Remélem össze is jött valamennyire :D És remélem kicsit élmény dúsabb lett. De ezt majd ti eldöntitek. És nagyon szépen köszönöm a vissza jelzéseket, hogy olvassátok a blogomat, nagyon örültem neki. ÉS imádlak titeket. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #e06666;">Köszönöm még egyszer, de nem is húzom az időt. </span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #e06666;">Jó olvasást. :) ♥!</span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #e06666;"><br /></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #e06666;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh987q6PFyqzWm582AipkxNuvgzjP4HJ7MP6-KMMtbS2P_7-sr-qY_TtZyPxG9VhKey1qiRU79pJgBHRasPQYzViL-PBXKW0qJt9KjnXldlYoJxSDvXt5kGaS6VOdciyxnKfh6vQB5_d2Rl/s1600/nk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh987q6PFyqzWm582AipkxNuvgzjP4HJ7MP6-KMMtbS2P_7-sr-qY_TtZyPxG9VhKey1qiRU79pJgBHRasPQYzViL-PBXKW0qJt9KjnXldlYoJxSDvXt5kGaS6VOdciyxnKfh6vQB5_d2Rl/s320/nk.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">( Amy és Twister) </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #e06666;"><br /></span></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
15. fejezet - The Competition<br />
<br />
<br />
<br />
Nem nagyon tudtam aludni. Egyrészt a verseny miatt másrészt pedig a hangok amik kívülről szürödtek be a vékony falakon. Féltem, hogy vissza jön este az a férfi. Most senki nincs a közelembe<br />
aki megvédene, és én egyedül egy senki vagyok. Mivel villanyt nem akartam kapcsolni ezért a telefonom fénye mellett nagy nehezen elaludtam.<br />
<br />
<br />
*On Race Day/A verseny napja*<br />
<br />
Reggel fél 7-kor keltem, hogy időben elkészüljek. Ami asszem sikerült is. Mert gyorsan magamra rángattam egy rövidnadrágot mert már most meleg volt, és egy toppot. Reggelizni<br />
semmit nem reggeliztem, csak egy pohár vizet ittam. Aztán ez idő alatt már is 7 óra lett. Tehát felálltam a székről amin eddig várakoztam, a zsebembe raktam a telefonom és már indultam is.<br />
Mikor beértem az istállóba már majdnem mindenki ott volt.Persze a piciknek nem kellett, hogy jöjjenek, hisz tudjuk milyenek, hamar kifáradnak meg amúgy is nagy nap áll előttük.<br />
Körülbelül 15-en voltunk, a lányok is meg érkeztek. Mi négyen a pályaépítés feladatát kaptuk ami nagyon tetszett nekünk. Szóval a kezünkbe nyomták a "tervrajzot" és<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtPdH_oQ2p9I4nm2fKXS6v3ZgWelGwf97Uq-naipxJekWqB9wHPwP8ehtoy4PfsdxYz1AtT3jrAZey7hdj7Bq2R5PNJdsPYFuO045I6oKMsuTrQA93UnIg0Fu86iSDsQku5d2bwHMC1KyK/s1600/p%C3%A1lya.PNG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="139" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgtPdH_oQ2p9I4nm2fKXS6v3ZgWelGwf97Uq-naipxJekWqB9wHPwP8ehtoy4PfsdxYz1AtT3jrAZey7hdj7Bq2R5PNJdsPYFuO045I6oKMsuTrQA93UnIg0Fu86iSDsQku5d2bwHMC1KyK/s320/p%C3%A1lya.PNG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">( A pálya a versenyre) </td></tr>
</tbody></table>
Sam,Sarah,Jane és én a pályára igyekeztünk ahol már az ugrások szana-széjjel voltak rakva. Tehát elkezdtük. Jó fél órába telt, hiszen a pálya nem volt kicsi és az ugrató is sok volt. De mi nagyon<br />
élveztük és sokat nevettünk eközben. Még utoljára végig néztük hogy mindent jól csináltunk e.<br />
- Hát lányok jó munkát végeztünk. - szólalt meg Sarah. Mi csak helyeseltük amit mondott és csak bólogattunk a fejünkkel.<br />
- Na még kettő darab ugrás a melegítőpályára aztán végeztünk. - mondtam nekik majd elindultunk és az állásból ugratókat és rudakat hoztunk. Mivel kicsit porosak voltak már, mert régen használták őket.<br />
Fogtam egy vödröd és elmentem vízért, hogy lemossuk őket. Ahogy beértem az istállóba csillogott-villogott minden. - Hát ilyet se láttam még. - gondoltam magamba. Majd<br />
oda léptem Josh mellé hogy valami rongyot tudna e adni amivel letudjuk törölni az ugrásokat.<br />
- Szólj Jasonnek ő biztos tud majd adni. - mondta majd vissza tért a dolgához. Ő izgult szerintem a legjobban, a lovasokért és a lovarda tisztaságáért és a rend miatt.<br />
Míg ez leforgott a fejembe megtaláltam Jasont is.<br />
- Na jó reggelt. - néztem be az egyik boxba ahol éppen egy lovat ápolta le.<br />
- Neked is jó reggelt. - köszönt majd oda jött és megcsókolt.<br />
- Jason!? nem tudsz valami rongyot adni? az állásból hoztunk ugrásokat a melegítőbe és kicsit porosak. - magyaráztam.<br />
- de! asszem...ott van bent, gyere. - majd megfogta a kezemet és behúzott egy ajtón amit magunkra zárt.<br />
- Most miért zárod be? - erre már nem válaszolt inkább közelebb jött megcsókolt és a falnak nyomott. Pár perc után leállítottam.<br />
- Jason maradnék, de sietnem kell mert nem végzünk az ugrásokkal van még tíz percünk. - magyaráztam neki aminek nem nagyon örült, de elfogadta. Majd megfordult benyúlt<br />
egy dobozba és vett nekem elő egy rongyot és oda nyújtotta.<br />
- Köszönöm. - vettem ki a kezéből és vigyorogtam. Mikor kiszerettem volna menni ő még mindig csak nézett. - Kiengednél? - kérdeztem, hiszen a kulcsot a zsebébe rakta.<br />
Majd adott a számra egy puszit és kiengedett és ismét a pályára mentem. Mikor oda értem a lányok ezzel a kérdéssel vártak.<br />
- Hát mi tartott eddig? - kíváncsiskodtak.<br />
- Mindegy. - mondtam majd elpirultam és a lányok nevetni kezdtek.<br />
- ÓÓÓ akkor Jason vagy a dologban. - mondta Jane majd megölelt és nevetni kezdtünk. Gyorsan lemostuk az ugrásokat és előre mentünk.<br />
- tudjátok még mi a jó abba, hogy mi építettük a pályát? - szólalt meg Sam, és mi csak kérdőn néztünk rá.<br />
- Mert nem kell pályát bejárni mert tudjuk. - mondta vidáman.<br />
- LUSTA! - kiáltottunk fel Sarah, Jane és én. - Nem is. - vigyorgott. Mikor beértünk a lovardába már mindenki a reggeliét ette egy box előtt ülve vagy egy ládán, de volt<br />
olyan is aki a lova hátán ülve ette a reggeliét. Nekünk nagyon tetszett ez hogy itt az istállóba eszünk. Tehát mi is megkaptuk a reggelit ami szendvics volt. Beültünk<br />
négyen kalifa boxába és elkezdtünk reggelizni. Már majdnem végeztünk mikor Jason betoppant hozzánk.<br />
- Tudtam, hogy itt vagytok, egyébként jó étvágyat. -<br />
- Ja köszönjük. - mondtuk mind a négyen vigyorogva majd Jason leült mellém és a számra puszit adott.<br />
- Egy óra múlva verseny, izgultok? - kérdezte tőlünk és mind a négyen megráztuk a fejünket.<br />
- Mert te? - kérdezte Sam Jasontől.<br />
- Kicsit, ez lesz az első versenyem Twisterrel. - magyarázta majd Jane rá nézett az órájára és kijelentette, hogy indulni kéne hiszen fél óra múlva verseny. Tehát fogtunk magunkat,<br />
felálltunk a földről és mindenki a szobájába indult öltözni a verseny felszerelésébe.<br />
<br />
Háromnegyed kilenckor már mindenki fehér gatya,zakó, szépen kipucolt lovaglócsizmába sürgött forgott a lova körül. Én szépen nyugodtan leápoltam, felszereltem Kalifát hiszen, ha<br />
én is ideges vagyok ő is az lesz és nem szeretném, hogy élete első versenye már stresszel kezdődjön. Mikor már mind az öten készen voltunk szépen kivezettük a lovakat a<br />
pálya elé. Még volt időnk hiszen az ügyességi verseny zajlott a másik pályán. Lassan kezdtek már gyűlni az emberek Versenyre és más lovardákból más lovasok is.<br />
Mivel Josh már elintézte a nevezést és minden ilyen ügyet nekünk nem kellett mást csinálni csak lovagolni és hibátlanul teljesíteni. Mikor már bele merültünk a nagy beszélgetésbe<br />
egyszer csak Sandy jött az új lovával teljes pompában.<br />
- Hát ti nem jöttök? Már az első induló megy a pályán és asszem hogy te vagy az 5. - nevetett gonoszan. Én gyorsan a lányokra néztem ijedten. Mivel a verseny start listája pont<br />
mellettünk volt gyorsan rá pillantottam és a nevemet kutattam szememmel. Amit meg is találtam a 28. helyen. Majd Sandy nevét kerestem aki a 4. induló volt.<br />
- Ömm Sandy, de ha jól látom te a 4. induló vagy nem kéne melegítened? - kérdeztem majd egy önelégült mosolyt ejtettem felé.<br />
- Mi van? - lökött félre és a start listát kémlelte. - Basszus. - Kiáltott fel majd gyorsan felszállt a lovára és a melegítőbe igyekezett. 5 perc után már az oxereket ugrotta.<br />
Mi is lassan befáradtunk a pályára és elkezdtünk melegíteni. - Egész laza. - gondoltam és elkezdtem ügetni. Nem éreztem, hogy ideges lenne, sőt nagyon is nyugodt volt.<br />
Viszont amennyire ő megnyugodott és annyira lettem ideges. Fogalmam sem volt miért, hirtelen jött. Egyszer csak a rossz gondolatok lepték el az agyamat. Csak arra tudtam gondolni<br />
mi van, ha leesek Kalifa meg áll, nem bízik bennem, felbukunk. Ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben, elég zűrös volt. Lehet, hogy Kalifa megérezte, kezdett egyre nyugtalanabb lenni<br />
bakolt egy kettőt és a fejét is össze vissza rázta. Amilyen összeszedetten mentünk és amilyen nyugodtan most annál stresszesebben és feszülten. Josh a pályára lépett és<br />
az ugrásokat rakta nekünk. Ahogyan az ugrásra lovagoltam rá kicsit nyugodtabb lettem. Mikor egyre nagyobbak lettek az ugrások vissza nyertem előző állapotomat.<br />
Amit Jason észre is vett.<br />
- Amy mi a baj? - kérdezte kicsit ijedt fejjel, gondolom látta, hogy nincsen minden rendben.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjogKX6SB5qeXUcmUPfH7cYcEb8SXzU_jEKgfLcL9XCGHjjBw7lXi5rVdxI-n2CLkNQKjQLgaWOw_sblid2qhS6uLqqf4P1_uuFFQQRpdA5S6LH1K9gKnbHjeNHamK0vGTnBO_nROSPsV-Z/s1600/verseny3.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjogKX6SB5qeXUcmUPfH7cYcEb8SXzU_jEKgfLcL9XCGHjjBw7lXi5rVdxI-n2CLkNQKjQLgaWOw_sblid2qhS6uLqqf4P1_uuFFQQRpdA5S6LH1K9gKnbHjeNHamK0vGTnBO_nROSPsV-Z/s320/verseny3.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">( Sam és lova, Kingston) </td></tr>
</tbody></table>
- De minden rendben van, csak kicsit izgulok. - mondtam, mert nem akartam magyarázkodni. Miközben Jasonnel beszélgettem Josh mondta, hogy még ugorjak meg egy oxert és utána<br />
már csak sétáljak vele amíg be nem megyek a pályára. Tehát azt tettem amit mondott. Beugrasztottam vágtába és az oxer felé lovagoltunk, ami sikerült.<br />
- Nagyon jó! sétálj vele. - dicsért meg minket Josh. Majd Sandyt láttuk a lova mellett kisétálni a melegítőről. Majd Jason utána ügetett gondolom megkérdezte mi volt a pályán, mert<br />
mi nem figyeltünk. Mikor vissza jött a melegítőre mi is megkérdeztük.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5J4GkcJ6VcsXS1HzI7z5C4j8HBm0DgeysRA8F-Z7PSTotYdBQxAK0nNHZbErU1PpYdr6fTIHjIQo_wkslSUY7VRsZ4yVvJYtPtgU4OT5t-kGOAOdi_9dO03hu8AbsrZMkezgsw0rHQgRC/s1600/verseny.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="165" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5J4GkcJ6VcsXS1HzI7z5C4j8HBm0DgeysRA8F-Z7PSTotYdBQxAK0nNHZbErU1PpYdr6fTIHjIQo_wkslSUY7VRsZ4yVvJYtPtgU4OT5t-kGOAOdi_9dO03hu8AbsrZMkezgsw0rHQgRC/s200/verseny.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">( Sandy esése) </td></tr>
</tbody></table>
- Hogy sikerült? - kérdeztük mosolyogva, semmi gonoszkodás nem jutott eszünkbe, de úgy látszik, hogy ő úgy vette.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid28BtkoHr_jaaeeYt9PcdUQNYv_RYNsEAkNnt2n0eYKI8E_xf5FgifAifQ1N2aRyV0V0grFRiD1M7CFQNPurZyFqowfvC_WoOyKvA2lUXkkG_yhqWJrXHPHNKy-xhfU0-mFDQLkmfZl_V/s1600/verseny9.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEid28BtkoHr_jaaeeYt9PcdUQNYv_RYNsEAkNnt2n0eYKI8E_xf5FgifAifQ1N2aRyV0V0grFRiD1M7CFQNPurZyFqowfvC_WoOyKvA2lUXkkG_yhqWJrXHPHNKy-xhfU0-mFDQLkmfZl_V/s200/verseny9.jpg" width="200" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">( Jason és Tewister) </td></tr>
</tbody></table>
- Mintha nem tudnád...leestem. - mondta gúnyosan majd hátat fordított nekünk és ott hagyott minket. Miközben a lányokkal egymásra néztünk. Jasont szólították a pályára.<br />
Lassan beügetett, megállt, köszöntötte a zsűrit és vágtába ugrotta. Majd megugrotta az első ugrást hibátlanul. Nem csalódtam sem Twisterbe sem Jasonbe, mert nagyon ügyesek voltak<br />
és hibátlan pályát lovagoltak. Mikor kiért a pályáról gratuláltunk neki. Ezután a lányok jöttek sorjában, egymás után. Jane, Sarah hibátlan pályát lovagolt.<br />
Sajnos Sarahnak egyszer megállt a lova, de sikerült neki, de ő így is büszke volt a lovára. Két lovas után az én nevem hangzott el a mikrofonba. A gyomromba pillangók voltak.<br />
Belovagoltam a pályára, köszöntöttem a bírókat és még egyszer végig mértem a pályát, majd ezután jött a vágta és az első számú akadályra lovagoltam rá.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_G24CzgUikOq5RKEYb4Pe4ngWqBYQd230auMGIZhpBBQt_mVSgZVPG4hot-QjPorlgDdv8ValbqaoNO5YkkkCXgXG1-frFiPtJjbr8dGb1MDojKqf7EXhtFmO81lhjH71UlKgn52_e-r5/s1600/verseny8.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="322" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_G24CzgUikOq5RKEYb4Pe4ngWqBYQd230auMGIZhpBBQt_mVSgZVPG4hot-QjPorlgDdv8ValbqaoNO5YkkkCXgXG1-frFiPtJjbr8dGb1MDojKqf7EXhtFmO81lhjH71UlKgn52_e-r5/s400/verseny8.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">( Amy és Kalifa) </td></tr>
</tbody></table>
Mérhetetlen nagy idegesség lepte el az egész testemet, szinte remegtem. Kalifa egyre nagyobb lendülettel vágtatott az ugrás felé, szinte irányíthatatlan volt. Az ugrató előtt<br />
behunytam a szememet, lassan éreztem ahogyan "lovam" szépen lassan el ugraszkodik a földről, én hátán ülve kikönnyítek, és a levegőben vagyunk. Teljesen megnyugodtam.<br />
Mikor leérkeztünk kinyitottam a szememet. És olyan magabiztossággal buzdítottam Kalifát a második ugrásra, mint még soha se. Igazából az egész pálya szinte csak egy pillantás volt.<br />
Olyan hamar eltelt ez az egy perc, de nagyon élveztem. Kiérve a pályáról a lányok gratuláltak és persze Jason és Josh is. Sandyre nézve csak egy olyan nézést kaptam amiből<br />
teljesen tudtam, hogy mit gondol "remélem örülsz te undorító mocsok" körülbelül ezt gondolhatta. Míg mi kivezettük a lovakat a pályáról és megitattuk őket. Addigra az eredmény hirdetés következett.<br />
Minden lovas a pályán gyülekezett. Körülbelül 25-30-an lehettünk. Sam a 20.helyen végzett, Sarah a 16. helyen, én a 11.-en, Jason az 5. helyen És Jane pedig megnyerte a versenyt.<br />
Nagyon örült neki, mi pedig büszkék voltunk rá. Mivel mi több verseny számban nem indultunk elvittük a lovakat a boxaikba, lenyergeltük, és megetettük őket. Majd Josh is megérkezett<br />
gartulálni a nyertesnek, és nekünk. Mivel én még egy pályát mentem Twisterrel ezért gyors felpattantam rá és a melegítőre siettünk. Rajta valahogyan nem izgultam, vissza tértek a régi emlékek<br />
amit két éve éreztem utoljára. Mivel én a verseny szám 3. indulója voltam nem kellett sokat várakoznom. Itt az ugrások egy kicsit nagyobbak voltak. De szerintem ez nem jelent<br />
majd nekünk nehézségeket. Belovagoltunk a pályára itt az eddigiek ugyan úgy történtek köszöntünk majd megkezdtük a pályát. Nagyon jó volt újra versenyezni azzal a lóval aki pár éve és még most is<br />
a legtöbbet köszönhetek neki. Mikor az utolsó ugrásról leérkeztem Twisterrel pár könnycsepp csordult ki a szememen. Hihetetlen érzés volt újra vele lenni. És<br />
még fel fogni sem tudtam, hogy én megtaláltam őt, és most vele vagyok csak vele. Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-70775857378876878162013-01-22T14:33:00.003-08:002013-01-23T11:41:16.633-08:00<br />
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #e06666;">Sziasztok! :) Bocsánat a késésért mostanában elég elfoglalt voltam. Úgy gondoltam mivel sokáig nem volt rész próbálok kicsit hosszabbat írni ami remélem sikerült, és tetszeni is fog nektek. :) </span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #e06666;"> Jó olvas</span><span style="color: #e06666;">ást. :) ♥</span><span style="color: #e06666;"> </span></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
</div>
14. fejezet - Love U!<br />
<br />
Megcsókolt. A három és fél hét alatt először. Miután elvette a száját az enyémtől a kínos csend következett. Közben leültünk az ágyra. Majd megszólalt.<br />
- Amy mi van köztünk? - kérdezte zavartan. Mire én csak a vállamat rántottam. Ismét közelebb jött hozzám és a lábamon pihentette a kezét.<br />
- Mi legyen? - kérdeztem.<br />
- Nézd Amy én szeretlek és én szeretnék veled lenni. - mondta. Mire én lehajtottam a fejemet és a földet kémleltem. Az ajkamat megfogva felemelte a fejemet majd ismét<br />
megcsókol.<br />
- Ezek szerint igen? -kérdezte.<br />
- Igen! - jelentettem ki. És újra megcsókolt. Mikor már legközelebb az órára néztünk 23:58 volt.<br />
- Mennem kell. -<br />
- NE! - kértem.<br />
- De muszáj. - Lassan beletörődtem aztán hagytam elmenni. Az ajtó előtt megálltam és elköszöntünk egymástól.<br />
- Vigyázz magadra! reggel korán jövök. - köszönt és elment. Egy darabig néztem aztán ajtót csuktam, hiszen féltem. Féltem minden kis zajtól. Eszembe jutott a reggeli incidens.<br />
És féltem attól, hogy vissza jön. Jason sem volt a közelemben, hogy megvédjen vagy vigyázzon rám. Pár perc gondolkodás után bebújtam az ágyamba és rövid időn belül aludtam.<br />
<br />
<br />
Reggel ajtó kopogtatásra keltem. Egy pici félelem volt bennem de lassan oda mentem és felkiáltottam.<br />
- Ki az? -<br />
- Csak én vagyok! Nyugodtam nyisd ki. - mondta egy halk nevetéssel. Majd ajtót nyitottam neki. Üdvözöltük egymást aztán bementünk. Én gyorsan meg reggeliztem és elkészültem.<br />
Felvettem a szokásos ruhámat. Lovaglónadrág, lovaglózokni, lovaglócipő...stb. A hajamat még gyorsan Copfba kötöttem, mert ma különösen meleg volt. Ezek után kézen fogva<br />
elindultunk az istállók felé. Az istálló előtt szét váltunk ő az istállóba indult én meg a karámokhoz Kalifáért. Mikor megláttam a lányokat sétálni kifele csatlakoztam hozzájuk.<br />
- Sziasztok. - futottam melléjük és köszöntem nekik.<br />
- Szia Amy! - köszöntek egyszerre. - Régen láttunk. - Mondta Sam.<br />
- Hát igen. -<br />
- Amúgy mizu Jasonnel? Láttuk reggel bemenni hozzád. - mondták utalgatva.<br />
- Hát igen. Este megbeszéltük a dolgokat és.. - mondtam közbe már kipirultam.<br />
- Együtt vagytok? - kérdezte Sarah reménykedve. Mire én csak bólogattam majd ők a nyakamba ugrottak.<br />
- VÉGRE! már ideje volt! - kiabálták mikor ölelgettek engem össze vissza. Úgy körülbelül tíz perc után elengedtek. És ismét a lovak felé indultunk. Mint mindig Kalifa<br />
már a hangunkra felfigyelt és a többi lóval a karám elejére sétáltak. Oda mentem és üdvözöltem és ő is engem. mikor oda fordultam hozzá közelebb lépett és állát a<br />
vállamon pihentette meg és a hajamat kezdte birizgálni.<br />
- Holnap Verseny Kalifa! Mit szólsz? - beszéltem hozzá. Mire ő csak horkantott. Aztán levette a fejét a vállamról rácsatoltam a vezetőszárat a kötőfékre és indultunk az istálló fele.<br />
Mikor nagy nevetgélés közben vezettük előre a lovakat Sandy jött velünk szembe és rontotta el a jó kedvünket vagyis jobban mondva az enyémet.<br />
- Jó illata van Jasonnek! ugye Amy? - mondta majd egy gonosz vigyort ejtett felém. Én csak mentem tovább de megtéptem volna. A lányok észre is vették a dühtől vörösödő<br />
fejemet.<br />
- Nyugi van! - állított meg Jane. - Tudod nagy levegő, csak engedd el a füled mellett. - Sam és Sarah is helyeselték amit Jane mondott. Én pedig hallgattam rá és<br />
nagy levegőket vettem. Kicsit jobb lett tőle a helyzetem és kicsit normálisabban fogtam fel a helyzetet, de még mindig nem volt az igazi. Mikor már semmi idegesség nem volt bennem<br />
és körülbelül a világ legnyugodtabb embere lettem valaki jól ellökött. Hát ki más lehet az a valaki, mint Sandy.<br />
- Hupsz bocsi meghozták a lovamat. - mondta majd Jasonnek kiabált majd oda ment hozzá és puszit adott neki. - Na most van elegem. - engedtem el Kalifát és rohanni kezdem,<br />
de a lányok gyorsan cselekedtek.<br />
- Nyugi ilyenen ne kapd fel magad tudod, hogy miért csinálja. - nyugtatott Sarah. Majd Szintén megfogadtam Jane tanácsát és nagy levegőket vettem. Vissza mentem Kalifához.<br />
<br />
<br />
*Edzés*<br />
<br />
Mit sem foglalkozva Sandyval teljes nyugodtsággal felnyergeltük a lányokkal a lovakat. Aztán siettünk ki a pályára.<br />
- Lányok ma díjlovagolunk! - Jelentette ki Josh! Kénytelenek voltunk bele egyezni. Mikor már épp hogy elkezdtünk ügetni Sandy jött be a pályára az új lovával. Még mindig<br />
olyan lovat vettek amiket nem nagyon tudott ellovagolni. Meg is lett ennek az eredménye. A ló nem viselte el a hátán és puff Sandy már a földön is találta magát.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij3xyBAqR71u6BcnAPRF7GDhUJjOYvcgkUrY0CK_4AgpfyN50pa7FiOoGrd_KtF2mmfPb9oHUq9e44FSXCuVcWt_WkkI6oh4W475lVX-LmenEqUV1jt1o7Ukx3T28WCAzLyltC-FJhPHvc/s1600/jfjgj.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEij3xyBAqR71u6BcnAPRF7GDhUJjOYvcgkUrY0CK_4AgpfyN50pa7FiOoGrd_KtF2mmfPb9oHUq9e44FSXCuVcWt_WkkI6oh4W475lVX-LmenEqUV1jt1o7Ukx3T28WCAzLyltC-FJhPHvc/s320/jfjgj.jpg" width="197" /></a><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiameCZoj0r-_t_6zLvwZ-I2n04kUoVomtWagMgLMioumn9aHMUErun_2ZvckmbMEraSsRTkJCwaJBRX4O6Q4iXvl_FFJN01JBCyXhZaGQbuUVqS-563FkobsJYzktuvzy7VTUk-WSQxkxZ/s1600/58767_419395418125001_2107202697_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiameCZoj0r-_t_6zLvwZ-I2n04kUoVomtWagMgLMioumn9aHMUErun_2ZvckmbMEraSsRTkJCwaJBRX4O6Q4iXvl_FFJN01JBCyXhZaGQbuUVqS-563FkobsJYzktuvzy7VTUk-WSQxkxZ/s200/58767_419395418125001_2107202697_n.jpg" width="132" /></a>Nem foglalkoztunk vele, mi hárman ugyan úgy lovagoltunk tovább. Kalifa nagyon nyugodt volt, laza. Büszke voltam rá, mint mindig. A lovaglás végén képeket csináltunk, Hogy<br />
otthon megtudjam mutatni szüleimnek milyenek voltak a lovak, a hely, a táj. Egész jól sikerültek. Ezek után bevittük a lovakat. Megetettük őket, majd elköszöntünk tőlük.<br />
Majd Josh szólt mindenkinek, hogy a körkarámnál gyülekező. Senki nem tudta, hogy miért vagy, hogy mit akar mondani. Tehát elindultunk. Útközben összefutottunk Jasonnel<br />
aki velünk tartott. Már ott volt mindenki. Josh körbe nézett aztán elkezdte a mondandóját.<br />
- Tehát holnap verseny. Szeretném ha mindenkinek jól sikerülne. - mondta. - A nevezéseket leadtam, már senki nem mondhatja vissza. Akikkel ez alatt a négy hét alatt<br />
gyakoroltunk vagyis szinte mindenki egy-két ember kivételével mindenki indul ami azt jelenti, hogy harminchatan. - jelentette ki. - Holnap reggelre mindenkit kérek<br />
az istállóba félhétre. Mivel a mi feladatunk lesz a pályát megépíteni. Miután megcsináltuk körülbelül nyolcra végzünk mindennel tehát utána a megérdemelt finom reggelit<br />
közösen esszük meg. Ez után mindenki elmegy pihenni és fél kilenckor itt találkozunk verseny felszerelésben. Köszönöm a figyelmet holnap találkozunk! Sziasztok. - köszönt el és<br />
az istálló fele igyekezett. Mivel ma nagyon meleg volt a lovakat is a hűs bokszban hagytuk. Mi úgy döntöttünk, hogy négyen a piciket nézzük ahogyan gyakorolnak a holnapi ügyességi versenyre.<br />
Mikor ők végeztek úgy döntöttünk kicsinosítjuk a lovak farkát, és sörényét. Ezzel el is ment az egész délutánunk. Este fele járt. Megbeszéltük, hogy közösen megnézünk egy filmet. Úgy döntöttünk Sam szobájában. Tehát a szobámba mentem lefürödtem felöltöztem.<br />
A tervek szerint az volt megbeszélve, hogy Jason ide jön hatkor és innen indulunk Samhez. Már egy negyed órája készen voltam mikor kopogást hallottam. összeszedtem azt ami kell<br />
kinyitottam az ajtót, üdvözöltük egymást és indultunk is. Oda értünk igaz csak 5 percet sétáltunk hiszen a szobák nincsenek messze egymástól. Sam ajtót nyitott nekünk, a<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3qkUT1IzudXFXb1bHwWe4pr8kqnA0sepblh51loT6HLK1ghCcqB-ygTucptyi_N90PpNDRNFfVa5-X9OdPndomiwTVfxtOFbPvmpCmi8DXAvVIB77av8W7dyG8fSB4M4EMnGq1ItzOhoi/s1600/%C3%A1lmod%C3%B3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg3qkUT1IzudXFXb1bHwWe4pr8kqnA0sepblh51loT6HLK1ghCcqB-ygTucptyi_N90PpNDRNFfVa5-X9OdPndomiwTVfxtOFbPvmpCmi8DXAvVIB77av8W7dyG8fSB4M4EMnGq1ItzOhoi/s200/%C3%A1lmod%C3%B3.jpg" width="200" /></a></div>
lányok már ott voltak, és asszem a filmet is kiválasztották ami az Álmodó című film volt. Mivel hamar végeztünk vele még egy filmet megnéztünk. Az pedig a Hidalgo a tűz<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_tYw-nWB4L2VSNfCpz2f5Adl0eTqO5QUOZlH_R1dMd3EpqDIdcFGHPXNHlh4-hOe2ha8JZ_DGKIgAsE8V8ZAR2t6RUIn_Lgp62pQueBsbkjJskJCR3wIfxPmHiUxlzmXHzLVToWD-gEd_/s1600/hidalgo2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_tYw-nWB4L2VSNfCpz2f5Adl0eTqO5QUOZlH_R1dMd3EpqDIdcFGHPXNHlh4-hOe2ha8JZ_DGKIgAsE8V8ZAR2t6RUIn_Lgp62pQueBsbkjJskJCR3wIfxPmHiUxlzmXHzLVToWD-gEd_/s320/hidalgo2.jpg" width="320" /></a>óceánja volt.<br />
<br />
Végeztünk ezzel is. Még egy picit beszélgettünk aztán mindenki aludni ment hiszen tizenegy óra volt. Elköszöntünk a lányoktól és a szobám fele igyekeztünk. Jason oda kísért.<br />
- Hát akkor jó éjt! - mondta majd megcsókol. Tehát elköszöntünk egymástól. És ő is én én is aludni mentünk. Bementem átvettem a pizsimet és ittam egy pohár vizet. Mivel még<br />
egy picit sem voltam álmos úgy döntöttem megnézem Kalifát és Twistert. Óvatosan belopakodtam az istállóba nehogy megzavarjam valamelyik lovat. Először Twisterhez mentem aki<br />
éppen feküdt. Úgy hogy inkább őt nem is zavartam. Kalifa felé indultam. Ő természetesen tömte a hasát.<br />
- Hát te ilyenkor is eszel? Vigyázz ám az alakodra, holnap nagy nap lesz. - mondtam neki mosolyogva. - Jó éjt Kalifa aludj jól! Pihend ki magad! - majd egy puszit nyomtam az orrára<br />
és indultam vissza a szobába. Ahogy vissza fele mentem zajokat hallottam, kezdtem meg ijedni. Körbe néztem senkit nem láttam. Gyorsabb tempóra váltottam majd befutottam a szobába.<br />
Majd kulcsra zártam az ajtót.Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-67300030498976012522012-12-05T11:33:00.002-08:002012-12-05T11:33:34.197-08:00<span style="color: #ea9999;">Hát nem sok hozzászólást kaptam, aminek nem is nagyon örültem. :( És nem sokan írtátok, hogy legyen e Kalifa szemszögéből rész..ezért úgy döntöttem nem lesz. De itt a rész. :) Szóval jó olvasást. :) ♥</span><br />
<span style="color: #ea9999;"><br /></span>
13.fejezet<br />
<br />
-Mit akar tőlem? Tünnyön el innen. SEGÍTSÉG! -hiába kiabáltam senki nem hallotta meg. Gyorsan befutottam a fürdőszobába amit magamra zártam.<br />
-Azt akarom hogy......- mire befejezhette volna Jason hangját halottam kintről ahogyan betör az ajtón és ordítani kezd.<br />
- Takarodjon vagy külömbe....- és hirtelen csönd lett. Lassan kinyitottam az ajtót. Senkit nem láttam tehát kiléptem. Majd valaki hirtelen elém jött. Sikítva ugrottam vissza a fürdőbe.<br />
- Csak én vagyok, Jason. - mondta nyugtatóan.<br />
- Úristen mit keresel itt? - majd ugrottam a nyakába.<br />
- Én...az most mindegy..Mi volt ez? - kérdezte ijedten és összezavarodottan. Majd leültünk a székekre és mindent elmeséltem. Nagyon féltem ezek után minden kis zörrenéstől is.<br />
- És a férfi hova tűnk mikor te már itt voltál. - kérdezősködtem.<br />
- Nem tudom, csak kifutott az ajtó és közbe engem is fellökött. - felelte idegesen. - Ez nem maradhat így szólnunk kell Joshnak.<br />
- Ne! csak azt ne. - könyörögtem.<br />
- Hát jó de ha még egy ilyen akkor már tényleg szólunk neki! - jelentette ki.<br />
- Hát jó legyen.- feleltem.<br />
- Na öltözz fel aztán menjünk lovagolni. - mondta. Majd felálltunk és ő az ajtó felé indult.- Akkor majd találkozunk. - intett. Amire csak bólintani tudtam.<br />
<br />
*Edzés*<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiXZy47HaB_ILBKttlq_ixBsjL3V10uRgVLnTaM1gHEoB_V1CUv9MrXg0OUmcNJ1Ey7kKLzyQX9IGoYcMMX14O6bdpP1cGkg8-gS4VABxfvB8sYxI4x7O6-WGPc0Hp5z9wdOHZzNS_-un2/s1600/395154_368312796583198_1263362710_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjiXZy47HaB_ILBKttlq_ixBsjL3V10uRgVLnTaM1gHEoB_V1CUv9MrXg0OUmcNJ1Ey7kKLzyQX9IGoYcMMX14O6bdpP1cGkg8-gS4VABxfvB8sYxI4x7O6-WGPc0Hp5z9wdOHZzNS_-un2/s400/395154_368312796583198_1263362710_n.jpg" width="400" /></a></div>
Nagyon ideges voltam és ez Kalifának is feltűnt. De le kellett nyugodnom hiszen ettől ő is ideges lett. A bemelegítésen nem mentünk jól..mindentől megijedt. Két nap múlva verseny, és mi teljesen össze vagyunk omolva Kalifával. Mikor már végeztünk a bemelegítéssel ugrottunk. Majd a vége fele pályát is lovagoltunk. És asszem az idegességnek meg is lett az eredménye. Jó nagyot estem. Mivel kedves Kalifa előre engedett ezért szálltam egy nagyot. Nem lett semmi bajom. Felálltam és leporoltam magamat, majd vissza ültem a nyeregbe. És újra próbálkoztunk. Megint meg állt, de erre már számítottam. Viszont mikor harmadszorra próbálkoztunk már sikerült. és teljesítettük a pályát. Megdicsértem mert végül is megérdemli végig vitt. Sammal lesétálttuk a lovakat. Ők Nagyon jó formában voltak. Remélem jól mennek majd versenyen is. Leszálltunk a lovakról és bevittük őket.<br />
Mikor már Kalifa a bokszban állt. Adtam neki egy almát amit nyugodtan el is rágcsált. Aranyos volt. Majd Sam oda állt elém és kihívott a karámokhoz. <br />
<br />
- Mi van veled Amy? - kérdezett idegesen. - Sosem voltatok ilyen rossz formában.<br />
- Hát nekünk is vannak rossz pillanataink. - feleltem, nem akartam szegényt ilyennel terhelni verseny előtt.<br />
- Hát jó. - felelt majd csöndben maradt. Majd 10 perc után megszólaltam.<br />
- Na jó..nem tudom azt megcsinálni, hogy pont neked nem mondom el. - már sírtam<br />
- Hallgatlak. - felelt. Aztán elmeséltem neki az egészet.<br />
<br />
- Uram atyám Amy! - ijedt meg ő is.<br />
- Na jó hagyjuk is, mert rosszabb lesz - inkább menjünk vissza a lovakhoz. Majd bólintott. Gyorsan szedtem füvet Kalifának aztán mentünk hozzájuk. Egész délután velük voltunk. Samnak sikerült elterelni a gondolataimat a reggeli történtekről. Aminek nagyon örültem. Mikor a bokszokban álltunk a lovakkal Jason termett ott mellettem. - Felülök Twisterre gyere ki te is. - mondta. Erre csak bólintottam. Aztán indultam is.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNUhMcHF_3fm3kQezV4ESfOtbSI7HAZ0seF8dZck5b18w5RKMbce4LEmcPs-3boZS4XzjlYKaJJ86gB1QALiwvC9hQQLidnhMN7oLw8Cm18YpHx1bzBjZ6ZzAxsUrSCtFGjgrhLDoRPPfE/s1600/whfis.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="264" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNUhMcHF_3fm3kQezV4ESfOtbSI7HAZ0seF8dZck5b18w5RKMbce4LEmcPs-3boZS4XzjlYKaJJ86gB1QALiwvC9hQQLidnhMN7oLw8Cm18YpHx1bzBjZ6ZzAxsUrSCtFGjgrhLDoRPPfE/s400/whfis.jpg" width="400" /></a></div>
mire én kiértem a bokszból Jason már lóháton is volt. Ők a szokásos formájukat hozták. Nagyon jól mentek. Ők is ugrottak hiszen nekik is készülni kellett versenyre. Mivel én is indulok vele nekem is fel kellett ülni rá. Mivel nap végére nyugodtabb voltam már egész törhetően lovagoltam. Az ugrás is ment most. kb 120 cm-ig ugrottunk vele..nem sokat. - Végeztünk. - szólt Josh. -Rendben. - majd megdicsértem és már csak sétáltam vele.<br />
<br />
Bevittem a bokszba és neki is almát adtam. Twister is nagy élvezettel majszolta. Mivel a nap hosszú volt el is fáradtam ezért Sammal úgy döntöttünk, hogy aludni megyünk. Hét óra lehetett mire bementem a szobámba. Nagyon féltem ott egyedül. Gyorsan lefürödtem és az ágyba bújtam mikor valaki kopogott. Megijedtem. Mivel volt egy kis ablak ezért kinéztem hátha látni lehet hogy ki áll ott. De nem jártam sikerrel. Ezért az ajtóhoz álltam.<br />
- Ki az? -kérdeztem félénken.<br />
- Jason. - felelte. Ajtót nyitottam, beengedtem és újra bezártam.<br />
- Hát te? - kérdeztem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_vRQrXFaLpqM30axlz81KYK_8kMF4P40WdGfgLOjwkalEz-xqr-HjV8WmBKcR48gOEhygl4Bclsg4zJIFyfqbFZEUj5ZhzUwUH3cy_U7xxnpVP5ly_iBQr2yhCiJvNWEVR_U5O0-gpKEP/s1600/popkorn.pl_fotografia_212902_large.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh_vRQrXFaLpqM30axlz81KYK_8kMF4P40WdGfgLOjwkalEz-xqr-HjV8WmBKcR48gOEhygl4Bclsg4zJIFyfqbFZEUj5ZhzUwUH3cy_U7xxnpVP5ly_iBQr2yhCiJvNWEVR_U5O0-gpKEP/s200/popkorn.pl_fotografia_212902_large.jpg" width="133" /></a></div>
- Csak szerettem volna tudni, hogy jól vagy e. - válaszolt közbe a földet kémlelte.<br />
- Hát jobban..de még mindig félek. -<br />
- Nem kell ne aggódj, majd megoldódik, de én szerintem hagylak is. Majd holnap Találkozunk Szia és jó éjszakát. - ezzel elindult az ajtó felé.<br />
- Jason várj! - szóltam utána. - Maradj! Ezzel vissza jött és közelebb húzott magához.Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-87662646346217929962012-10-19T12:45:00.001-07:002012-10-19T12:47:07.948-07:0012.fejezet<br />
<br />
Reggel arra keltem, hogy valaki kopogtat az ajtómon. Nyolc óra volt. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és ajtót nyitottam. -Jó reggelt! - köszönt Jason. Amint megláttam, hogy ő az bevágtam előtte az ajtót. -Nem hiszem el. - motyogtam magamba, majd megint a sírás kerülgetett. De nagy nehezen visszatartottam. Aztán mikor a fürdő felé tartottam megint kopogást hallottam. Úgy gondoltam, hogy Jason az, de nem. -Amy! nyisd ki! Sam vagyok! - mondta miközben kopogott. Most kivételesen futottam az ajtó felé. Kinyitottam az ajtót és Sam nyakába ugrottam és kitört belőlem a sírás. -Na mivan? Hallod Amy? figyelj rám! - kiabált! Nagy nehezen abba hagytam a sírást, és elmeséltem neki mindent. De lassan már készülni kellett mert mindjárt edzésünk lesz. Gyorsan össze szedtem magamat és már indultunk is. A bokszok felé tartva Sarahval és Janevel találkoztunk szóval már négyen siettünk a lovakhoz. Beérve a lovardába Jason és Sandy röhögcsélését hallottuk szóval elfordultunk. Jason észrevett úgyhogy oda jött, de nem voltam rá kíváncsi.<br />
-Amy mi volt a bajod? - kérdezte<br />
-Hát csak gondolkozz el rajta, hogy mit tettél aztán utána gyere csak. - majd bementem Kalifához.<br />
- Amy jössz? - szólalt meg Sam.<br />
-Hova? - kérdeztem vigyorogva<br />
-Tudod a lóra nyereg meg kantár is kell. - felelt nevetve.<br />
- ó tényleg - akkor menjünk. - nevettem<br />
Mikor elindultunk a nyeregért Josh kiabált utánunk.<br />
- Lányok! -<br />
- Igen? - fordultunk meg<br />
- Ma új feladatokat csinálunk amihez nem kell nyereg szóval csak kantárt,ínvédőt és bokavédőt tegyetek a lovakra. -<br />
-őő rendben- mosolyogtunk<br />
-úgyis tetszeni fog - vigyorgott majd sarkon fordult és elment.<br />
Tehát fogtuk a cuccokat amiket felsorolt és mentünk vissza a lovakhoz. Kalifa kicsit fúrcsálta a dolgot.<br />
<br />
*edzés*<br />
A felszállás nem ment olyan gördülékenyen. Egyébként Kalifa nagyon kényelmes volt még szőrén is legalább is lépésben. Elkezdtünk ügetni és szerintem nem is volt olyan rossz. A vágta pedig nagyon jó volt, élveztem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV-h0xj5dwbo9Dwu1hTyNmTHvhSjguriAWlbY_DS119bL-PR-5eC1BhVc1YxEknj31gogokqxto4C8VLVviMKblIVWS0PaksbGogDW0BAgjokdOX2HCbr42Ktd-I6Lm20zHucKdUWOT6b0/s1600/fhffhf.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiV-h0xj5dwbo9Dwu1hTyNmTHvhSjguriAWlbY_DS119bL-PR-5eC1BhVc1YxEknj31gogokqxto4C8VLVviMKblIVWS0PaksbGogDW0BAgjokdOX2HCbr42Ktd-I6Lm20zHucKdUWOT6b0/s320/fhffhf.png" width="320" /></a></div>
-Gyertek egyszer rá erre az x-re. - mondta Josh. Mi megegyeztünk a sorrendbe és már ugrottunk is. Már régóta lovagolok de még soha nem ugrottam szőrén. Ezek szerint itt az alkalom. Beugrattam vágtába Kalifát majd az x felé lovagoltunk. Sikeresen teljesítettük, és a többiek is. Eközben a pályára ért Sandy és Jason. Majd Josh be ment az istállóba majd 15 perc múlva ős is vissza jött egy lóval. -Gyertek! - kiabált a pálya széléről mi követtük őt.<br />
<br />
Egy tóhoz vitt minket ahol a lovakkal úsztunk. Elmondhatatlanul jó volt. Szerintem mindenki élvezte. Még a lovak is. Kalifa először megnézegette de aztán végül is belement és a végén már tetszett is neki. Haza fele menet éreztem valaki tekintett rajtam. Mivel Sandy elől volt Joshal beszélgetett és Jason nem volt körülötte gondoltam, hogy ő az. És hát milyen igazam lett.<br />
-Amy! ezt nem csinálhatod örökre...egyszer úgyis meg kell bocsájtanod. - magyarázta.<br />
-De igen is csinálhatom és nem nem kell! - majd előre ügettem.<br />
<br />
Haza érve jutalom falatot adtam Kalifának. Elköszöntem tőle és kapott egy jó nagy puszit is. Aztán fáradtan haza döcögtem. Az első dolgom a fürdés volt mivel a tó vize nem a legtisztább volt. És hát mindenem olyan lett. Tehát gyorsan lefürödtem, hajat mostam. Mikor végeztem felkaptam magamra egy rövid gatyát és egy hosszú ujjú pólót. Majd kopogtattam. - Hirtelen milyen fontos ember lettem. - gondoltam. Tehát az ajtó felé vettem az irányt és kinyitottam, megnézni sem volt időm, hogy ki az hiszen az a személy hirtelen beugrott az ajtón és magunkra zárta azt.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<span style="color: #e06666;">Sziasztok! először is bocsi a késésért. :$ másodszorra ped</span><span style="color: #e06666;">ig kommentbe írjátok le, ha szeretnétek Kalifa szemszögéből is egy részt. Tudom kicsit furcsa, hogy ló szemszögéből de szerintem jó. De ti döntsétek el! szóval kommentbe a válaszokat. ♥! ^^</span>Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-78629440558453936402012-09-12T12:24:00.001-07:002012-09-12T12:24:22.930-07:00<br />
11.fejezet<br />
<br />
Én kint maradtam a pályán egyedül a kettő lóval. Miután Sandyt elvitték Jason vissza jött a pályára és felüld De Javu-re. Úgy döntött, hogy meg ugorja azt a pályát amit Sandy "félbe hagyott". Én is vissza ültem Kalifára , de én már csak léptem. Figyelmesen néztem ahogyan a ló engedelmeskedik Jasonre. Miután kicsit összeszoktak vágtázni kezdtek majd egy pár x-et megugrottak egy kis pihenés és jött a pálya. De Javu remekül teljesítette. - Csak egy tapasztaltabb lovas kell rá és remek ló lesz belőle. - mondta Jason vigyorogva. Én csak bólogattam és mosolyogtam. Lesétáltattuk a lovakat majd bevittük őket az istállóba. Miután Kalifát leszereltem és betettem a bokszba bementem Josh-hoz megkérdezni mivan Sandy-val.<br />
- Sandy hogy van? - kérdezősködtem.<br />
- Hát nem egészen...agyrázkódásra gyanakszom. - felelte. Csak bólintottam és az ajtó felé léptem. Mikor az ajtón kiléptem Jasont láttam magam előtt. Kicsit felém lépett majd megölelt. 5 percig szótlanul öleltük egymást. Egyszer csak megszólalt.- Gyere! - majd megfogta a kezem és húzni kezdett. Twister bokszához mentünk. Én csak kérdőn néztem rá. Aztán Jason csak egy vigyort ejtett felém majd megfogta a kantárt és feltette Twisterre. Megint megfogta a kezem és a kantárszárat és kimentünk a pályához. Majd felszállt és utána én is.<br />
- Kapaszkodj - mondta mosolyogva<br />
- Hova megyünk? - kérdezősködtem.<br />
- Majd meglátod - és a karámok felé vettük az irányt.<br />
<br />
Fél óra séta után Jason bejelentette, hogy megérkeztünk egy gyönyörű hely volt. Egy kis tóval a közepén és sok virággal. Leszálltunk Twisterről őt kikötöttük egy fához mi pedig leültünk a fűbe. Körülbelül egy órát kint voltunk és indultunk haza. Ez alatt az egy óra alatt jobban megismertem és ő is engem. Nagy nehezen felkeltünk a fűből. Mikor már haza fele lovagoltunk Jason megszólalt.<br />
- Este nem lenne kedved sétálni? - teljesen komoly arccal kérdezte.<br />
- De - egyszerűen válaszoltam.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZELBOgvAVUkeZ0wHD4GNC5WIKOLj_dNX56pqbtG8e1c6Bi6CKS5ZltgHhFikq5YkBju06HprpGg56PQRIWFFdoec4lUejyv9XcFN9OtQSmdh7954vkyq2cAu6YVLn04EUzEzMJO3WfDK0/s1600/hebfrenf.PNG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="196" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZELBOgvAVUkeZ0wHD4GNC5WIKOLj_dNX56pqbtG8e1c6Bi6CKS5ZltgHhFikq5YkBju06HprpGg56PQRIWFFdoec4lUejyv9XcFN9OtQSmdh7954vkyq2cAu6YVLn04EUzEzMJO3WfDK0/s320/hebfrenf.PNG" width="320" /></a>Vissza érve a lovardába Sandyt láttuk meg előttünk. Jason gyors lepattant a lóról és oda szaladt hozzá. Először csak kérdezősködött, hogy hogy van utána pedig már össze vissza kísérgette a lovardába. Twisterrel még egy picit sétáltam aztán leszálltam és bevittem a bokszba. Egy jutalom falatot adtam neki. Ezek után nem voltam senkire sem kíváncsi tehát fogtam magam vissza mentem a szobámba, lefürödtem,fel vettem egy pólót és befeküdtem az ágyba majd sírni kezdtem.<br />
Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-83237115508508056582012-09-10T09:24:00.000-07:002012-09-11T12:10:24.933-07:00<span style="color: #e06666;">Nagyon-nagyon sajnálom, hogy eddig nem hoztam..csak hát nem jutottam 1-ről a 2-re. :S de most itt van a rész..nem is húzom tovább az időt jó olvasást. :) <3 xx</span><br />
<div>
<span style="color: #e06666;"><br /></span></div>
<div>
10.fejezet - </div>
<div>
<br /></div>
<div>
Szeretlek! - nyögte ki. Én csak bambultam és semmi nem jött ki a számon. Persze szeretem Jasont meg minden, de úgy gondolom, hogy még nem igazán ismerem....ezek játszódtak le a fejemben. Aztán gyorsan kinyögtem valamit. </div>
<div>
- Én is, de nem - mondtam csalódottan hiszen erre vártam, hogy kinyögje nekem. Közben Jason értetlen fejet vágott felém.</div>
<div>
- Értem, de mégis miért nem? -kérdezte csalódottan. </div>
<div>
- Mert még nem ismerjük egymást eléggé. - röviden válaszoltam. Ő csak lehajtotta a fejét és a földet kémlelte szemeivel majd elengedte a kezeimet. Egy darabig feszült csend uralkodott. De megszólaltam hiszen nem állhatunk itt egész éljel úgy hogy nem szólunk egymáshoz sem.</div>
<div>
- Attól, hogy még nemet mondtam az még nem azt jelenti, hogy ez végleges. - erre a mondatra felkapta a fejét. </div>
<div>
- Vagyis akkor? - kérdezte reménykedve. </div>
<div>
- Ha jobban kiismerlek ebből a nemből lehet még igen is. - erre elmosolyodott, de nem válaszolt rá semmit. Majd ezek után elköszöntem tőle és aludni indultam. </div>
<div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
****</div>
<div style="text-align: left;">
Ma reggel 8-kor ébresztett az ébresztőm. Felkeltem és elintéztem a szokásos reggeli teendőimet. Fogmosás,fürdés...stb. Fél kilencre készen is voltam. Felvettem a lovaglócipőm és már is a körkarám felé vettem az irányt ahol Sam már várt engem. </div>
<div style="text-align: left;">
- Jó reggelt - köszönt mosolyogva</div>
<div style="text-align: left;">
- Neked is. - feleltem. </div>
<div style="text-align: left;">
- Indulhatunk? - kérdezte. </div>
<div style="text-align: left;">
- Persze mehetünk. Miután felállt a kispadról a lovarda felé vettük az irányt. Mivel a lovak kint voltak a karámban kisétáltunk értük és bevezettük őket, közben beszélgettünk,röhögcséltünk. Mielőtt elkezdtük volna a nyergelést Josh jött oda hozzánk. </div>
<div style="text-align: left;">
- Sziasztok lányok! - köszönt nagy mosollyal az arcán. </div>
<div style="text-align: left;">
- Szia Josh! - köszöntünk együtt. </div>
<div style="text-align: left;">
- Lányok mától kettes csoportokban lovagoltok. Sam te lovagolsz Sarah-val. Amy te pedig Sandy-val. </div>
<div style="text-align: left;">
- Hogy mi?! - éppen kiakartam nyögni de Sam befogta a számat a kezével majd megszólalt. </div>
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMilWYVbqTeCwhlLO1YA1e5Ja41LJVL-Wh1rV2uKPgnhHLEjHhyYT6ob2zGd_Ed1qgZMfct7eY6K3D_91_tggVZR3gDmfrCQI7ufN4WrSbKWuRvr9hzWOn4BHTDP0JkFYJ3PoETC7euLK2/s1600/Kalifaa..PNG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="171" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMilWYVbqTeCwhlLO1YA1e5Ja41LJVL-Wh1rV2uKPgnhHLEjHhyYT6ob2zGd_Ed1qgZMfct7eY6K3D_91_tggVZR3gDmfrCQI7ufN4WrSbKWuRvr9hzWOn4BHTDP0JkFYJ3PoETC7euLK2/s320/Kalifaa..PNG" width="320" /></a>- rendben, oké Szia Josh! - beszélt össze-vissza. </div>
<div style="text-align: left;">
- jól van lányok Sziasztok! - nevetett majd elhagyta a lovardát. </div>
<div style="text-align: left;">
- Na nyugodj meg! Egy órát csak kibírsz vele - mondta elég viccesen. </div>
<div style="text-align: left;">
- Jó oké - majd megölelt. Aztán indultam nyergelni. Közben megérkezett Sandy is...</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
*Edzés</div>
<div style="text-align: left;">
Már a melegítés végén jártunk. Kalifának egész jó napja volt. Viszont Sandy-nak és a lovának nem nagyon. Egyébként nem változott a modora. Mikor szembe jött velünk pofákat vágott de hát nem baj, ha neki jól esik. Amúgy sem vele kellett foglalkoznom. Josh edzés elején bejelentette, hogy hétvégén versenyt rendeznek a lovardába és szeretné, ha a táborosok indulnának. Ezen a héten gyakorolunk. Mindenki a "saját" lovával indul vagyis én Kalifával. Nagyon örültem neki, de kicsit izgultam is hiszen neki ez lesz az első versenye kíváncsi vagyok már, hogy hogyan fog viselkedni a sok ismeretlen ló között. A pihenés után jött a járóiskola aztán az x-ek majd a meredekek és végül az oxerek. Kalifa csak úgy repült, de nagyon élveztem. Sandy-nak tényleg nem való ez a ló. Nem nagyon megy nekik. Az x-ek nagyjából mentek nekik a meredekek kevésbé és az oxerekre pedig vitte és néha még messziről is elugrott, de Sandy fent maradt. Amíg megugrott még pár oxert Jasont láttam meg a pálya szélén nagy mosollyal az arcán köszönt oda nekem és megkérdezte, hogy hogyan megy ma Kalifa. - Remekül- feletem, többre már nem volt időm, mert ezek után egy kisebb pályát mentünk amit én kezdtem.Egy méter körül lehetett és 10 darab ugrásból állt. Mikor leérkeztünk az utolsó ugrásról kicsit előre lovagoltam Kalifát és megveregettem a nyakát. </div>
<div style="text-align: left;">
- Ma nagyon ügyes voltál! - suttogtam oda neki miközben megdicsértem. - Sandy te jösz. - szólalt meg Josh.</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy2ISKmR_SQGEck6gj8spv9FKRmlgY9OKFzfr0SRTy-97uDzYJFawVR8Ot5s6urM_rMFArrnCNM5aCh0-28alPyZQ6tYL9P837sRgA5nnfrR2xpcxJCyfEcxHWWh7lYOOqLmTC72a-0WLA/s1600/sandy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhy2ISKmR_SQGEck6gj8spv9FKRmlgY9OKFzfr0SRTy-97uDzYJFawVR8Ot5s6urM_rMFArrnCNM5aCh0-28alPyZQ6tYL9P837sRgA5nnfrR2xpcxJCyfEcxHWWh7lYOOqLmTC72a-0WLA/s320/sandy.jpg" width="320" /></a>Közben én Jason felé vettem az irányt és beszélgetni kezdtünk miközben Sandyt néztük. Első ugrás egész jó a második nagyon jó volt a harmadik már nem annyira a negyedik már messziről volt és az ötödiket pedig már nem vállalta be a ló és megállt amire Sandy nem számított és lesett. Be kell valljam nagyon sajnáltam. tehát gyors ügetésben indítottam Kalifát és oda igyekeztünk hozzájuk. A ló elszaladt ezért Josh utána küldött. Leszálltam a lóról és utána mentem majd megfogtam. Vissza vezettem hozzájuk. Sandy nagy nehezen feltápászkodott. A feje nagyon fájt ezért inkább nem ült vissza hanem bevitték az irodába. Gondolom az apját vagy az anyját hívták mert tíz percet sem kellett várni de már itt voltak érte és az első út a kórházba vezetett. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-88989463272541353222012-07-27T07:35:00.002-07:002012-07-27T07:35:31.403-07:009.fejezet - "randi"<br />
<br />
Felnéztem, és kit láttak szemeim? Sandyt. Nem örültem neki, nagyon nem. Gondolom akart valamit csak nem kezdett bele ezért én kérdeztem.<br />
- Mit akarsz? - tettem fel a kérdést, még jó hangulatban voltam.<br />
- Ezt! - felemelte az egyik lábát és homlokon rúgott. Erre viszont már felkaptam a vizet. Legszívesebben ugyan ezt tettem volna vele. Mikor már a medencéből másztam ki, hogy pofon csapjam Jason, Jane, Sam és Sarah húztak vissza. Ezután már csak Jason fogott és át vitt a medence másik végébe a lányok kíséretével.<br />
- A fejed nem fáj? - aggódott Sarah.<br />
- Megmaradok. - közöltem mosolyogva.<br />
- Hogyan juthatott ilyen az eszébe? - morgott Jason.<br />
- Ezen ne csodálkozz, hisz bolond. - motyogta Sam.<br />
- Jól van legalább most ne foglalkozzatok ezzel, Légyszi - könyörögtem nekik, de bele egyeztek. A nap hátra lévő részében ettünk, ittunk, úsztunk, röhögtünk, és még sok mást csináltunk. Én nagyon élveztem, bár a homlokom kicsit fájt Sandynak köszönhetően, de még így is jó volt. Mivel már este fél hét lett kiszálltunk a medencéből és a helyünkre mentünk, majd vártunk, hogy egy kicsit megszáradjunk aztán átöltöztünk. Mire végeztünk és össze szedtük a cuccainkat már hét óra lett. Siettünk a bejáratoz mert 19 órára ott kellett lenni. Egy perc késés nem volt olyan nagy szám, sőt nem is mi voltunk az utolsók. Lassan mindenki megérkezett úgy hogy a kisbusz felé vettük az irányt. Josh megszámolta az embereket, mivel mindenki megvolt ezért beszálhattunk és elfoglalhattuk a helyünket. Öt perc után már indultunk is haza. Szinte az egész busz aludt úgy hogy fogtam a telefonom bedugtam a fülhallgatót és zenét hallgattam és nem sokára én is aludtam.<br />
<span style="background-color: white;"> ****</span><br />
<span style="background-color: white;">Az út utolsó tíz percében már fent voltam ahogyan a mellettem ülő Jason is. </span><br />
<span style="background-color: white;">- Jó reggelt! - mondta nevetve. </span><br />
<span style="background-color: white;">- neked is - köszöntem vissza majd nyújtóztam egyet. </span><br />
<span style="background-color: white;">- Bocsi, hogy felhozom, de tudod amit a cetlire írtam - várt egy picit majd újra bele kezdett. - Szeretném, ha eljönnél. </span><br />
<span style="background-color: white;">- Elmegyek. - feleltem mosolyogva. Látszott rajta, hogy boldog a válaszom miatt. </span><br />
<span style="background-color: white;">- Rendben akkor este tíz kor Twister boxa elött várlak, ha lehet ne vegyen észre senki. - erre már csak bólintottam. Lassan már megérkeztünk a lovardához. Miközben szálltam le a buszról valaki megfogta a kezem és vissza húzott, valahogyan érezem, hogy ő az. </span><br />
<span style="background-color: white;">- Akkor ne feledd! - figyelmeztetett. Én megint szótlan maradtam és csak a fejemmel biccentettem. Elengedte a kezemet és megint a szobánk felé vettük az irányt. Gyorsan bementem, letettem az ágy mellé a strandos cuccaimat és mentem vissza Kalifához. Mivel tíz óráig még bőven volt időm megkértem Josht, hogy had vigyem ki sétálni. Megengedte, kivezettem a boxból, kikötöttem és egy kicsit kicsinosítottam és indultunk is kifelé. Gondolkoztam, hogy hova is mehetnénk, de szembe jutott, hogy a karámok mögött van egy nagy rét, ezért úgy döntöttem, hogy oda megyünk. Mikor elsétáltunk el ló mellett Kalifa szépen kihúzta magát és az orrát is fenntartotta. Néha-néha még oda is nyerített dicsekedve. Nagyon nagyra van magával ez a ló. Végül is engem ez sosem zavart, nagyokat nevettem rajta. Meg hát így szerettük legalább is én. Kiértünk a karámoktól és már is a réten voltunk. Nagyon szép hely volt abba biztos voltam.Kinéztem magamnak egy jó helyet, leültem a fűbe és néztem ahogyan Kalifa legel. Azt vettem észre, hogy ez ló egyre közelebb jön hozzám. Gondoltam kicsit "fogócskázok" vele. Tehát gyors felpattantam és futni kezdtem. Először csak nézett, hogy "mit akar ez a lökött?" de aztán vágtázni kezdett utánam. Miután utol ért úgy gondoltam megfordulok. - Csak nem vágtázik el - gondoltam. Inkább csak befékeztem hirtelen és utána fordultam vissza. Ő ezt észre vette és ügetett vissza én közbe leültem , majd tőlem pár méterrel megállt és legelt tovább. Az órámra pillantottam ami fél nyolcat mutatott ezért megfogtam Kalifát és és vissza fele sétáltunk. A karámokhoz érve eszembe jutott valami amit mindig is szerettem volna kipróbálni csak nem volt rá alkalmam. Tehát vissza fordultunk és felpattantam Kalifára, majd beugrattam vágtába. Körülbelül a rét feléig el vágtáztunk. Nagyon jó volt. - Ilyet nem utoljára csináltunk - mondtam neki és közbe megveregettem a nyakát. És megint oda értünk ahonnan vissza fordultunk: a karámokhoz. Itt már leszálltam majd adtam egy jó nagy puszit Kalifának. Aztán sétáltunk vissza. </span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white;">Bevezettem a boxba. A kötőféket levettem róla, vissza akasztottam a helyére és jutalomfalatot adtam neki és elköszöntem tőle. Aztán már mentem is vissza. Mikor beléptem a szobámba az órára pillantottam és már nyolc óra volt. Fáradt voltam úgy hogy beállítottam az ébresztőmet és befeküdtem az ágyba és kb öt perc múlva aludtam. </span><br />
<span style="background-color: white;"> ****</span><br />
Fél tíz kor keltem is a telefonom csörgésére. Szóval kiszálltam nagy nehezem az ágyból és bementem a fürdőszobába. Gyorsan megmostam az arcomat és a fogamat. A hajamat copfba kötöttem, hogy nézzen ki valahogy. Majd ezek után felvettem a cipőm és indultam. Mikor oda értem Twister boxához ő már ott várt. Elindult felém és köszönt.<br />
- Szia Amy! - Szia - köszöntem vissza.<br />
- Na?- kérdeztem<br />
- Mit na? - nevetett.<br />
- Hát hova megyünk vagy itt maradunk? - érdeklődtem.<br />
- Gyere! - majd megfogta a kezemet és húzni kezdett.<br />
<br />
A karámok elejéhez vezetett ahol egy nagy fa volt. Az alatt álltunk meg. A kezemet még mindig fogta. Majd oda nyúlt a másikért is, és bele kezdett a mondandójába.<br />
- Amy.....hát...őőő...tudod....már sokszor próbáltam elmondani, de ....hát ..őő.. - mondta elég idegesen<br />
- Nyögd már ki Jason!Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-1591034330139293952012-07-10T13:23:00.002-07:002012-07-10T13:23:45.273-07:00<span style="color: #ea9999;">Bocsi a késésért. :$ ..most egy darabig sajnos nem lesz mert nem leszek itthon de amint haza jöttem akkor bepótolom egy jó hosszú résszel. :)♥ xx.</span><br />
<span style="color: #ea9999;"><br /></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi12o8AEpm9NRTpXS6tzLVDty5l0ZMBrn2pXFFgM-kdaraUfOo25M3sSETmOMaV9v3YrBqjY0zYqu8lcxZgm_ombwCkO6jI-aKzqNWJazBV6Kt9hZ8CjJ4lKjD-0Lf6RaSztJhGvFU68I9g/s1600/ruha.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="210" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi12o8AEpm9NRTpXS6tzLVDty5l0ZMBrn2pXFFgM-kdaraUfOo25M3sSETmOMaV9v3YrBqjY0zYqu8lcxZgm_ombwCkO6jI-aKzqNWJazBV6Kt9hZ8CjJ4lKjD-0Lf6RaSztJhGvFU68I9g/s320/ruha.jpg" width="320" /></a></div>
8.fejezet - a terep<br />
<br />
<span style="background-color: white;">Mielőtt</span> elindultunk volna Josh megállította a sort. A nevemet kiabálta előről. -Amy te menj a legvégére, Jasonnel fogtok vigyázni, hogy senki ne vesszen el és ne maradjon le. - mondta vigyorogva. Én csak egy bólintással válaszoltam., majd a sor végére léptettem Kalifával és közbe megsimogattam a nyakát. -Hát ez remek! pont egy olyan mellé tesz akire most éppen nem vagyok kíváncsi. - gondoltam. Közbe Jason és Twister mellé álltam Kalifával. Most már tényleg elindultunk. Egy darabig a kínos csend uralkodott köztönk, aztán megszólalt.<br />
- Eddig hogy tetszik a tábor? - kérdezte mosolyogva.<br />
- Nagyon tetszik eddig. - próbáltam kedves lenni.<br />
- Ennek örülök, és Kalifa? - érdeklődött.<br />
- Imádom - jelentettem ki. Erre csak rám mosolygott. Aztán megint eljött a kínos csend. Közbe gondolkoztam, hogy nem is kéne vele bunkóznom. Hiszen nagyon aranyos és kedves. Tehát adok egy esélyt. Megint megszólalt, de onnantól már egyikőnknek sem állt be a szája. Az egész terepet végig beszélgettük és röhögtük. Szóba jött minden: a gyerekkorunk, az első lovaglások, esések...stb. Egyébként Kalifa terepen kicsit hisztisebb volt. Mikor kiértünk a rétre akkor nagyon menni akart, de nem volt gond, mert ezt is megoldottuk. Szóval és még szeretnék vele menni. Mikor már haza fele mentünk már teljesen nyugodt volt, hosszú száron sétálgattam vele. Az utolsó tíz percet végig léptük, és amikor haza értünk akkor Kalifa egy hangos és hosszú nyerítéssel jelezte, hogy megérkezett. Jasonre néztem és kitört belőlünk a röhögés, majd meg veregettem a ló nyakát. Besétáltunk a pályára, leszálltunk és bevezettük a lovakat az istállóba. Majd a szokásos, leszerelni őket és betenni őket a boxba. Mivel imádom ezt a lovat ezért egy kis jutalomfalatot és almát adtam neki. Mikor hátráltam ki Kalifától valaki hátulról megfogta a derekamat, nagyon meg ilyedtem ezért sikítva fordultam meg. Ki más lehetett volna mint Jason. A szám körülbelül tíz centire volt az övétől, úgyhogy gyors elkaptam a fejem és kimásztam a karjaiból.<br />
- Bocsi Amy! - kiskutya szemekkel kért bocsánatot.<br />
- Semmi gond! , de azért ne csinálj belőle rendszert - mosolyogtam.<br />
- Nem csinálok! amúgy Josh mondta, hogy szóljak mindenkinek, mert strandra megyünk és úgy gondoltam neked szólok élősszőr. - magyarázta.<br />
- És hogy érdemeltem ki ezt a megtiszteltetést, hogy nekem szólsz élősszőr? - kérdeztem röhögve.<br />
- Mert te lassan készülsz el - már szinte a földön fetrengtünk a nevetéstől.<br />
- Igen? - kérdeztem. Ez esetben, ha harc hát legyen harc. - és elkezdtem csikizni. Úgy érzem rosszul tettem mert erősebb volt nálam, de ilyenkor már mindegy volt. Lefogott, és onnantól már én kaptam a csikizésből. Aztán gyors mozdulattal kicsúsztam a kezei közül. Majd ezután Kalifa a box ajtót rugdalta. Milyen egós "lovam" van, ha nem rá figyelek/figyelünk vagy nem ő van a középpontban akkor már világvége van. - gondoltam magamba. Ezért kifutottam az almafához letéptem egy álmát és bevittem neki. Figyelte minden mozdulatomat. Mikor látta, hogy valami van a kezembe fújtatni kezdett és dörömbölni. Szépen oda nyújtottam neki az almát. Mikor elvette letette a földre felemelte a fejét és kilökött a boxból. - Kalifa szégyelld magad! - Kiabáltam rá és közbe elvettem tőle az almát és megint oda adtam neki, majd elvette és elfordult tőlem.<br />
- Egoista - Jasonnel egyszerre mondtuk.<br />
- Na megyek, szólok a többieknek is. Fél kettő, körkarám.....és készülj el szia! - mondta nevetve, amire én csak intettem neki. Kedves Kalifa végzett az almával úgyhogy már bemehettem hozzá. - Na mi van hiszti király? ilyenkor már haver vagyok igaz? - beszéltem hozzá nevetve. Amire ő csak felhorkantott. - Na szia Kalifa este még benézek - aztán egy puszit kapott. kimentem a boxból és az istállóból, majd a szobám felé vettem az irányt.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvzWkW2WUgnarIY9SrNTakcO_pbl9h1fXD3bte-zIF_foxYHWs2wHTKCEXU4wJgwRo4961dMdjdrmgmrVjYS3wRD5smFojpN0IFFXA1Ke-7xjfnSxbzcTSbzDo0-te71_hIvxe6_jHpX8F/s1600/f%C3%BCrd%C5%91ruha.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="214" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvzWkW2WUgnarIY9SrNTakcO_pbl9h1fXD3bte-zIF_foxYHWs2wHTKCEXU4wJgwRo4961dMdjdrmgmrVjYS3wRD5smFojpN0IFFXA1Ke-7xjfnSxbzcTSbzDo0-te71_hIvxe6_jHpX8F/s320/f%C3%BCrd%C5%91ruha.jpg" width="320" /></a>Bementem és az órára pillantottam háromnegyed egyet mutatott. - Úristen Jasonnek igaza volt! - magyaráztam magamnak. Tehát, hogy ne legyen igaza ezért gyorsan ledobtam a ruhám és lezuhanyoztam. Utána fogat mostam, kiválasztottam a ruhámat és a bikinimet is. Mivel hamar elkészültem a hajamra is volt idő, úgyhogy még azt gyorsan kontyba kötöttem. Mire megint az órára néztem már 13:20 volt, ezért elindultam. A karámnál már ott voltak a lányok. Leültem melléjük köszöntem és ők is. Majd bele kezdtünk a nagy tracsparty-ba. Most igazából az új csődörről beszéltünk. Nagyon szép sárga volt. Viszont kicsit őrült volt, de ezen nem csodálkoztam hiszen mén. Lassan megérkeztek a többiek is, és már indultunk is. Egy kisbusszal mentünk odáig. Az út negyed órás volt, hamar ott voltunk. Főleg, hogy Sammal ültem és mi sosem untatjuk egymást. Gyorsan kiugrottunk a kocsiból és emint meg láttuk, hogy hova jöttünk egyből a vízbe kívántam magam. Úgyhogy Josh megvette a belépőket, amint megkaptuk már futottunk be. Kerestünk egy helyet, lepakoltunk, átöltöztünk és megrohamoztuk a vizet. Sokszor gondoltam Kalifára és a többi lóra, hogy milyen rosz lehet nekik otthon a melegbe. Talán őket is elvihetnénk úszni egy tóba, holnap beszélek Josh-al. Remélem meg engedi.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRvSK3SGoAKsgNwa9-99oIn_JPpwueKKTbdHrFCvPn2ZvuMYQM27XMuYE0Fs79ftV6Kc3DItiuL67UNEIy2xy9Jxw6FKv19NGeJUl7KRQewL1wd7uy0PvBfMrQa4XXB5896Q0wVOMSCvG8/s1600/strand.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="149" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRvSK3SGoAKsgNwa9-99oIn_JPpwueKKTbdHrFCvPn2ZvuMYQM27XMuYE0Fs79ftV6Kc3DItiuL67UNEIy2xy9Jxw6FKv19NGeJUl7KRQewL1wd7uy0PvBfMrQa4XXB5896Q0wVOMSCvG8/s200/strand.jpg" width="200" /></a>- Te mind gondolkozol? -kérdezte Sarah.<br />
- Majd megtudod - vigyorogtam rá. Majd Jane mellém úszott.<br />
- Asszem keresnek te lökött. - kopogtatta meg a fejemet.Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-68286105893875023252012-07-02T05:56:00.001-07:002012-07-02T23:00:36.473-07:00<span style="color: black;">7.fejezet - nem miattad jöttem ide..</span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjthrijQLHkKjI_opqmeZZi1r2JM64lRgbaM5NJdRdl1973OpDyRtktnmLQKbhbnJvWzyDbtCvtwuJ1GU7Pg4I_rZFgGhyphenhyphenA6U307QJdwNThJib0tVbTGn_DReNnjwVk5YmukthhiSFS2XzW/s1600/terep.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjthrijQLHkKjI_opqmeZZi1r2JM64lRgbaM5NJdRdl1973OpDyRtktnmLQKbhbnJvWzyDbtCvtwuJ1GU7Pg4I_rZFgGhyphenhyphenA6U307QJdwNThJib0tVbTGn_DReNnjwVk5YmukthhiSFS2XzW/s320/terep.jpg" width="320" /></a></div>
Mereven ültem ott. Megsem tudtam mozdulni a meglepődöttségtől. Megráztam a fejemet, hogy már jöjjön vissza az eszem, de sikerült, észhez tértem. Úristen Jason Morell mit tettél? - tettem fel a kérdést magamnak. Közbe az órámra is rá pillantottam ami fél ötöt mutatott. Úgyhogy valahogyan összeszedtem magam és felálltam, majd lemásztam a bálákról. Elindultam a szobám felé és közbe imádkoztam, hogy ne találkozzak Jasonnel. Nem tudom mit fogok csinálni, nem tudom it fogok mondani. Közbe már elérkeztem a szobám ajtajához, de mikor éppen ki akartam nyitni egy cetlit láttam a párkányon. Lassan oda nyúltam érte és kinyitottam. Mikor elolvastam a szemeim kikerekedtek és a szám is szépen kinyilt, de egy darabig úgy is maradtam. Az ajtó elött álltam és csak bámultam a papírt és többször egymás után elolvastam. Mivel rájöttem, hogy nem állhatok itt egész nap és a papírt nézegessem ezért megpofoztam magamat és bementem az ajtón. Nem igazá tudtam másra gondolni csak a cetlire, de valamivel el kellett foglalnom magamat , hogy ne gondoljak rá. ezért elkezdtem készülni és kiválasztottam egy filmet a dvd-im közül amiket hoztam. A Secretariatot választotam. Remélem a lányok még nem látták és tetszeni fog nekik. Ezután gyors lefürödtem,fogatmostam és felöltöztem. Ruhának egy fekete szabadidő gatyát, egy fehér pólót és egy rózsaszín pulcsit választottam, ami nagyon kényelmes volt. Majd a készülés után kicsit körbe néztem a konyhaszekrényekben és az eggyikben egy poppcornt találtam. Mivel mikró volt ezért betettem és kipattogtattam. Mire végeztem vele arra a lányok már kopogtattak is az ajtón. Bejöttek, gyors pakoltunk poharakat,üdítőket,poppcornt az asztalra. Ezután mindenki el helyezkedett és elkezdtük a filmet. <br />
.......<br />
<br />
Mikor felkeltünk már éjjel 2 volt. Rájöttünk, hogy film közbe jól alaludtunk. Javasoltam, hogy már maradjanak itt nálam, bele is eggyeztek és vissza aludtunk 5 perc után. <br />
<br />
<br />
Reggel nyolckor az ébresztőmre keltünk. Hirtelen felcsengett és mind a hárman kiestünk az ágyból. A nagy nevetgélés közbe felálltunk és meg beszéltük, hogy mikor és hol találkozunk. A körkarámnál fél óra mulva - jelentette ki Sarah. Majd ezek után a lányok haza mentek elkészülni. Aztán én is ezt tettem. Gyorsan reggeliztem egy tál műzlit, fogatmostam, a hajamat megcsináltam, felöltöztem, és ezzel már el is telt a fél óra. Szóval sietős léptekkel a karám felé vettem az irányt. Mire oda értem arra a lányok is ott voltak. Majd elindultunk nyergelni. Összefutottunk Josh-al és közölte, hogy ma terepre megyünk. Biztos jó lesz, mert mindenki jön. Már nagyon vártam. Tehát futottam a nyeregért és a kantárért. Köszöntem Kalifának és már hoztam is ki leápolni. Gyors ápolás,nyergelés,kantározás. Igazából mi készültünk el utoljára a lányokkal, de se baj. Mikor a páyára sétáltunk a többiekhez megláttam Jasont, ő is engem nézett. Ebben a pillanatban azt kívántam, hogy bárcsak ne lennék ott, de még mindig ott voltam. Lassan lehajtottam a fejem és a földet kémleltem. Aztán a pályára beérve mit sem foglalkozva Jasonnel felültem Kaifára és sétálgatni kezdtem vele. De egyszer csak a fiút láttam szembe jönni velem Twisterrel. A nézésemet gyorsan Kalifa sörényére helyezetem., és végre elment mellettem. Nem is volt vészes - gondoltam. De utánnam szólt. <br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjssy4qZgJTU0Unta7HJmaA2SUeOte9hig6BdJ_c2DN-OcnEhJM1OFYmdI8PBvvF1t9vc7rkYxrAiu9XTIm1cQRUzpsjOH_w9RS2DTBz75J_3iNRM1IFAmPL43KQCfk6fW3Z8mh42e_RoUT/s1600/terep2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="172" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjssy4qZgJTU0Unta7HJmaA2SUeOte9hig6BdJ_c2DN-OcnEhJM1OFYmdI8PBvvF1t9vc7rkYxrAiu9XTIm1cQRUzpsjOH_w9RS2DTBz75J_3iNRM1IFAmPL43KQCfk6fW3Z8mh42e_RoUT/s200/terep2.jpg" width="200" /></a>- Amy beszélnünk kell - mondta halkan. <br />
- Most nem - feletem, és tovább sétáltam Kalifával. Majd békén hagyott. Vagy mégsem?...nem, mert mellém ügetett. <br />
- De amit a papírra leírtam...az úgye még áll? - kérdezte reménykedve. <br />
- Még meg gondolom - majd elügettem.<br />
- Amy! - kiabált csendesen utánnam, de én nem foglalkoztam vele és oda léptettem Kalifát Sam és Amadeus mellé. És ezután Josh vezetésével elindultunk terepre.Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com9tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-44690243772510686892012-06-25T12:03:00.003-07:002012-06-25T12:03:31.826-07:00<span style="color: #e06666;">Nagyon szépen köszönöm a kommenteke és a látogatókat. :) Imádlak titeket.♥♥!</span><div>
<span style="color: #e06666;"><br /></span></div>
<div>
6.fejezet - riválisok</div>
<div>
<br /></div>
<div>
/Sandy szemszöge/</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Mikor éppen edzésem volt a kerítéshez sétált Sarah, Sam, Jane és még egy valaki. Sokat gondolkoztam, hogy ki ez, és arra jutottam, hogy biztos az a aki most lovagolja Kalifát és Twistert. Pluszba még elveszi tőlem Jasont is, mostanába túl sokat vannak eggyütt. Már most nem bírom a csajt. Egész edzésen azon agyaltam, hogy hogyan toljak ki vele, de közbe eszembe jutott, hogy utánnam lesz edzése. Szóval úgy döntöttem, hogy majd megnézem. Alig vártam már hogy végezzünk és, hogy végre kiröhöghessem. Kalifa egy nagyon nehéz lovaglású ló volt, főleg ugrásnál még én sem tudtam ellovagolni, akkor ez a senkiházi se fogja tudni. Ugrottam pár ugrást meg egy pályát mentem aztán eltünktek. Biztos mennek készülni az edzésre - gondoltam magamban. Mikor én De Javu-vel mentem ki a pályáról ők akkor jöttek be. Szóval gyors bevezettem, leszereltem, bevittem a boxba és már futottam a páyára. Ez az elfoglaltságom kb negyed óráig tartott mert mire vissza értem ők már elkezdték a bemelegítést. Közbe már a nevét is meg tudtam. Folyamatosan őket néztem : Kalifát és Amyt. Nem értettem, hogy hogyan, de ő eltudta lovagolni, én miért nem? Az a ló vágtánál sem volt bolond nála. A bemelegítéssel készen voltak egy picit léptek és jöttek az ugrások. Úgy néztem arra a senkire, hogy ölni tudtam volna a tekintetemmel. Minden ugrást betopogta neki az a dög, és mindent jól csináltak. Amy nagyon szépen és jól lovagolt. Elkell ismerenem jobban mint én. Aztán úgy is óra vége lett, én elmentem a pályáról be az istállóba, goyrsan rápillantottam De Javu-re aztán mentem kifelé. Mikor megláttam, hogy ő jön velem szembe úgy döntöttem, hogy kihasználom az alkalmat és belé megyek, meg is tettem és ezek után haza mentem. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
/Amy/</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Csak utánna néztem és egy értetlen fejjel pillantottam Jane felé. Végülis mindegy nem foglalkoztam vele. Kalifát leszereltem és a boxba vezettem, majd a lányok oda jöttek. </div>
<div>
-Na kinek a szobájába nézzük a filmet? - tette fel a kérdést Jane vigyorogva. </div>
<div>
-Amynél - felelte Sam </div>
<div>
-Oké - eggyeztem bele. </div>
<div>
Majd megbeszéltük, hogy hánykor. Ezután mindenki elment a saját szobájába lefürödni, pihenni, elkészülni. Én úgy döntöttem, hogy maradok még egy picit. Tehát fogtam magam kisétáltam a bálákhoz majd felmásztam a tetejére és leültem. Annyira jó volt egy kis nyugalom és csend, de valaki megzavarta. Nem más volt mint Jason. </div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf22rXc3GMC-v3Cz3H2VmN3AczVrxc6uMqKgOxd1YlpU00XaMtZecI1xUiBT4fm2-5-Jsr9gojLXUIkIPz-vXFGit_7APxAt25YrXNG50lQ9Kj4HvrMUeFrxgAgfWc1Zjwr2Gk2F130EPs/s1600/Kiss.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="131" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf22rXc3GMC-v3Cz3H2VmN3AczVrxc6uMqKgOxd1YlpU00XaMtZecI1xUiBT4fm2-5-Jsr9gojLXUIkIPz-vXFGit_7APxAt25YrXNG50lQ9Kj4HvrMUeFrxgAgfWc1Zjwr2Gk2F130EPs/s200/Kiss.jpg" width="200" /></a>-Leülhetek? - kérdezte.<br />-Persze - feleltem.</div>
<div>
-Hogy-hogy ide jöttél? , baj van? - kiváncsiskodott.</div>
<div>
-Kicsit bánt Sandy viselkedése, nem a legjobb érzés - mondtam szomorúan. </div>
<div>
-Ne foglalkozz vele - mondta majd egy puszit adott és elment. </div>Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-49986894644407118632012-06-21T04:58:00.002-07:002012-06-21T04:58:21.687-07:005.fejezet - újra eggyütt.<br />
<br />
Elsem hiszem újra Twister nyergében ülök. Körülbelül egy éve nem ültem rajta, és ma végre megint lovagolhatok Twisteren. Mikor elkeztünk ügetni nem csalódtam, mert ugyan olyan volt, a vágtája sem változott. Remélem az ugrást sem felejtette el, és olyan jó lesz mitn régen. Josh és Jason az első ugrást rakta nekünk ami egy nagyobb x volt. Mint régen az ugrást mindig betopogta magának, nagyon örültem neki, hogy ugyan ilyen jó fejű maradt mint amilyen volt. Aztán jöttek a meredekek, majd az oxerek és utánna egy kissebb pályát mentünk. Annyira élveztem. Hihetetlenül jól ment és egyszer sem verte le, nagyon büszke voltam rá. Mikor végeztem nagyon megdícsértem és a boldogságtól pedig majdnem elszálltam a lóról.<br />
.......<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZMjopU3LxjSgtJxM3tFDVlm356sPvb5_vJHGQb1jS5H34K4d_D8bPwzhXvOWOkt91ShvqNS1ePVclb5Tmc0L-G7rnDwUFu2SUKxLRVaFUid2pVYKzYeMv5op3dEikqahyphenhyphenoTwJWDuBxgzk/s1600/Twister.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZMjopU3LxjSgtJxM3tFDVlm356sPvb5_vJHGQb1jS5H34K4d_D8bPwzhXvOWOkt91ShvqNS1ePVclb5Tmc0L-G7rnDwUFu2SUKxLRVaFUid2pVYKzYeMv5op3dEikqahyphenhyphenoTwJWDuBxgzk/s320/Twister.jpg" style="cursor: move;" width="320" /></a>Betettem a boxba Twistert. Mikor kijöttem Josh nagyon megdícsért engem.<br />
- Nagyon szépen ment veled Amy! - jelentette ki.<br />
- Köszönöm szépen Josh - feleltem mosolyogva.<br />
- Tudod jövő héten lesz egy verseny nálunk, ha szeretnél indulhatsz vele és természetesen Kalifával is. -mondta mosolyogva<br />
- Úristen persze, hogy szeretnék - jelentettem ki boldogan.<br />
Ezután elment és én is kifelé mentem az istálóból mikor nyerítés csapta meg a fülemet Kalifa boxából. Eszembe jutott, hogy ma még nem látogattam meg. Ugyhogy gyorsan oda futottam hozzá. Bementem a boxába és bocsánatot kértem tőle, meg egy puszit adtam neki. Még gyors adtam neki egykis zabot ebédre aztán már én is éhes lettem. Mikor megint kifelé igyekeztem az istálból Sam,Sarah,Jane jöttek felém.<br />
- Szia Amy! - köszöntek mindhárman egyszerre.<br />
- Sziasztok! - kösztöntem én is.<br />
- Éppen téged kerestünk, nem akarsz velünk jönni ebédelni? - kérdezte Jane.<br />
- De, szivesen megyek. - feleltem<br />
- Rendben akkor induljunk - inditált minket Sarah.<br />
Tehát elindultunk ebédelni. A kaja szörnyű volt mint mindig, de valahogyan magamba eröltettem. Mitután végeztünk vissza mentünk a lovardába. Egy picit oldalra pillantottam és vissza aztán gyorsan oldalra kaptam a fejem megint, és láttam. hogy valakinek edzése van. Mivel nem volt semmi dolgunk ezért oda sétáltunk a pályához nézni a lovaglást. Ott voltunk és a három lány amint meglátta, hogy ki lovagol egyből vissza akart fordulni.<br />
- Ő a lovarda gazdag és hisztis dívája. - mondta Sarah felgmán.<br />
- Én kiváncsi vagyok rá, nézzük meg. - kérleltem őket.<br />
Bele eggyeztek, de csak most az egyszer. A csaj nem lovagolt szépen és látszott, hogy nagyra van magával. Viszont a ló nem neki való volt, mert egy nehéz lovaglású ló volt, főleg mikor ugrottak. Mivel meguntuk ezért elmentünk a lovakhoz és a lányok mondtam pár szót a csajról. A neve Sandy Randsford és ez a tizedik lova. Az apja jobbnál jobb lovakat akar neki amivel sikeres lehet. Igazából Sandy is nagy pályákat akar menni. Kicsit fura volt nekem, mert nehezen lovagolja el ezeket a lovakat, de igazából nekem mindegy. Én magammal és Kalifával foglalkoztam, mert ma ugrunk, nagyon kiváncsi vagyok már.<br />
..........<br />
Újra Kalifa hátán. Nagyon örültem, de izgatott is voltam. Elkeztünk bemelegíteni közben észre vettem, hogy Kalifa milyen laza és, hogy mennyire támaszkodik, örültem neki. Könnyebb lesz vele ugrani is - mondta Josh.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwrlRyG9qZfLPb2evdEJRm3beCqGuPh4nkA4FVLNZA8gy2thJ2mCAftUVpOMWfh-FKgDDiNy8qloGBzi0IUUMVhxtA_3NRgRqBTjRdj7dYKaBwlfEzRY4rgoUS32U3-ZmbedjQmCHj_E34/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwrlRyG9qZfLPb2evdEJRm3beCqGuPh4nkA4FVLNZA8gy2thJ2mCAftUVpOMWfh-FKgDDiNy8qloGBzi0IUUMVhxtA_3NRgRqBTjRdj7dYKaBwlfEzRY4rgoUS32U3-ZmbedjQmCHj_E34/s1600/images.jpg" /></a>A bemelegítés után én mentem elösször rá az akadályra. Mivel Kalifa fiatal volt kicsit segíteni kellett neki. Az oxerekre nagyon jókat ugrott és a lábait is rendesen emelgette. Miközben a soromra vártam a kerítésnél Sandyt láttam meg. A nézése szószerint szúrt, ha ölni lehetett volna vele akkor én már nem élnék. A legvégéig ott maradt és ahányszor oda néztem mindig rajtam volt a szeme és mindig ugyan az a nézés, már félelmetes volt. Mikor vissza vezettük a lovakat ő elfutott, beléptünk az istálóban és ő jött velem szembe. És amikor elment mellettem nekem jött. Nem tudom, hogy miért, de valamiért nem szeretett engem amit nagyon nem is értettem.Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-65340955942739668922012-06-14T12:40:00.003-07:002012-06-15T20:46:09.049-07:00<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #e06666;">Bocsánat a késésért, de nem volt időm megírni. Mivel késtem vele ezért egy hosszabb részt hoztam nektek remélem tetszeni fog ....... Jó olvasást! :)<3</span></div>
<div>
<span style="color: #e06666;"><br /></span></div>
<div>
<span style="color: #e06666;"><br /></span></div>
<div>
4.fejezet - megtaláltalak.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIDaIXiSkdYbS8z-NNS72Mz43iALn3hmaC96kyTSsWkaV76i238-tl2BW8AAztL-uNO1Ub7TWNYA8E5Ufrq1cDYTDxVYmhg20PpIhDooLVhKUuUYyj7afhQsK9kp-2mtM0sbw1NYLwCX4Z/s1600/Romy4.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="150" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIDaIXiSkdYbS8z-NNS72Mz43iALn3hmaC96kyTSsWkaV76i238-tl2BW8AAztL-uNO1Ub7TWNYA8E5Ufrq1cDYTDxVYmhg20PpIhDooLVhKUuUYyj7afhQsK9kp-2mtM0sbw1NYLwCX4Z/s200/Romy4.jpg" width="200" /></a>El jött az a pillanat amit annyira vártam: a vágta. A pillangók a hasamban voltak. Kalifa teljesen nyugodt volt. Josh elkiáltotta magát: rövid vágtát. Aztán összeszedtem a szárakat és elrendeztem magunkat. Majd beugrattam vágátba. Elképesztő volt. Mint az ügetése ugyan úgy a vágtája is kényelmes volt. Éreztem, hogy semmi idegesség nem volt benne. Csináltunk egy átlóváltást vágátból és nem csalódtam benne, mert nagyon szépen átugrott. Kalifa nagyon fordulékony kis ló volt. Imádtam ezt a lovat, egyszerűen bele szerettem. Ezután vissza fogtam és ügettünk, a szárakat oda adtam neki és megdícsértem. Majd megállítottam lépésbe és már csak sétáltunk. Miután leléptettem leszálltam, felhúztam a kengyeleket és egy puszit nyomtam az orrára amire ő csak horkantott. Aztán vissza vezettem a lovardába és a lányok oda jöttek. </div>
<div>
-Na milyen volt? - kérdezte Sam.</div>
<div>
-Tetszett? - kiváncsiskodott Sarah.</div>
<div>
-Kényelmes? - tette fel kérdését Jane.</div>
<div>
-Tudjátok mit? egy válasszal válaszolok mind a három kérdésre : Imádom ezt a lovat! - jelentettem ki.</div>
<div>
A lányok csak nevettek, de nagyon örültek, hogy tetszik nekem Kalifa. De Sam megszólalt.</div>
<div>
-Amúgy lekéne szerelni a lovaka...nem gondoljátok? - mondta nevetve.</div>
<div>
- De lekéne! -válaszoltunk mind a hárman mosolyogva.</div>
<div>
Ezért mindannyian elindultunk leszerelni őket. Mikor lenyergeltem láttam, hogy nagyon megizzadt és habos. Ugyhogy megkértem Josht, hogy had mossam le Kalifát. Bele is eggyezett, de csak azzal a feltétellel, ha utánna kiviszem legelni addig amíg megnem szárad. Én természetesen még örültem is, hogy egész délután vele lehetek. Így hát fogtam magam és vissza mentem Kalifához aki már várt.</div>
<div>
Miután kerestem egy vezetőszárat rácsatoltam a kötőfékre és oda vezettem a lovat a patamosóhoz, és szép lassan elkezdtem lemosni. Nagyon élvezte, folyamatosan csak horkantott. De a végére szerintem én vizesebb voltam mint ő, de nem baj meg érte mert a fürdetés végére már megtanult slagból is inni. Aztána vizezés után kivittem kerestem egy szép helyet, egy karámba vittem ahol el is engedtem. Mikor sétáltam ő végig követett. Folyamatosan jött utánnam. Amikor leültem a karám közepére akkor se ment tőlem messzem, mindig a közelemben volt. Olykor-olykor rám nézett, de néha oda is jött hozzám. Valamikor a nyakamnál birizgált a nóziával, valamikor a hajamat huzogatta, néha pedig a hátamat böködte az orrával. Aztán ránéztem az orámra és láttam, hogy már fél 6 van. Gyors felpattantam és futottam Kalifához, hogy megfogjam, erre ő elkezdtett velem ellentétes irányba vágtázni. Hát jolvan, ha ezt szeretnéd - mondtam neki nevetve. </div>
<div>
És kergetőzni kezdtem vele, de vaaki félbe szakított minket a futkorászásba. </div>
<div>
-Látom Kalifa élvezi a társaságod - szólt oda hozzám Jason. </div>
<div>
-De meg ilyesztettél...amúgy igen úgy tűnik. - feleltem mosolyogva.</div>
<div>
-Végre valakivel jól kijön, eddig sosem volt senkivel sem ilyen jó kapcsolata mint veled. - mondta komoly arcal a szőke srác. </div>
<div>
-Örőlök neki, mert még én sem voltam ilyen jóba egy lóval. - válaszoltam kicsit félénken.</div>
<div>
Közbe Kalifa hajlandó volt oda sétálni sétálni hozzám. Megállt mellettem és böködni kezdett. Gyors mozdulattal rácsatoltam a vezetőszárat és megöleltem. Aztán kifelé sétáltunk a karámból onnan be az istálóba és be a boxba. Elköszöntem tőle és jóéjt puszit adtam neki, mert csak holnap jövök már. Mikor kifelé igyekeztem a lovardából egy szürke lovon akadt meg a szemem. Oda mentem, hoyg közelebbről megnézzem. Pont olyan volt mint Twister, rápillantottam a névtáblájára és az volt rá írva hogy : Twister, 7 éves, herélt. Felkiáltottam : kicsi lovam, hát megtaláltalak. Nem érdekelt semmi és senki berontottam a boxába, megöleltem és sírni kezdtem. Ugyan azt csinálta mint régen hozzám bújt és a pólómat kezdte huzkodni. Semmit sem változott, ugyan az maradt aki régen volt. </div>
<div>
-Szép igaz? - kérdezte Josh, az edző.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-13JwS3B3A_Jx4kPWyfT8KaoViOLlr3G19yunUNB9ri3HpbL2ZVA2q_VA9OAobQ2ALya4NLnuU8O2FbO5CJW2uWg1vJlvkkg-We1vdZXztG_rNE8u7ubk2S_izQvF5wWEQ7Q9JKz0OAGP/s1600/19.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj-13JwS3B3A_Jx4kPWyfT8KaoViOLlr3G19yunUNB9ri3HpbL2ZVA2q_VA9OAobQ2ALya4NLnuU8O2FbO5CJW2uWg1vJlvkkg-We1vdZXztG_rNE8u7ubk2S_izQvF5wWEQ7Q9JKz0OAGP/s320/19.jpg" width="320" /></a></div>
<div>
-Gyönyörű - feleltem szipogva.</div>
<div>
-Te miért sírsz? - kérdeződködött.</div>
<div>
-Ezt a lovat én lovagoltam 1 évig, és most 2 év után rátaláltam. - válszoltam Josh kérdésére. </div>
<div>
- Akkor te minden mozdulatát ismered neki? - kérdezte izgatottan. </div>
<div>
-Igen az összeset - mondtam már félig mosolyogva.</div>
<div>
-Holnap lenne kedved felülni rá ugratni?</div>
<div style="text-align: justify;">
...........<br />
<br /></div>Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-17976119488352951662012-06-08T14:41:00.002-07:002012-06-08T14:50:28.579-07:003.fejezet - a kezdetek<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP6eB-VI71aJgm1Wzdg4iJrz-dEy3h3yElYg1-lSXU7fVRdolOf5clMlsvwI3K9jcK-oqz1EGnq4lWPyzwdydGaJh9HREmKsb79gRKtgj7MJ8_SEDneMAHD5oel5i9CtGwWCSH15YOHpov/s1600/palominolo.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgP6eB-VI71aJgm1Wzdg4iJrz-dEy3h3yElYg1-lSXU7fVRdolOf5clMlsvwI3K9jcK-oqz1EGnq4lWPyzwdydGaJh9HREmKsb79gRKtgj7MJ8_SEDneMAHD5oel5i9CtGwWCSH15YOHpov/s320/palominolo.jpg" width="280" /></a>A pasi futott utánam és én ösztönösen menekültem. Megláttam egy kanyart a bálák fele és arra fordultam aztán megpillantottam Jasont ő látta, hogy üldöz az a valaki és gyors mozdulattal berántott a bálák közé. Az üldözőm elesett, Jason kézen fogott és elkezdtett húzni aztán egy idő után már elengedett, mert már szedtem utánna a lábaim. Én csak követtem őt, de aztán Jason szólt, hogy a szobám felé menjünk. Innentől én vezettem. Hamar eltaláltam odáig, kinyitottam az ajtót és láttam, hogy utol ért minket gyorsan befutottunk, az ajtót kulcsra zártam. Ezután Jason figyelmeztetett, hogy ezzel az emberrel vigyázzak, mert veszéljes. Miután még egy kicsit beszélgettünk ő elment. Igazából nekem is menni kellett, mert 2 óra volt és fél 3-kor lovagolunk. Ugyhogy fogtam a csizmaszáram, a kobakom, a kesztyűm és indultam is. Oda mentem ahova mondták, a körkarámhoz, ott is voltak. Oda léptem hozzájuk aztán köszöntem, szinte mindenki nagyon rendesnek tűnt, de voltak egypáran akik nem. Na mindegy engem nagyon nem is izgattak, ezután Josh (edző) oda jött mellém és megkérdezte, hogy hogyan lovagolok.<br />
- Versenyzek már díjugratásban - feleltem mosolyogva.<br />
Egy darabig elgondolkozott aztán felkiáltott.<br />
- Aha megvan kire ülsz remélem tetszeni fog - mondta viccesen aztán kacsintott eggyet.<br />
Már most furdalta az oldalamat a kiváncsiság.<br />
Majd Josh megszólalt : na táborozók irány a lovarda ahol majd mindenki meg kapja a saját lovát akin 4 hétig fog lovagolni. 4 fős csoportokba fogunk lovagolni. Az első 4-es csoport Amy,Samantha,Jane,Sarah fog lovagolni. Ha ők megkapták a lovat ápolják le őket aztán nyergeljenek,kantározzanak. Miután befejezte a mondandóját elindultunk.<br />
.....<br />
<br />
Már mindenki megkapta a lovát márcsak én maradtam. Legesleghátulra vezetett, és mit láttak szemeim?...Hát persze, hogy azt a fakó lovat amit vertek.<br />
- Bemutatom neked Kalifát - mondta kedvesen majd megveregette a ló nyakát.<br />
Én is oda léptem Kalifa mellé majd köszöntem neki : Szia pajti! na mit szólsz? 4 hétig együtt fogunk lovagolni. - közbe a füle tövét vakargattam.<br />
Erre ő csak egy horkantásal válaszolt.<br />
- Látom élvezed - nevettem eggyet és megpaskoltam.<br />
Majd az ismerkedés után kikötöttem,leápoltam amit nagyon élvezett, ezután felnyergeltem,felkantároztam.<br />
Én is felvettem a kobakot,a kesztyűt és a csizma szárat ahogyan a többiek is. A 3 lány akivel lovagoltam oda jöttek hozzám és bemutatkoztak. A szőke hajú volt Samantha Cambpell, a fekete Jane Ayres, a barna Sarah Siamon volt. Nagyon kedves lányok voltak. Egy kicsit még beszélgettünk aztán indultunka pályára a lovakkal. Kiértünk, egymás mellett jöttünk ki a lányokkal már röhögcsélve, de aztán eggyesével mentünk be a pályára.<br />
A kengyeleket beállítottuk a hevedert ellenőriztük,meghúztuk. Ezután lóra fel! Mikor felszálltam Kalifa hátára olyan furcsa érzés volt, olyant amit még soha nem éreztem. Aztán elindultunk lépésbe, körülbelül olyan volt mintha a levegőbe lennék. Ideges voltam ahogyan Kalifa is. De mikor ügettünk megnyugodtam, de ő még nem. Éreztem, hogy ő egy különleges ló és, hogy mi még nagyon jó páros leszünk.<br />
<br />
.......Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-84030959224285022792012-06-01T10:38:00.001-07:002012-06-01T10:38:51.485-07:002.fejezet - Indulhatunk már?<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm0auy71Htq_L_mRf2iD0GgoY4t-bcZImrlr4MDHiZvUI-_OTgJ5yaHqSW99H9PEnfnXxNPCtyCKxmSdTP5sS3W2anXPbgHaXXXVkoX2-YglJKD5l_c-dQ8xWouWzdldqEDW9bwjqXSWiz/s1600/istallo.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm0auy71Htq_L_mRf2iD0GgoY4t-bcZImrlr4MDHiZvUI-_OTgJ5yaHqSW99H9PEnfnXxNPCtyCKxmSdTP5sS3W2anXPbgHaXXXVkoX2-YglJKD5l_c-dQ8xWouWzdldqEDW9bwjqXSWiz/s200/istallo.jpg" width="200" /></a>Ez a 3 nap hihetetlenül unalmas volt, és nagyon lassan telt el.Viszont a napok teltek és végre eljött a várva várt nap.Reggel 7 órakor úgy kipattantam az ágyamból mikor az ébresztőm megszólalt...mint egy gumilabda.Nagy sebességgel pásztáztam le a lépcsőn.A konyha felé vettem az irányt.Gyors reggeli, csak egy pirítost ettem, és azután futottam fel az emeletre.Aztán gyors léptekkel a fürdőszobába indultam.Gyorsan megfürödtem,fogatmostam.Utánna a hajamat copfba kötöttem és felöltöztem.Ruhának egy narancssárga pólót, egy kockás lovaglónadrágot és egy szürke lovaglózoknit választottam.És anyu már kiabált is: "Amy gyere indulnunk kell".Akkora boldogság és izgatottság töltött el mint még soha.Aztán máris nagy léptekkel mentem a lépcső felé.És már rohantam le a földszintre szédítő nagy sebességgel...meg is lett a balset.A lépcső 4. fokáról akkorát bukfenceztem, hogy állítom majdnem betört a fejem.Jót röhögtem azon, hogy milyen szerencsétlen vagyok.Viszont eszembe jutott, hogy keszülni kéne ugyhogy felálltam és felvettem a lovaglócipőm és indultam az ajtó felé.Apa épp dudált, hogy induljak már.Kulcsra zártam az ajtót aztán már be is ugrottam a kocsiba.Végre elindultunk! Az út 2 és fél órás volt, egész gyorsan letelt.Az út végére egy picit elfáradtam ezért elaludtam ugyhogy arra keltem, hogy apa ébreszget ezzel a mondattal: "Amy megérkezdtünk". Kiugrottam gyorsan a kocsiból és mikor szét néztem tátva maradt a szám.Gyönyörű lovarda volt! Miközben bámultam az istálókat egy magas ember jött felém. Elösször mi köszöntünk aztán ő.Végül oda jött és megint köszönt.<br />
-Szia! te biztosan táborozni jöttél, igaz?<br />
-Szia! igen táborozni jöttem - feleltem mosolyogva.<br />
-Egyébként had mutatkozzak be. Jason Morall vagyok! - mutatkozott be, és kezet fogott velem.<br />
-Én pedig Amy Raven vagyok! - mutatkoztam be én is.<br />
-Nagyon örülök - mondta Jason.<br />Én csak egy mosollyal válaszoltam.<br />
-Öö...bocsi Amy, de nekem most mennem kell remélem majd még találkozunk - mondta zavarodottan.<br />
-Rendben, remélem én is. Szia!<br />
Aztán elment.<br />
Míg beszélgettem Jasonnel addig apu kipakolt nekem a kocsiból.Aztán megkerestük a lovardavezetőt, kifizettük a tábort és elkértük a szobám kulcsát.Ezután bevittük a cuccaimat a szobámba.Vissza kísértem a családomat az autóhoz és miután elköszöntem tőlük ők indultak is haza.Mikor vissza értem a szobámba lusta voltam kipakolni ezért úgy gondoltam mivel úgyis kiváncsi vagyok itt mindenre már első nap fel is fedezem így hát hagytam a csomagjaim és elmentem szétnézni.<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX_W65WvEn8Xxtrseev6oQt_A_aOXo95AnLuMnr5N2Z9_atawKHpPjpbchNM_AEStu8-oJa67sw3IJCNNxRQfEeLZmGXv5mpjZCy3NOJQFEjM500n61g9ywJpTvPrxk0Af7nskR-CTtzUV/s1600/1241601948ket_lo_jo468.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhX_W65WvEn8Xxtrseev6oQt_A_aOXo95AnLuMnr5N2Z9_atawKHpPjpbchNM_AEStu8-oJa67sw3IJCNNxRQfEeLZmGXv5mpjZCy3NOJQFEjM500n61g9ywJpTvPrxk0Af7nskR-CTtzUV/s320/1241601948ket_lo_jo468.jpg" width="320" /></a>Elindultam, a lovarda gyönyörű volt, tele gyönyörű lovakkal.Aztán mentem még hátrébb és már az istálók legvégén jártam és egy ló kétségbe esett nyerítését hallottam.Ezért elindultam a hang felé és mit láttak szemeim....egy embert aki veri a lovát.Nagyon megilyedtem ezért elkiáltottam magam.A fickó észre vett és egy botot fogott a kezében aztán felém indult kevésbé jóhangulattal.<br />
<br />
<br />
.....<br />
<br />Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-74503803958155424142012-05-29T11:39:00.001-07:002012-05-30T04:36:01.205-07:001.fejezet - Végre vége..<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIQ4iSQkAb8NQOHU9FLuyHWBSqg1jPTCXSsJgwiL_dBlH15UCySLPScvJzd92cavwAIyBVzjU4t8ikDO7DmQTSb3K5eWdn1uHhufuEqylp-D1uxwbtFARoIxC6agm29O4PrhMtRjorIxSv/s1600/1.PNG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiIQ4iSQkAb8NQOHU9FLuyHWBSqg1jPTCXSsJgwiL_dBlH15UCySLPScvJzd92cavwAIyBVzjU4t8ikDO7DmQTSb3K5eWdn1uHhufuEqylp-D1uxwbtFARoIxC6agm29O4PrhMtRjorIxSv/s1600/1.PNG" /></a>Már nagyon elegem van....2 órája itt ültem ezen az extra unalmas évzárón. Sosem értettem, hogy hogyan tudnak ennyit beszélni egy egész tanévről mikor az egész csak arról szólt, hogy tanultunk és dolgozatot írtunk. Na mindegy most már végre nyári szünet, ezt a nyaramat vártam a legjobban.! 4 hetes lovastábor, ennél jobb már nem is lehetne. 4 hétig csak a lovakkal kint a szabadba a friss levegőn, erre vágytam mindig. Kiváncsi leszek az új barátokra, az edzőkre, a túrákra, a lovaglásokra, de leginkább a lovakra. Sokat agyaltam ezen évzárón szinte odase figyeltem már. Mire észhez kaptam már az emberek feláltak a helyükről. Már majdnem kiugrottam a bőrömből mikor már teljesen megjött az eszem, hogy vége! Végre vége! Itt a nyári szünet és 3 nap mulva már indulok is a táborba. Rohantam ki az iskolából a bizonyítvánnyal a kezemben. Elköszöntem az osztálytársaimtól,barátnőimtől,barátaimtól. Azután sietős léptekkel mentem is a kocsihoz ahol már anyu várt. Beszálltam és már egyből a bizonyítványomat lapozgatta. Örült a bizonyítványnak, egész jó lett. De már nyavajogtam, hogy induljunk haza. Végre elindultunk és elhagytuk az iskolát. 10 perc és már otthon is voltunk. Apunak és a testvéreimnek is az első az volt, hogy a bizonyítványomat végig lapozza. Persze én ugyan ezt csináltam csak éppen nővéremével és a bátyáméval. Miközben nagyban nézegettem őket anyu rohant felém elképesztő nagy sebeséggel a telefonnal a kezébe. Mikor át vettem a telefont suttogta, hogy a táborból keresnek. Miután letettem egyből elhangzott a kérdés "miért hivtak?"-kérdezte anyu. Látszott az arcán az izgalom és a kiváncsiság.<br />
Azt kérdezték, hogy viszek-e lovat vagy sem.- válaszoltam kicsit szomorúan.<br />
Mivel nekem nem volt lovam. Mindig is szerettem volna egy saját lovat (még mindig szeretnék). <br />
A szüleim nem rajongtak sosem ezért az ötletemért. A lényeg, hogy lovagolhatok.<br />
Aztán megint eszembe jutott, hogy csak 3 nap.....és még izgatottabb lettem.Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-13142110729836123542012-05-29T05:58:00.001-07:002012-05-30T04:35:42.163-07:00<div>
<br /></div>
Bevezetés.<br />
<div>
<div>
<br /></div>
<div>
Sziasztok én Amy Raven vagyok.! 15 éves. Hobbym a lovaglás és már pár éve versenyzek is.Lovam nincsen, de az edzőmtől egy nagyon jó lovat kaptam versenyezni 1 évet én lovagoltam. De aztán egy nap kipróbálták és elvitték. Most egy lovas táborba készülök remélem ott sok kaland vár és találok egy ugyan olyan gyönyörű lovat mint Twister. Egyébként 2 tesóm van, egy bátyám és egy nővérem. Hát néha kiidegelnek de azért szeretem őket. Támogatnak mindenben ahogyan én is őket. :) </div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigh_XdIErGj6-JLf0T19gGqa43Ve7JXNkXGsFW6iqjNVattaeGSaHqtidkAqdAVlVV0orJ4Ku0uD8kuObMYiZk5ScsSprr9uMVwfsjOZhinUDObzG-QGIZYM0YWTowec40VIY5eiY74IPg/s1600/150174_300187793403350_100002363956138_648757_250959660_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="285" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEigh_XdIErGj6-JLf0T19gGqa43Ve7JXNkXGsFW6iqjNVattaeGSaHqtidkAqdAVlVV0orJ4Ku0uD8kuObMYiZk5ScsSprr9uMVwfsjOZhinUDObzG-QGIZYM0YWTowec40VIY5eiY74IPg/s320/150174_300187793403350_100002363956138_648757_250959660_n.jpg" width="320" /></a></div>Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-7539610988960135124.post-62782056192467873292012-05-29T05:49:00.000-07:002012-05-29T12:35:13.853-07:00<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVYpnE0KRshj6DGhS0pMh2cu6DAVsB0aASqslJiJ1Qtf4UkF2xTSnvds7_GzGFR9uUkYRMwgYVzPG2inGmbwfXbWmIyqspsJCxsqJB5i2IV309zxnvzGKjBhf6dKVCLWaejmPg8UfaQdOG/s1600/horses.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhVYpnE0KRshj6DGhS0pMh2cu6DAVsB0aASqslJiJ1Qtf4UkF2xTSnvds7_GzGFR9uUkYRMwgYVzPG2inGmbwfXbWmIyqspsJCxsqJB5i2IV309zxnvzGKjBhf6dKVCLWaejmPg8UfaQdOG/s200/horses.jpg" width="131" /></a>Sziasztok. :) ez itt az első blogom. ;) ..egy történetet fogok írni lovakról vagy hát legalábbis egy lányról szól aki él hal a lovakért. :D de majd ugyis olvassátok :) remélem tetszeni fog. :)♥Http_Tori.*http://www.blogger.com/profile/14598114969586465571noreply@blogger.com0